Budapestről valameddig Ázsiába

2016. szeptember 24. 18:36 - Powerpill

97 - 98. nap - Barlangok

Aurangabad (után valahol) - 2016.09.12

Elhagytuk Bombay, illetve a barátom által nekünk biztosított lakás kényelmét, és ideje volt újból hátunkra kötni a hátizsákokat, mert Aurangabad és környéke egy nagyon izgalmas hely. Maga a város is szép, ráadásul található benne egy mini Taj Mahal, amit csak kevesen ismernek és látogatnak, de a nagy szám mégis Ellora és Ajanta barlangjai.

Mi egy alvós busszal jutottunk el Aurangabadba, ami reggel 6.30-ra ért oda. Én persze alig aludtam a zötykölődés miatt, illetve, amikor sikerült is elaludnom, gyorsan felvert a buszos asszisztens, aki minden megállónál végigrohant a buszon és körbeüvöltözte a megálló nevét, vagy, hogy mennyi időre állunk meg. Élménynek azonban fasza volt, és jön még egy ennél kétszer hosszabb út ugyanilyen busszal Goába. Ami miatt érdemes ilyen buszokat használni, az az áruk, illetve, hogy ilyenkor nem kell szállást foglalni. Azért nem árt egy üveg bort lehúzni út előtt, hogy tudjunk aludni. Sört semmiképp nem szabad venni és vinni, mert úgy kell könyörögni megállóért a sofőrnél, és persze csak olyan helyen állnak meg, akikkel van valami megállapodásuk, szóval az utasok költései után kap a cég pénzt. Ha egy ilyen helytől messze jön ránk a vizelési inger, akkor csak a sofőr jóindulatára számíthatunk.

Szerencsére bombayi barátomon keresztül sikerült intézni egy sofőrt, aki már várt minket Aurangabadban egy légkondis kocsival. Első napra Ajanta volt a tervben, ami két-két és fél órányira (100km) van a várostól. Ezt sikerült teljes mértékben átaludnunk, de emiatt kipihenten tudtuk bevetni magunkat a barlangok látogatásába. Itt nem olyan barlangokat kell elképzelni, mint amik otthon vannak, ezek inkább nevezhetőek buddhista szentélyeknek, amiket a sziklákba vájtak.

Ajantában közel 30 ilyen barlang található egy kb egy kilométeres folyóparti sziklás szakaszon egymás mellett. A barlangok a 2-7. század között épültek, mindegyik máskor. Viszonylagos épségben maradtak meg, némelyiken még az eredeti festéseket is lehet látni. Ezeket a barlangokat nagyon védik, egyszerre csak kb 30 ember tartózkodhat bennük és csak pár LED lámpa világít bennük. Ahol nincsenek festések, oda bátran be lehet menni akárhányan, de ezek nem érdekelnek annyi embert. Vannak aztán olyan barlangok, amelyeket soha nem fejeztek be, ezek kevésbé érdekesek, de mindenképp érdemes alaposan körbenézni. Egy egész napot érdemes rászánni erre a látványosságra, mert csak az oda-vissza út Aurangabadból 4-5 órát fog igénybe venni, a barlangokban aztán meg lazán eltölthetünk 3-4 órát, ha nem sietünk.

A barlangok után mindenképp érdemes felmászni a folyó túlpartján levő domb tetejére, mert nagyon jó kilátás nyílik a túlpartra, és az egész folyóvölgyre, ahol még egy helyes kis vízesés is található. Sajnos ezt azonban nem lehet megközelíteni lentről, mert katonák őrzik. Állítólag sokan meghaltak itt mert nem nagyon tud úszni senki, mégis mennének pancsolni minden vad helyre.

Ma, a második napon Ellorába mentünk, ami közelebb van, mint Ajanta, de nagyobb is. Itt kb tízzel több barlang van, de négy kilométeren szétterülve. Ez annyiban másabb, mint az első napi helyszín, hogy itt nem csak buddhista, de hindu templomok és szentélyek is vannak, egyikük ráadásul hatalmas. Fura, de a legtöbb turista csak ezt az egy templomot jön megnézni, a buddhista részen egy darab külföldivel nem találkoztunk, itt viszont lépni nem lehetett tőlük.

Bár tegnap adtunk egyet a buddhista barlangoknak, azért itt is élveztük a reggeli sétát. Sajnos az utolsó harmada a helynek le van zárva, és nem mostanában zárták le, így azok, egy harmadik kultúra barlangjai teljes mértékben kimaradtak a látogatásunkból. Állítólag azok nem annyira érdekesek, de én azért sajnálom, hogy nem láthattuk őket. Emiatt azonban maradt egy csomó időnk a buszunk indulása előtt, így volt időnk elmenni megnézni a mini Taj Mahalt és meglepődni.

Ha ezt rendesen karban tartanák és odafigyelnének rá, sok otthoni embert meg lehetne téveszteni ha elküldjük nekik a képeinket a helyről, és bekamuzzuk, hogy az igazi Taj-t láttuk. Persze az agrai sokkal impozánsabb, nagyobb, ráadásul az márványból van teljesen, ami miatt sokkal elegánsabb is, mint ez, de mindenképp megéri rááldozni fél órát, hogy ezt is lássuk.

Aurangabadban sok muszlim él, így végre sikerült ennünk olyan kebabot, amilyenre Irak óta vágytam. Tele gyomorral jobb is lesz a buszút, legalábbis így gondoltam. Egyenlőre nem jó, de kárpótol, hogy holnap reggelre Goában leszünk és jön egy hét pancsolás.

 

Címkék: India
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://foldonvizen.blog.hu/api/trackback/id/tr4811739919

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Budapestről valameddig Ázsiába