Budapestről valameddig Ázsiába

2016. június 21. 09:01 - Powerpill

14. nap - Indul a második szakasz

Séta Szentpéterváron

Szentpétervár - 2016.06.20

Hát lezárult a túra első szakasza, így búcsút intettem az EU-nak egy jó időre. Összességében annyit mondanék, hogy sokkal többet kaptam ettől a két héttől, mint amire számítottam. Ennyire szép városokat és helyeket nem vártam. Olvastam, hogy megéri ide elmenni, de ha ezt tudom, szerintem sokkal előbb megejtettem volna már ezt a túrát. Hogy valami negatívumot is írjak, mindegyik hely drágább, mint Magyarország, főleg az evés-ivás, de ehhez jobb, ha hozzászokunk, elvégre "a magyar reformok működnek". Ahogy haladunk északabbra, annál nagyobb a gazdagság (Tallin egészen sokkolóan modern), ami keteljesedik abban, amikor az ember átlép Finnországba, és kirendeli az első korsó sörét 10 Euróért (ez drágább, mint amire Norvégiában emlékszem). Érdekes volt látni, ahogyan változik a táj, az emberek, és az életszínvonal, ezért úgy gondolom, nagyon jó döntést hoztam, hogy szárazföldön tettem meg ezt a távot, bár roppant fárasztó és rohanós volt.

dsc01071.jpg

A vége felé azért már egyre többet gondoltam a második szakaszra, ami valamivel több, mint 3 hetet jelent Oroszországon át Mongóliába. Ezt ma el is indítottam, amikor kb 3 óra alvás után hátamra vettem a zsákot majd Helsinki főpályaudvarára érve megvettem az utolsó kurvára túlárazott szendvicsemet és felszálltam az Allegrora. Ez egy teljesen modern gyorsvasút Helsinki és Szentpétervár között, ami 3 és fél óra alatt teszi meg a távot 39 Euróért. Megéri, ráadásul egy élmény átlépni az oroszokhoz, és látni, hogyan lesz egy csapásra a világ egyik leggazdagabb tájából egy teljesen sutyerák. Nem mondok gondolom újat, amikor megállapítom, hogy Oroszország rohad szét. Ezt azonban majd 3 hét múlva összegzem.

Megérkeztem Szentpétervárra, ahol az első dolog, amit éreztem az elképesztő szmog. Iszonyat sok autó van, és szinte egész nap áll a dugó. Nem is értem, normális ember itt miért vezet autót. Barátnőm pont akkor érkezett meg az állomásra, amikor a vonatom befutott, szóval szerencsére nem kellett keresgélnünk egymást a sok ember között, így romantikusan a Lenin szobor alatt újból találkoztunk.

dsc01125.jpg

Ez nem a szobor alatt készült

Megérkeztünk a helyünre, és rögtön mentünk a postára hozni el a vízum regisztrációjához szükséges dokumentumot. Mondanom sem kell, az egész oroszul van, és helyi segítség nélkül senki ne kísérelje meg kitölteni, mert még a házinéninek is voltak gondjai a kitöltéssel, pedig nem először látott ilyet. Utána közösen elmentünk a postára, ahol ezt intézni kell. Természetesen ez sem ment zökkenőmentesen, valami történés volt, amiből én kimaradtam, mindenesetre a procedúra fél órát vett igénybe, aminek a mögöttünk sorbanállók kimondottan örültek. Ezt az egészet lehet egyébként egy erre fenntartott hivatalban végezni, de azt hallottam, hogy ez 4-5 órás sorbanállást is tud igényelni, így maradt a posta.

Közvetlenül a regisztráció postázása után nyakunkba vettük a várost, amire szavakat igazából nagyon nehéz találni. Hatalmas és gyönyörű. Fényképezni viszont gyakorlatilag lehetetlen, köszönhetően a megszámlálhatatlan turista busznak, amik mindenhol parkolnak (és száz számra öntik magukbók a kínaiakat), és blokkolnak minden látványosságot. Amúgy is a forgalom olyan nagy, hogy elég nehéz úgy időzíteni, hogy a képünkön ne legyen egy busz vagy éppen egy teherautó. Ennek tetejébe az épületek olyan monumentálisak, és olyan közel vannak egymáshoz, hogy komoly lencsék kellenek a jó képek készítéséhez. Ahol meg volt hely (a Hermitázs előtt), ott meg éppen valami rendőri végzős esemény volt, többszáz egyenruhással (katona és rendőr kb 10 méterenként van mindenhol). Annyi rengeteg szép épület van, hogy simán kihagytam a fotózásból olyanokat, amik miatt a balti országokban hajlandó voltam kilométereket gyalogolni.

dsc01112.jpg

dsc01166.jpg

dsc01091.jpg

dsc01073.jpg

dsc01108.jpg

 

dsc01083.jpgApropó gyaloglás. Este úgy értünk haza a szállásra, hogy tényleg az erőnk legvégén jártunk, menni alig bírtunk. betettem az útvonalunkat Google maps-be és kidobta, hogy több, mint 20 kilométert gyalogoltunk, és mindezt délután 1 és este 9 között. Azt, hogy én ezt bírtam, nem meglepetés, de hogy barátnőm ilyen hősiesen kitartott, teljesen meglepett. Sajnos, nem tudtuk máshogy csinálni, mivel holnapra esőt mondanak, ráadásul jegyem van a Hermitázsba, szóval jobb volt letudni a nagyrészét. A holnap is nagyon hajtós lesz, bár kilométerben azért nem fog vetekedni a maival.

Holnap folytatódik a város felfedezésse.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://foldonvizen.blog.hu/api/trackback/id/tr838827068

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Budapestről valameddig Ázsiába
süti beállítások módosítása