Budapestről valameddig Ázsiába

2016. november 01. 12:08 - Powerpill

127, 128, 131, 132. nap - Tokió környéke

Oszaka - 2016.10.17.

Az igazán érdekes látnivalók Tokió körül vannak. A várost ugye a földdel tették egyenlővé a háború során, a japánok meg nem törték magukat a faépületek visszaépítésével, így ha régit akarunk látni, vonatra kell ülnünk (és a zsebünkbe nyúlni). Mi négy helyet néztünk meg a város körül, sajnos a Fuji megmászása egy másik életre marad, de kihoztuk a maximumot a környékből, úgy érzem.

Kamakura, Kawagoe, Nikko és Hakone, amik úgy lehetnek érdekesek Tokió körül, hogy nem kapunk csömört semmitől, de ha ezután Kiotóban kívánunk hosszabb időt eltölteni, akkor érdemes átgondolni, hogy akarunk-e az ott található több száz templomon kívül máshol is látni ilyet, és ezért fizetni nagy pénzeket. Én nem bántam meg a fenti helyek meglátogatását, mert gyönyörű az összes. Mindegyiken el lehet szüttyögni egy egész napot, de az ottalvás véleményem szerint csak Nikkoban és Hakonében éri meg.

Kawagoe volt az első desztináció a menün. Ez a kisváros azért érdekes, mert itt láthatjuk nyomait, hogyan is nézhetett ki Tokió a háború előtt. Rengeteg régi épület maradt itt meg, amik karban is vannak tartva, és használják is őket mind a mai napig, így nincs skanzen érzése az embernek, amikor ott jár. Van egy nagyon híres fesztivál Kawagoében, amit évente megrendeznek, ennek egy egész múzeumot dedikáltak, érdemes megnézni. Mi a fesztiválról pont lemaradtunk, de állítólag milliónyian jönnek el rá, így nem nagyon bánom, hogy nem tapostak agyon. Marad a youtube video: LINK

Nikko volt csillagtúránk következő állomása, ami egy kisváros 2-3 óra vonatútra a fővárostól. A hegyek között helyezkedik el, és remek kiránduló úti cél. Nem csak a templomokat érdemes itt megnézni, hanem van még itt egy csodás vízesés, meg botanikus kert is, amiket mi időhiány miatt kihagytunk. Tán ez az egyetlen hely, ahol sajnálom, hogy nem tölthettem el több időt Japánban, bár az egész a turizmusból él, mégsem volt olyan, mint mondjuk Hallstatt Ausztriában. A templomok Unesco világörökségi helyszínek, így számunkra ezek élveztek prioritást, és éppen hogy végeztünk a 2-3 fő helyszín megtekintésével egy nap alatt (az utolsó vonatra indulás előtt 1 perccel sikerült fejvesztve rohanva feljutni). A fő templom éppen egy kilencéves rekonstrukciós folyamat kellős közepén tart, így az egész be van dobozolva 2020-ig, semmit nem látni belőle. Amit viszont mégis, az nagyon érdekes, és megéri rá kifizetni a pénzt. Nagy részletességgel bemutatják az újjáépítést, ami gyakorlatilag egy teljesen új templom felépítését jelenti. A régit úgy kikezdte a szú, vagy mi, hogy csoda, hogy nem omlott rá egy busznyi turistára anno, borzalmas állapotban volt a képek és a kiállított fadarabok szerint.

Kamakura egykor Japán fővárosa volt, és a történelme megérne egy egész posztot, de megintcsak a Wikipédiát tudnám itt ajánlani, ha valakit érdekel. A város a tengerparton van, és majdhogynem végtelen mennyiségű Buddhista és Sinto templomnak ad helyet. A térképeken 3 különböző útvonalat ajánlanak a város bejárására, függően attól, hogy az ember miből akar rengeteget megnézni, és mind kb 1 teljes nap. Mivel leginkább tényleg csak templomokról van szó, mi úgy döntöttünk, hogy mindenből egy kicsit nézünk, aminek az eredménye egy hosszú nap lett, eszement sok gyaloglással. A végére azonban már úgy mentünk el templomok mellett, hogy rájuk sem néztünk, egyszerűen túl sok volt. Én nem ajánlanék túl sok időt itt tölteni, ki kell nézni egy minket érdeklő útvonalat egy napra, és azon végigmenni, ahogy azt mi tettük. A tengerpart nagyon szép, és homokos, szóval lehet azért itt időt eltölteni, egy hetet is akár.

