Budapestről valameddig Ázsiába

2016. december 09. 12:43 - Powerpill

Az azeri határvidéken

avagy Mongólia light

Grúziával kapcsolatban nem a legfőbb látványosságokról fogok beszélni, mert azokat először nem jelenlegi túrám keretében látogattam meg, illetve mivel a Wizzair errefele jár, biztos sokan, sok helyen írtak már ezekről. Pont a Wizzair, és az ország hozzáférhetősége miatt jöjjön pár kalandvágyóbbaknak való túra. Ebben a bejegyzésben az azerbajdzsáni határ környékére megyünk el egy egynapos intenzív túrára.

Kutaisi, Martvili, Batumi, Tbiliszi, Mtskheta, Kazbegi és Mestia. Ezek lennének a legfőbb látványosságok, amiket szerintem egy ideutazó hazánkfia vagy lánya mindenképp megnéz egy itt töltött hét alatt. Érzésem szerint azonban ez a kis ország megér egy hosszabb, vagy több rövidebb utat is, mert látnivaló sok van. Igaz, ezek jelentős része csak azért emészt fel sok időt, mert a megközelítésük nehézkes. Még a síhelyekre is fél nap feljutni, így képzeljük el, mennyi lehet nem idevalósiként, nyelvet nem beszélve eltalálni olyan kolostorokhoz, amiknek már az építésüknél is az volt a cél, hogy minél nehezebben lehessen őket megtalálni. Van jópár ilyen az országban, de ezek közül talán a legizgalmasabb David Gareja, ami nem is egy kolostor, hanem egy kolostor-komplexum.

Egy könnyed napos túra keretében meg lehet látogatni ezt a helyet Tbilisziből, csak el kell menni a főtérre (Liberty Sq), és ott egy kisebb térről megy minden nap egy busz, 10 és 11 között valamikor. A turista-információs irodában megmondják, mikor megy pontosan. Az ára kb 3000Ft, és egy-másfél óra az út. Ez a legolcsóbb, legbiztonságosabb és legkényelmesebb módja a hely megközelítésének, de nem a legjobb. Egyrészről ha jól tudom, csak napi egy busz megy, így be vagyunk korlátolva, másrészről ez az, amit a legtöbben csinálnak, akik persze nem fizetett túra keretében mennek oda.

Mehetünk úgy is, hogy elmegyünk Sagarejoba minibusszal, és onnan szerzünk egy taxit. Ez valamivel drágább mulatság lesz, de legalább meg tudunk állni olyan helyeken, amiket tömegközlekedésről csak egy szemvillanás erejéig látnánk. Van jó pár szpot, ahonnan elképesztő gyönyörű a kilátás és megéri fényképezni párat. Ez egy biztonságos és viszonylag könnyed megközelíthetősége a kolostornak, de én mégis azt javaslom, hogy legyünk bevállalósabbak, és ha van egy kis plusz pénzünk, vagy helyi ismeretségünk, szerezzünk egy járművet a napra, és menjünk Rusztavi felé. Rusztaviból megpróbálhatunk taxit szerezni, de ne is próbálkozzunk olyan autóval, ami mélyebb építésű (Pl a minden második autót jelentő Mercedesek), mert ezekkel nem fogunk messzire jutni. Nekünk saját négykerék-meghajtású kocsink volt erre az útra, így könnyen beszélek, de láttunk az úttalan utakon Priust is zötyögni, szóval meg lehet próbálni.

Rusztavi felé igazán kalandos az út, teljesen vadregényes, semmiféle információ nincs útközben, így csak GPS-el vágjunk neki. Ez sem egy életbiztosítás, mert minket az Azeri határhoz vitt el, ahol pár fegyveres magyarázta el jókedvűen, hogyan is kéne eljutnunk a helyre, és hogy nagyon rossz felé megyünk. Fontos, hogy ne a tóparton, vagy a tó felé menjünk, hanem a falu (Jandari) előtt menjünk el még balra, ne menjünk be, mert jöhetünk vissza! Ezekhez az utakhoz képest a szántásban menni valamivel egyszerűbb, viszont ha nincs pénzünk elutazni Mongóliába, talán itt kerülhetünk az élményhez a legközelebb. Végtelennek tűnő füves-kavicsos pusztaság az egész, a háttérben a hatalmas hegyekkel és civilizációnak csak elvétve látni nyomát. Valaha mentek itt át aszfaltozott utak, de ezeken mára több a kátyú, mint a burkolat, így tucatnyi helyen vezetnek a csapások, amik közül kiválaszthatjuk a számunkra legjobban tetszőt. Ha lerakna ide valaki pár jurtát, nem tudnám megmondani, hogy nem a Góbi sivatagban járunk valahol. Nagyszerű élmény ezen a tájon autózni, de legyünk türelmesek, mert sokszor elmehetünk rossz irányba, tájékozódni meg nem egyszerű.

Útközben belefuthatunk több kolostorba (összesen egy tucat van szétszórva a környéken), amik jelezve is vannak táblával, de ez ne tévesszen meg minket, ezek nem a végső úticéljaink. A helyet, ahonnan tovább már nem tudunk menni, úgy hívják, hogy Lavra. Ez az egyetlen máig használatban levő, lakott kolostor, ami pont az azeri határon van. Mivel itt máig laknak szerzetesek, simán előfordul, hogy a bejáratot bezárják, így nem tudunk bemenni, de valami apróbb turisztikai beruházás éppen zajlik, szóval biztos fog változni a környék rövidesen. Ha bejutunk, sokszáz éves sziklakolostorba, olyasmit láthatunk, mint Geghardban, Örméynországban, vagy Kappadókiában, Törökországban.

