Budapestről valameddig Ázsiába

2016. augusztus 02. 12:44 - Powerpill

54 - 55. nap - Éles váltás

Peking - 2016.07.31

Mivel az 54. napon az előző 9 nap túrájának bejegyzéseit töltöttem fel, és mivel a gép, amit használok, egy 90-es évekbeli menedzserkalkulátor ebességével vetekszik, el is ment vele az egész napom. Egyetlen említésre méltó dolog történt, az ebédem, amit próbáltam lazára venni az előző napok birkaevései miatt, akkora lett, hogy felállni alig tudtam. Ez Mongólia.

Sajnos az éjszaka sem sikerült a legjobban, mivel megérkezett egy brit csoport, akik reggel 6-kor indultak tovább a góbi-sivatagba, és elkezdtek zörögni 4-kor a zacskóikkal, de aztán végül mégsem indultak el, mert lerobbant a buszuk, és visszajöttek hangoskodni.

Na, ennyit a szombatról! Vasárnap végülis sikerült felkelni, sajnos 10-kor kidobtak a hostelből, talán az éjszakai vonat és busz érkezések miatt. Gondoltam, elvagyok kicsit a városban, elmegyek valami részébe, ahol még nem jártam. Voltam, semmi érdekes nem volt az egészben (éttermek, boltok). Ha Ulánbártoban jársz, ne tölts itt pár óránál többet, mert nincs értelme.

És itt következik az első csalásom. Bár földön és vízen akartam eljutni Indiába, úgy döntöttem, hogy a 2 napos buszozás, meg a 30 órás vonatozást inkább elcserélem egy repülőútra. Annyival nem volt drágább, és nem kell a határon stresszelni. Voltam 9 napot a Góbiban, láttam elég mongol tájat. Lesz még ilyen, az tuti, ilyen az utazás.

Ettem egy közepes minőségű ebédet, majd indultam ki a reptérre. Nem akartam taxival menni, mert volt rengeteg időm, simán kiértem volna busszal. Az információs központban megkérdeztem, hogyan lehet kijutni. Mondják, van 2 busz ebből és ebből a megállóból, így odamentem. a busz 1 óra 20 perc múlva sem jött (ki nincs írva, hogy mi indul az adot megállóból), így gondoltam, megnézem a kereszteződés másik utcájában, hátha. Ott meg is találtam az egyik említett buszt, amire felszálltam és el is indultunk a helyes irányba. Egyszer csak vett egy fordulót a busz és pár perc alatt egy lepukkant részébe értünk a városnak, pont az ellentétes irányban, mint amerre menni kellett volna. Mutatom a söfőrnek a GPS-en, hogy megy-e a reptérre, mire ő nagy szemekkel (haha) néz rám, hogy mirő beszélek, ez a busz soha nem járt arra. Hát ennyit a hivatalos információs hivatalról. Visszasétálok a főútra, majd elindulok gyalog a reptérre. 20 perc után jöttem rá, hogy ez azért messze lesz, így leszólítottam egy figurát az utcán, hogy vigyen ki. Mongol pénz híján dollárral fizettem neki, de persze nem tudott visszaadni, így az utam 10 dollárba került, ami bár nem sok, de fele ennyiből meglehetett volna, ha az egész buszos cuccot kihagyom, és megyek taxival. Leckének jó volt, viszont láttam, hogy rengeteg busz megy a reptérre, amit előzőleg a városban láttam már, persze az a 2 nem, amit ajánlottak.

Mivel Air China-val repültem, és mivel ők notórius késők, felkészültem, hogy várni kell. Egy órás késéssel indultunk, a repteret addigra már kb be is zárták, az egész kiszolgálószemélyzet minket utált, hogy túlórázniuk kellett. Látszott az arcukon.

Az út két órát vett igénybe, de kijutni a Pekingi reptérről még ugyanennyit. Leszállás után több mint fél órát gurultunk, mire a helyünkre értünk, a reptér meg akkora, hogy azt nehéz szavakkal leírni. Voltam már pár nagy reptéren, most ezt is beteszem a gyűjteménybe. Mivel ilyen sokáig tartott kijönni, a tömegközlekedésről letettem, és taxival mentem a városba, ami kb 30km-re van. Az első dolog, amit megtapasztalatam az iszonyatos légszennyezettség. Már a repülőből sem láttuk a repteret, amikor gurultunk, de a városban azonnal elakad az ember lélegzete. Kombinálva ezt az iszonyatos párás meleggel, remek kis kombót kapunk, igazi turista-időt. A város elsőre hatalmasnak tűnik, és a kabócák (vagy mik) olyan hangosak, hogy meg lehet tőlük süketülni (egysze-egyszer hallani egy rendkívül hangos példányt, na azok a vonatok). Ez egy rendkívül éles váltás Mongólia után, talán élesebb nem is lehetne.

A hostel elég fasza, egy jemeni és egy indonéz sráccal vagyok egy szobában, remélem, ma fogok már aludni, mert holnap sok séta jön.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://foldonvizen.blog.hu/api/trackback/id/tr678927980

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Budapestről valameddig Ázsiába