Hakone viszont útba esik Oszaka felé, a Shinkanzen is megáll itt (a közelben), így mi itt töltöttünk egy egész napot és egy éjszakát, amivel lezártuk a Tokióban és környékén eltöltött egy hetet. Templom természetesen itt is van, de nem ez itt a leglényegesebb, hanem a természet. A hegy egyik oldalán van maga a falu, a másikon egy tó, ahol hajózás közben gyönyörű kilátás nyílik a Fujira… Ha szerencsénk van. Nekünk nem volt. Bekaphatja az összes felhő. Fel lehet liftezni azonban egy másik hegyre, aminek füstölög az oldala, úgy okádja ki magából a kenet. Sajnos itt sem volt nagy szerencsénk, mert a kilátópontra nem engedtek fel, hisz az aktivitás most túlságosan is erős volt, ami egy szép nagy sávban teljesen ki is irtotta az összes falevelet. Füst volt, büdös is volt, szóval azért elégedettek voltunk a látottakkal. Nagy kirándulóhelyek vannak itt is, tudom ajánlani annak, aki szeret hegyre caplatni erdőben.

Hakone mellől felszálltunk egy Shinkanzenre, ahol csillagászati összegért részünk lehetett egy kis MÁV Japán módra érzésben, hisz a helyek elfogytak, a folyosón a budik előtt ülve-sörözve töltöttük el a két órás út felét. Így jutottunk el Tokióból Oszakába, ahol a következő kb tíz napot fogjuk tölteni.

Összegzésképpen annyit tudok mondani, hogy Tokió számomra egy csalódás volt, ami a látnivalókat illeti, de ami körülötte várja az embert, az megéri a belefektetett időt és pénzt. Eljutni ezekre a helyekre vonattal nagyon drága, de nincs más választásunk, a vonatnál olcsóbbat nehéz találni úgy, hogy időnk is maradjon az érdekességekre. Mindegyik kisváros teljesen ugyanolyan, mint a másik. Ha kivennénk a látnivalókat, meg sem lehetne különböztetni őket egymástól, és nagyon steril, és unalmas helyek lennének. Lehet sétálgatni lakóövezetekben, és kicsit magunkba szívni, milyen is lehet itt élni, de őszintén szólva, ebben semmi szórakoztató nincs itt. Ez nem Európa, és nagyon távol áll a mi kultúránktól.

A természet, ahol hagytak belőle csodás, és minden ki van teljesen építve, sehol nem kell sarat dagasztanunk, ha az erdőben akarunk túrázni. Azonban mivel Japán ezen része egy hatalmas agglomeráció, jellegtelen és totál beépített városokkal, rengeteg ember választja magának kikapcsolódási célpontnak a zöldet, és botrányos mennyiségű emberrel lehet, főleg hétvégén találkozni. Mivel azonban úgy viselkedik az egész nép, mintha egyetlen kollektív öntudat lenne, ha már csak egy kicsit is a „kitaposott” turistautak mellett indulunk el, gyakorlatilag teljesen egyedül lehetünk, és élvezhetjük a csendet. Természetesen ezek az utak is ki vannak építve, szóval félni nem kell, hogy eltévedünk, csupán kicsivel többet kell gyalogolnunk, de cserébe nem kell egymást fényképező, és fura hangokat magukból kiadó Japánokkal osztoznunk a helyen.

Ami érdekes, hogy Kínához és Indiához hasonlóan, itt is a belföldi turizmus adja a látogatók döntő többségét. Látni fehér embert, többet mint a fent említett két országban, de egyszerűen annyian vannak a helyi turisták, hogy nehéz észrevenni a magunkfajtát. A múzeumokba járnak a városiak, főként a nyugdíjasok, illetve rengeteg iskolás csoport. Egyenruhás iskolás gyerekekből álló csoporttal szinte minden ismertebb templomban és múzeumban össze lehet futni. Teljesen jónak tartom, hogy így elhordja az iskola a tanulókat megmutatni az országot, és kinyitni a szemüket egy kicsit a saját kultúrájuk felé, még ha őket jobban is érdekli az ajtóban alvó macska, mint a történeti múzeum. Igazából itt az érdeklődési körök jóval másabbak, mint otthon, erről majd Oszaka kapcsán ejtek szót.

Címkék: Japán
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://foldonvizen.blog.hu/api/trackback/id/tr2811921029

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Budapestről valameddig Ázsiába