Budapestről valameddig Ázsiába

2016. július 04. 09:36 - Powerpill

27. nap - Nem sok érdekes

Tyumen - 2016.07.03

Nem kellett sietni reggel, ami irtózatos szerencse volt, mivel kénytelen voltam 10-ig aludni miután egy nő, akivel a szobánkat megosztottuk, úgy horkolt, mint egy fehérorosz kamionos egy átvodkázott péntek este után. Aki feltalálja egyszer azt a füldugót, ami ezt megszűri, esküszöm utalok neki Kickstarteren 100 dollárt egy párért. Reggel 6 körül azt hittem, meghalt, mert olyan csend lett hirtelen, de kiderült, hogy csak elment, így végre mi is alhattunk egy kicsit.

Újabb nap, újabb vonatút, de ezúttal nem a hálókocsis felállásban, hanem rendes üléses kocsiban. Ezek a legolcsóbb opciók, és leginkább a Szurgut környéki olajmezőkön dolgozó azeriek veszik igénybe, legalábbis a kocsiban levő etnikai összetételből, meg a szagból erre következtettünk. Lala jól ismeri Azerbajdzsánt, így a szagból megmondta, melyik régióból jöttek az arcok, míg én csak szimplán mosdatlan hónaljszagot véltem felfedezni. 

4 óra zötykölődés után megérkeztünk Tyumenbe, ahol megintcsak sikerült jó sokat kavarognunk, mire megtaláltuk a címet, ahol este alszunk. Nem tudom, a ligikát, mi miatt kerül a 6-os lépcsőház az 1-es mellé, de biztos bennem van a hiba. Mire rájöttünk, hogy a matematikai tudásunkat érdemes lenne kicsit frissíteni, már kétszer körbegyalogoltuk a háztömböt, ami persze hatalmas. Cserébe viszont a vendéglátóink nagyon aranyosak, akiknek van egy 1 éves kissrácuk, így barátnőm végre kiélheti a gyerekhiányát.

Couch surfingen felvette velem a kapcsolatot egy helyi diáklány, aki felajálkozott, hogy megmutatja a várost, így nem nekünk kell bolyonganunk, és a rendelkezésre álló minimális idő alatt meg is fogunk tudni nézni mindent. Milyen jó is, hogy ez történt, mert én tuti úgy jöttem volna ma haza, hogy semmelyik látnivalót nem sikerült megtalálnom, és egy nagy csalódás lett volna az egész nap. Mivel volt helyi vezetőnk, legalább megtudtuk, hogy itt bizony tényleg semmi látnivaló nincs, de ő legalább körbejárta velünk azt a semmit is. Leninszobor, panelházak, pár régi faház, és terek. Kb ennyi a város, ami télen biztos nagyon hangulatos, mivel tele van egyetemekkel, így az éjszakai élet tuti marha jó. Az egyetlen dolog, ami szép volt, és kiemeli Tyument a többi város körül, az a folyóparti promendád. Nagyon szépen kiépítették, és tényleg jó ott sétálgatni, vagy csak üldögélni, ráadásul marha hosszú is, így a sok ember eloszlik.

Este 9-re végeztünk a városnézéssel, de még várt ránk egy 5 kilométeres séta, mivel rossz buszmegállóba irányítottak minket, így sikerült lekésnünk az utolsó(!) buszt. Végül is valamivel kevesebb, mint egy óra alatt egy fasza kis disznószar szagú részén a városnak hazasétáltunk. Szerencsére engem a szúnyogok nem szeretnek, így még egyben vagyok. Apropó szúnyogok! Itt nem szúnyogok vannak, hanem genetikailag módosított vérszívó lovak. Ekkora rovarokat legutóbb a King Kongban láttam, komolyan mondom, érzi az ember amikor rászállnak a bőrére, és a csípésük is akkora nyomot hagy, mint egy cseresznye. Ha valami erre téved, a szúnyogriasztó létszükséglet!

Holnap délelőtt pihenő, aztán 17 óra vonaton. Irány Noboszibirszk.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://foldonvizen.blog.hu/api/trackback/id/tr938864922

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Budapestről valameddig Ázsiába