Budapestről valameddig Ázsiába

2016. július 19. 09:56 - Powerpill

42. nap - Pozitív meglepetés

Ulánbátor - 2016.07.18

A mai nap sikerült ekövetnem ugyazt a marhaságot, amit Rigában, magyrán, hogy körbegyalogoltam a fél várost képeket készítve, és csak utána jöttem rá, hogy a memóriakártyát a számítógépben hagytam.

Nem siettem el a kelést 2 nap nemalvás után, de ez is csak azt eredményezte, hogy reggel 8-kor ébredtem, szóval délig alvásnak nyoma sem volt. Ha már így jártam, leköltöztem az új szobámba, amit tegnap nem sikerült odaadniuk, mert júlus helyett júniusra írták be a foglalásomat, így persze nekem kell költözgetnem. Ez valami népbetegség lehett itt, mert ahogy emberekkel beszéltem a városban, több helyről is hallottam ugyanezt a történetet. Nem nagyon figyelnek oda semmire, ezt az élet több terén is lehet látni, bár annyira nem idióták, mint az oroszok így elsőre.

Ha már népbetegség, akkor pár szót érdemes itt írni a mentalitásról, ami errefele uralkodik. Mindenki nagyon nyugatiasan viselkedik és öltözködik a városban, látni sok-sok embert tetoválással, ami Ázsiában ugye nem annyira elterjedt, de itt annyira természetes, mint otthon. Az emberek elég flegmák, igazából nem foglalkoznak a turistákkal, nem bámulják őket úgy, mint az oroszok, és nem is rohan mindenki oda az emberhez, hogy levegye pénzzel. Ez cseppet sem zavaró, mert arra számítottam, hogy félpercenként leszólítanak valami ürüggyel. Egyszer szólított meg egy forma, akitől vettem egy ceruzarajzot később. A buszon sem kelt a fehér ember feltűnést, odanéznek, de aztán konstatálják, hogy idegen, és kész. Amúgy a buszon amikor felszálltam a nagy hátizsákommal, ketten azonnal pattantak és adták át a helyet, hogy a zsákot az ölembe vehessem, és ne foglaljak vele két embernyi helyet. Ez nekem új volt, Oroszországban le akartak dobatni a vénasszonyok a buszról, mert "urambocsáss" volt képünk nem átadni a helyet 20km gyaloglás után és olvasgattuk az útikönyvet. (Ide beszúrom, hogy a buszon elektronikus jegyrendszer van Mongóliában, kedves BKV!).

Ami viszont roppant idegesítő, az a közlekedés. Vezetési kultúra szinte egyáltalán nincs. A világnak úgy látszik az Európától keletebbre fekvő részein tényleg nem értik meg, hogy a kresz szabályok azért vannak, hogy segítsék az embert, és hogy ne 2 óra alatt sikerüljön megtenni 20km-t a városban. Autóbérlés kizárva, teljesen felesleges. Azonban álítólag sokat javult a helyzet az élet minden terén az elmúlt 10 évben, így például árva gyerekeket sem látni minden sarkon, mint azt pár éve láttuk dokumentumfilmeken, de ennek több oka is van.

Egyik, és legfőbb ok, hogy a rezsim számára nem kívánatos elemek nem láthatóak az utcákon, az a 11. ASEM konferencia. Ez itt volt a múlt héten, rengetek VVIP részvételével, így fogták, és például az alkoholista hajléktalanokat, akik a belváros utcáin éltek, egyszerűen lesittelték pár hétre. Az árva gyerekekkel nem tudni, mi lett, azt nem mondták el a helyiek, de én egyet sem láttam. A belvárost amúgy is nagyon kirittyentették erre a találkozóra, felhúztak csomo új épületet, kukákat szereltek fel, stb, hogy egy modern város benyomásást keltsék. Gazdag ember pedig van itt elég, akik ezeket fogják használni, a szegények és a fent említett személyek meg kiszorulnak szépen a külvárosi jurta-gettókba.

Mindenesetre a város semmi extra, ami az épületeket illeti, de rohamléptekben fejlődik és egymás után nőnek ki a földből az üvegtornyok. Ma csak a belváros közepét jártam be a bevezetőben leírt incidens miatt, iszonat pipa voltam, mert délután már nem nagyon lehet csinálni semmit, olyan meleg van. Szóval befejeztem a nem túl sikeres túrámat, és találkoztam a Khuzirban megismert ausztrál párral, meg pár franciával. Együtt elmentünk vásárolni nekik szerelést a kempingtúrájukra, meg ettünk valami furát egy bevásárlóközpontban. Mivel sokat szöszmötöltünk, és gyalogolni sem nagyon tudtunk gyorsan a meleg miatt, szépen el is ment a délután, ők mentek vissza a hosteljükbe pakolni, én meg újból megcsináltam a reggeli körutamat, megpróbálva ugyanazokat a képeket ellőni, igaz már sokkal rosszabb fényviszonyok között.

Este találkoztunk újból, és legurítottunk pár sört. Van itt UB-ben pár helyi sörfőzde, amelyek termékei európai viszonylatban is nagyon jónak számítanak, továbbá a Dzsingisz Khán vodka is említésre méltó. Amint így bandázunk, egyszer csak fesztiválzajok ütötték meg a fülünket. A főtéren volt valami nagy buli, így odamentünk megnézni. Mongol rock koncertet még nem láttam, de mindennek eljön az ideje egyszer. Egész hallgatható volt, volt sör, és kaja, mint egy rendes fesztiválon (budi nem volt viszont, ami nem tudom, mit eredményezett a későbbiekben, de nem is akartam megtudni), de nem maradtunk sokáig, mert az aussie-knak kelniük kellett hajnalban. 

Holnap kicsit jobban belemélyedek a városba.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://foldonvizen.blog.hu/api/trackback/id/tr908899024

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Budapestről valameddig Ázsiába