Budapestről valameddig Ázsiába

2016. június 21. 22:11 - Powerpill

15. nap - Kínaiak

Szentpétervár - 2016.06.21

Ennek a bejegyzésnek igazából valami olyasmi címet kellett vola adni, hogy "A lenyűgöző Hermitázs", vagy valami hasonló, de a mai nap nem erről lesz emlékezetes.

Természetesen a Hermitázs a világ egyik leglélegzetelállítóbb múzeuma, de manapság itt is az az érzés fogja el az embert, hogy "innen azért ki kéne jutni minél előbb". A felújított cári részek valami olyasmik, amik miatt külön megéri felülni egy repülőre és eljönni ebbe a városba, de senki ne gondolja azt, hogy csak ott fog álldogálni, és elképedve bámulni, hogy "ilyen vajon tényleg létezik?". Ennek egyetlen oka van, és ez pedig az ázsiai turista. Ma komolyan elfogott az aggodalom, hogy mire Pekingbe érek, nem fogok ott kínait találni, mert mint buszon utazáson vesz részt Szentpéterváron. A buszokról már beszéltem, hogy mennyire idegesítők, hogy csak a látványosságok előtt képesek parkolni, külön ügyelve arra, hogy fényképezni még csak véletlenül se lehessen, de amit ezek a buszok kiokádnak a városokba, az valami egészek sokkoló volt nekem.

Mindenki ismeri az egyszeri japán utazót, nyakában a fényképezőgéppel, aki látványosságonként kb 3 percet képes egy helyben tölteni, míg megcsodálja, lő 2-3 fényképet, és megy tovább. Hát ennek az evolúcióját a kínaiak juttatták el a legfelső szintre. A látványosságokra időt szentelni már faszság a mai modern világban. Ami fontos, az az, hogy telefonnal a kezünkben nyomuljunk előre mint a legjobb amerikaifocis futójátékososk, és előretúrva magunkat a tömegben lőjünk egyetlen darab képet az adott tárgyról, vagy épületről, és úgy hagyjuk ott, hogy azt a saját szemünkkel igazából nem is láttuk, csak egy monitoron keresztül. De igazából minek is ez, hisz ez bőven elég, hogy lehessen otthon dicsekedni, hogy "dekurvajó volt az orosz körút". A szuvenírboltban eltöltött 2-3 óra sokkal fontosabb, mint megnézni egy cári tróntermet, vagy egy Leonardo képet.

Ennek van még egy olyan, fiatalabb alfaja, amelyik képtelen felfogni, hogy rajta kívül még 10.000 ember akarja az adott cuccot megnézni közelebből, és feltétlenül le akarja fotóztatni magát, de csakis olyan helyzetben, hogy senki ne legyen körülötte. Mondanom sem kell ez igencsak nehéz és időigényes. Bezzeg, ha mi hülye európaiak ezt megértenénk, és sorbanállnánk, hogy ezek a fenti emberek megcsinálhassák magukról az adott napon a 123. képet, akkor bizony röpke 1-2 óra alatt el is juthatnánk megnézni mi is a képet/szobrot/termet anélkül, hogy ezeken a fenti dolgokon idegeskednénk. Hiába, sokan mondják, hogy az ázsiaiak nálunk előbb járnak az evolúvióban.

Ja, és itt még megemlíteném a másik kedvenc, ámde sokkal kevésbé idegesítő állatfajt, márpedig a "ha tömegben fingok sosem bukok le" típust. Ebből is kijutott mára a 300+ terem majd' mindegyikébe egy, így szerintem kb annyi metángázt lélegeztem be, mint más egy élet alatt.

Utálom a tömeget, de megérte. Gyakorlatilag végigrohantunk a múzeumon, de majdnem így sem lett elég a valamivel több, mint fél nap, amit rászántam. Ide is vissza kell jönnöm egyszer hosszabb időre. Délután még átmentünk a Néva túloldalára a Peter&Paul erődbe, ami egy jó nyugis kis hely volt a belváros után, hisz ide már nem hozzák ki az ázsiaiakat. Nem baj, holnap sem lesz nyugi, mert ahova megyünk talán a leglátogatotabb látnivaló az országban. (Teszek fel majd pár képet, ha az internet nem betárcsázós sebességen fog futni)

 

 

Holnap irány Peterhof és ki tudja még mi.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://foldonvizen.blog.hu/api/trackback/id/tr688830292

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Budapestről valameddig Ázsiába