Budapestről valameddig Ázsiába

2016. augusztus 31. 17:59 - Powerpill

85. nap - Hare Krishna meg egyebek

Agra - 2016.08.30

Két bejegyzéssel ezelőtt megfogadtam, hogy nem írok többet a szemétről és a szarról, hanem csak a szépről és a jóról. Így nem írom le, hogy néz ki a Delhiből kivezető főút környéke és a külváros. Legyen elég annyi, hogy egy picit gusztustalan még indiai viszonylatban is, és persze elképesztő mennyiségű ember éli ebben a trágyában a mindennapjait. Lőttem pár képet, de csak később vettem észre, hogy a memóriakártya már megint a számítógépben maradt, immáron negyedszer az út alatt. Mondjuk nem bánom, hogy ez a kosz nem marad meg emléknek. Szerencsére azonban nem emiatt marad emlékezetes a mai nap, mert sok szépet és érdekeset láttunk, amit ha nem autóval vagyunk, tuti kihagyunk.

Vrindavanban kezdtünk, ami egy nagyon koszos (kis?) város, de itt töltötte fiatalkorát Krishna, ami miatt ez egy különleges hely, mert szinte mindenki Krishna tudatú, akivel találkoztunk. Otthon ezekkel az arcokkal, illetve a fehér megfelelőjükkel leginkább az otthoni fesztiválokon, vagy tereken találkozhatunk. Egy közös bennük, az hogy itt is mindegyikük pénzt tarhál. Szemmel látható a szegénység, és sajnos az igénytelenség is, és annyi gyerek van, hogy alig lehet tőlük mozdulni. A város mégis más, mint amit eddig láttunk. Egy kis sétára voltunk a Krishna templomtól, de közben folyamatosan köszöntek nekünk (Hare Krishnával), megérintettek, vagy csak odaintettek. Bár minden harmadik ember pénzt koldult, mégsem éreztük annyira kellemetlenül magunkat, mint Delhi egyes részein.

A templom aztán tényleg fura volt. Ahogy odaértünk, berántottak minket, rögtön virágfüzér volt a nyakamban, a homlokunkon meg valami sárga cucc, és úgy néztünk ki, mint az itteniek (bár ehhez kéne még egy kicsit napozni, de jó úton vagyunk). Nem értettük, mire vár az a sok ember aki a templomban ácsorgott, így el is akartunk jönni, miután szétnéztünk, de nem engedtek, mondták, várjunk még 5 percet, és jönni fog. Hogy mi, azt nem tudtuk, de vártunk. Egyszer csak kinyitottak egy ajtót, ami mögött valami fényes dolog volt, középen két alakkal (gondolom, Krishna és Radha), amit a sok embertől nem láttam, de hirtelen mindenki elkezdett valamit kiabálni és az ég fele nyújtogatni a kezeit. Ezután mentek előre bemutatni az áldozatot (különféle dolgokat pakoltak a lépcsőre), és már indultak is haza. Nem tudom, meddig tartott ez a tumultus, mert mi leléptünk, túl sok volt egyszerűen az ember. Kifelé a városból még megálltunk egy-két templomnál, amik építészetileg messze érdekesebbek voltak, mint a fenti, de azon kívül semmi új.

Mathura következett ezután, ami innen csak pár kilométerre van, és arról híres, hogy itt született Krishna. A fent említett egyedi érzésnek itt már azonban nyoma sincs, a lakosság nagy része hindu, vagy muszlim. Itt is meglátogattunk egy érdekesebb hindu templomot, aminek a közepére a mogulok anno betettek egy hatalmas mecsetet, így egy érdekes kombinációt létrehozva. Sajnos fényképezni tilos volt a falakon belül, kívül pedig semmit nem lehetett látni, így csak az angol Wikipedia linket tudom szolgáltatni.

Végül megérkeztünk Agrába, ami őszintén szólva egy iszonyatos csalódás volt. Mármint maga a város, hisz mint India turisztikai központja, és a világ egyik csodájának helyet adó település, arra számítottam, hogy itt legalább emberi körülmények fogadják az utazót. De nem, itt is az fogadja, ami mindenhol: szar és szemét, amiről ugye nem írok. Hotel viszont van annyi, mint a nyúlszar, és éterem is, de sofőrünk egyiket sem ajánlotta, mondta, itt nagyon kell vigyázni, mert mindenki a turistákra utazik, és itt a legkönnyebb elkapni valami fosós-hányós gyönyört. Végül elkeveredtünk egy helyre, ahol annyit ettünk, hogy a Taj Mahalt rögtön át is tettük holnap reggelre, mert a kajakóma kiölte belőlünk a nézni vágyást.

Az Agra erődöt azonban megnéztük, ami eltartott egy darabig, mert elkapott egy olyan monszun eső, hogy átlátni nem lehetett a vízfüggöny alatt. Ezt egy tető alatt vészeltük át, ahonnan az eső elállta után ezt láttuk:

Nem rossz, de ez csak a holnapi program lesz. Kb zárásra végeztünk így az erőddel, ami szerintem sokkal szebb, mint a Delhiben található társa.

Még volt egy meglepetésünk ma estére, mégpedig, hogy a szállodánkban kiderült, hogy van uszoda is. Én 3 perccel a check-inután már a vízben voltam. Mióta elköltöztem Svédországból nem voltam uszodában, így most egy boldog ember vagyok. Kár, hogy holnap el kell menni, de Jaipur miatt megéri.

Címkék: India
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://foldonvizen.blog.hu/api/trackback/id/tr7211666264

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Budapestről valameddig Ázsiába