Ha az időjárás engedi, elkezdhetünk a kolostor mellett felfelé mászni. Errefelé még több barlang és kolostor van, de vigyázzunk, mert gyakorlatilag átsétálunk Azerbajdzsánba. A határőrök nem fognak nekünk fejfájást okozni, simán engedik, hogy vízum nélkül megnézzük a templomokat, csak mondjuk nekik, hogy Udabno-t akarjuk látni. Fontos, hogy ne nagyon kalandozzunk el, mert egy másik országban vagyunk, tulajdonképpen illegálisan, engedélyek nélkül! A táj egészen gyönyörű itt is, nekem folyamatosan az járt a fejemben, hogy Észak-Mongólia hegyei közt járok. Ami viszont ott nincs, itt pedig van, ráadásul nagyon sok, az a vipera. Télen nem lesz velük problémánk, de nyáron legyünk nagyon óvatosak, mert tényleg rengeteg van, és a legközelebbi kórház egy órányira van (a gyaloglást leszámítva)!

Ha végeztünk itt a kirándulásunkkal, Sagarejo felé vegyük az irányt. Az út abba az irányba kevésbé érdekes, átérve Kaheti megyébe már unalmasnak is mondhatnám. Ha minibusszal, vagy taxival megyünk, és nem kell visszérnünk Tbiliszbe éjszakára, szálljunk le valahol, amikor már a főúton vagyunk (csak üvöltsük, hogy „GÁCSERE”, ami annyit tesz grúzul, hogy „stop”), és várjunk egy minibuszt, ami Sighnaghiba megy, és töltsük ott az estét. Kaheti Grúzia legfőbb bortermelő vidéke, és a konyhája is kimagasló. Ezt leghangulatosabban a már fent említett Sighnaghi városkában tudjuk kiélvezni, ami tele van éttermekkel, vendégházakkal, és borozókkal. A városka kicsi, így egy este bőven elég itt, másnap reggel meg megnézhetjük a közeli Bodbe kolostort, mielőtt visszaindulnánk a fővárosba.

A szezon itt véget ér késő ősszel, de mivel Grúziában vagyunk, nem fognak nekünk nemet mondani, ha valahol meg akarunk szállni. Mi egyedül laktunk egy kis szállodában, személyzet nem volt, odaadták a főbejárat kulcsát, és ellenőrizetlenül járkáltunk ki-be, nyitottuk és zártuk a hotelt. Vicces volt, de javaslom, hogy inkább magánszemélyeknél szálljunk meg, mert akkor borra sem kell sokat költenünk majd, hisz errefelé nagyon büszkék a házilag készített nedűre (azért ne számítsunk egy Chateauneuf du Pape minőségre). Ezek a szobák interneten nem foglalhatók, de sok helyen ki van írva, hogy szoba kiadó. Menjünk át a „belvároson” és amikor a domb ellenkező oldalán vagyunk, mint ahonnan jöttünk, és már lefelé sétálunk, sok ilyen szállással fogunk találkozni (pl. http://zandarashvili-guesthouse.com/).

Az éttermek általában mind jók, de az országban nem a legolcsóbbak. Ha hétvégén megyünk, szinte biztos, hogy belefutunk valami grúz társaságba, akik valamit ünnepelnek. Ilyenkor egészen valószínű, hogy meghívnak minket az asztalukhoz és degeszre zabáltatnak és itatnak. Ne utasítsuk őket vissza, mert bunkóságnak számít, és lehet, hogy pár üveg csacsa után eléggé magukra veszik a dolgot.

Ha David Gareja nem fér bele az időnkbe, Sighnaghiba akkor is eljöhetünk egy napra, mert egy helyes, szépen karbantartott kis város, ahol könnyedén elsétálgathatunk pár órát. A legkönnyebb idejutni, ha fogunk egy minibuszt Tbilisziben a Samgori metrómegállónál, vagy Isani állomásról és 1200 forintnyi lariért két óra alatt már ott is lehetünk. Fontos, hogy ne olyanra szálljunk fel, ami Tsnoritól nem megy tovább, mert onnan még egy hosszabb séta a belváros hegynek felfelé kanyarogva! Érkezésünkkor tájékozódjunk, mikor indulnak visszafelé buszok a városba, mert ha nem akarunk itt éjszakázni, könnyen lemaradhatunk az utolsóról (délután 6-kor megy az utolsó, ha jól emlékszem). Szerintem azonban jobb itt tölteni egy estét, és felkeresni a borozóhelyek valamelyikét, és megkóstolni a Grúziában nagyon híres kaheti konyha valamelyik fogását.

 

Ahol laktam:

Hotel Herio

St Dadiani 9, Sighnaghi, Grúzia

http://www.hotelherio.com/

5000 Ft volt egy éjszaka hivatalosan, de lealkudtuk kb. 4000-re. Reggeli nincs az árban.

 

Ahol jót ettem:

Shio’s Restaurant

Agmashenebeli Street 10, Sighaghi , Grúzia

7000 Ft volt két főre (összesen 3 kiadós fogás) kimért borral

 

Pheasant’s tears winery

Baratashvili str 18, Sighnaghi, Grúzia (a fő pince a város mellett van)

http://www.pheasantstears.com/index.php?id=7&lang=eng

2000 Ft a borkóstoló 5 borral (+ 1 törköly). Enni nem ettünk, de nagyon jól nézett ki.

 

Facxebi Restaurant

Manavi falunál, az 5-ös főút mellett jobb oldalon

3000 Ft volt a friss grill hús két főre kimért borral

Címkék: Grúzia Tippek
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://foldonvizen.blog.hu/api/trackback/id/tr5612035049

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Budapestről valameddig Ázsiába