Új-Delhi - 2016.08.27

Két dolog miatt jó, hogy az elmúlt pár nap ingerszegény volt. Az egyik, hogy kipihentem magam és friss elmével érkeztem meg Indiába, ami már az első pár órában próbára tett, a másik, hogy nem kellett írnom. Illetve nem is az írás a baj, hanem a képek feltöltése, ami szerintem gyorsabban menne, ha a biteket felírnám egy papírra, elküldeném galampostával haza, és valaki begépelné nekem. Gondoltam, ez fog az elkövetkező időszakban a legjobban zavarni, aztán jött a fekália...

Az út vissza Katmanduba annyira jól ment, hogy én igazából végig alvással,  vagy félálomban töltöttem. Magamhoz csak akkor tértem, amikor csíknyira kinyitottam a szemem, és realizáltam, hogy tőlem nem egész fél méterre egy párszáz méteres szakadék tátong. Védőkorlát persze sehol, a fazon, aki a buszt vezette, vagy inkább hajtotta, meg úgy előzött a kanyarokban hegynek felfelé, mint egy őrült. Nem tudtam visszaaludni, de nem is baj, mert a fővárosba vezető út egyértelműen a legszebb, ahol valaha jártam. Tibetben komolyabbak voltak a hegyek, meg vadregényesebb volt az egész, itt viszont az egész élő volt, tele fával, meg minden kétméteresnél szélesebb párkányon rizsföldekkel (meg szeméttel sajnos). Nem ajánlom senkinek, akit anya szült, hogy itt vezessen, mert szerintem a helyiek is inkább a túlélésükért mennek előre, mintsem, hogy odaérjenek a céljukhoz. Adrenalin-vadászatnak kiváló, nem kell a bungee-ért ezreket fizetni, csak bérelj egy motort és irány ki Katmanduból.

A program egyébként 25-ére egy hegytetőn levő templom volt, amit azon egyszerű okból kifolyólag cseréltem le egy nap katmandui punnyadásra, hogy pofátlanul lehúzósnak tartottam az árat. Míg a helyieknek kb 3 dollár a libegővel való 20 perces út (persze ezzel akarták nekünk eladni, de szerencsére kiszedtem egy helyiből, hogy mennyi is az annyi), addig a külföldieknek 25 dollár/fő, és akkor még be sem mentél a templomba, ami megint van biztos 10 dollár, nem aludtál, nem ettél. Hát nekünk közel 100 dollárt nem ér meg egy templom, aminél sokkal különbeket fogunk látni Indiában, így úgy döntöttünk, hogy megyünk egyenesen a fővárosba, ahol a következő napot töltöttük...

...semmittevéssel, pihenéssel. És ez minden, amit erről a napról mondani akarok.

Másnap viszont kicsit stresszesen keltünk, főleg a párosunk női tagja, mivel fingunk sem volt, mi vár Indiában ránk. Nekem tökmindegy, mennyire ótvar helyen vagyok, mindent elviselek, de nem egyedül játszom most ezt a játékot. Hát az ótvar kifejezés egy kicsit enyhe volt arra, ami itt várt minket, de ne szaladjunk ennyire előre, mert még oda sem jutottunk. Szóval Lala e-vízuma miatt repülővel kellett jönni, ami miatt ideges is voltam, mert én direkt azért vettem rendes vízumot tízezrekért mindennel együtt, hogy szárazföldön tudjunk bejutni, pár nap alatt felkészítve magunkat fokozatosan Delhire. 

A Katmandui repülőtér technikai színvonalban szerintem egy 70-es évekbeli közép-európai terminálra hasonlít, bár nem éltem még akkor. A biztonsági ellenőrzés olyan komoly, hogy engem kb 4-szer motoztak végig, két átvilágításon mentem át, de csak a gépen vettem észre, hogy a bárkésem a kézipoggyászban maradt. Sima ügy, Daesh-érzelmű honfitársak, irány Nepál! Többet nem érdemes szót vesztegetni az utazásra, szerepelje itt csak pár kép, amit a repülőről lőttem pár hegyről:

Akkor ennyi legyen is elég a szépből, meg a jóból, mert jön a fos, a hányás, és a mocsok. Csak túlzok természetesen, mert Új-Delhi nem erről szól. Amikor megérkezik az ember, egy olyan modern és szép reptér fogadja, mint kevés helyen. Én rendeltem egy fuvart a szállásunkig, mert gondoltam, iszonyat meleg lesz, és nem volt kedvem hátizsákkal mászkálni egy bazárban (ahol lakunk). Végig tükörsima utakon mentünk, és semmi olyasmit nem láttam, amit az elmúlt pár hét, más utazók által prezentált horror-sztorik előirányoztak.Persze, szegények mindenhol vannak. Voltam Afrikában nem egy helyen, így a piros lámpánál koldulók engem nem leptek meg nagyon, meg az út melletti viskók. Aztán megáttunk a helyen, ahol lakunk. Hát basszus, ez komoly. Egy olyan utcában vagyunk, ami a térképen sincs, a nap sem süt be, mert az eredetileg szerintem 1-2 szintesnek épült épületek azóta megnőttek, és nem a mérnöki tudásuk miatt kitüntetett emberek keze által, így pár emelet után összeértek, így kialakítva egy elkúrt fedett Corvin-negyedet.

Ez a szállsunk bejárata... nappal... A többi holnap...

...vagy utána