Naha - 2016.11.01

Japán utam a vége felé jár. Sajnos az elmúlt időszakban sem időm, sem kedvem nem volt írni, amit írtam is, csak jókora késéssel tudtam feltölteni, hisz a képek miatt (=számítógép lassúsága) több órába kerül egy ilyen elkészítése. Kiotó keleti részéről már írtam, most a többiről szeretnék tömören. Annyi rengeteg dolgot láttunk a városban, hogy szinte lehetetlen felsorolni mindent így utólag, és hagytunk legalább annyit még a jövőre, hogy simán el fogok tudni tölteni még itt 2-3 napot anélkül, hogy bármit újra kelljen látogatnom, ha egyszer visszajövök. Jöjjön tehát Közép-Kiotó.

(A fényképeken levő foltok nem a monitor hibái, hanem szépen lassan megadta magát az olcsó fényképezőgép lencsém).

Oszaka - 2010.10.25

Bár Oszakában lakunk, és onnan járunk át Kiotóba, mégis úgy fogom megírni a két következő posztot, mintha Kiotóban székelnénk (sajnos a napok sorrendje így kicsit megkeveredne, így változtatok most egy kicsit a rendszeren). Ennek egyszerű oka van, Oszakában nincs semmi, Kiotóban van minden. Egyszerűen nem lehet végezni ezzel a várossal 1-2 nap alatt, félelmetes, mennyi látványosság van itt, és akkor még a környező városokról nem is beszéltünk. A Kiotóról szóló következő pár poszt nem lesz teljes, hisz nem is tudunk mindent megnézni négy látogatásunk alkalmával. Ha valaki idejönne, számoljon a városra és a környékre minimum egy hetet, és ne Oszakában lakjon!

Oszaka - 2016.10.17.

Az igazán érdekes látnivalók Tokió körül vannak. A várost ugye a földdel tették egyenlővé a háború során, a japánok meg nem törték magukat a faépületek visszaépítésével, így ha régit akarunk látni, vonatra kell ülnünk (és a zsebünkbe nyúlni). Mi négy helyet néztünk meg a város körül, sajnos a Fuji megmászása egy másik életre marad, de kihoztuk a maximumot a környékből, úgy érzem.

Tokió - 2016.10.15

Hát igen, egy másik világba csöppentem. Az elmúlt hónapok után sokkoló Japán szervezettségét, tisztaságát, és kulturáltságát látni. India gyakorlatilag teljes ellentéte mindenben. Tokió a világ egyik legnépesebb agglomerációja, de ilyen rendet, tisztaságot kevés helyen látni. A szubkontinens után meg gyakorlatilag néma az egész, az emberek meg udvariasak, jól ápoltak, és ami a legfontosabb nekem az elmúlt időszak után, hogy leszarnak. Senki nem bámul, szólít meg, és akar belevinni „életem legjobb üzletébe”. Imádom…

Tokió - 2016.10.09

Eljött hát az is, hogy búcsút mondjunk egymásnak barátnőmmel, és egyedül folytassam a kalandozást. Illetve nem is annyira egyedül, mivel Japánban találkozom egy régi cimborámmal és együtt toljuk végig a három hetes programot, sőt igazából az egész utat ő szervezte le, szóval nekem egy zsákbamacska lesz minden nap, sodródom az árral, és igazából alig várom, hogy végre ne én szervezkedjek.

Mirissa - 2016.10.07

Öt napot egy helyben lenni még eddig nem sikerült ezen út alatt, de amikor megérkeztünk a Mirissa nevű tengerparti kisvárosba, gyorsan világossá vált, hogy innen nem lesz tovább, csak a repülőtér felé.

Ella - 2016.10.01

Ella és környéke lenyűgözően szép, de megmondom őszintén, az idevezető út az, ami igazán feledhetetlenné tette nekem ezt a két napot.

Kandy - 2016.09.29

Ha a turistalehúzást felvennék a 2020-as tokiói olimpiai programba, Sri Lanka esélyesként indulna történelme első aranyáért. Arról már írtam, hogy itt micsoda borzalmas turisztikai mentalitás uralkodik, és hogy képtelenek megérteni, hogy az a plusz 50 cent, amit ma nyernek, a későbbiekben veszteség lesz nekik. Én például senkinek nem ajánlom ezt az országot, akit valamennyire is idegesít az, hogy egész nap folyamatosan észnél kell lenni, és figyelni, hogy ki hol próbál átverni, ezáltal ugye nem is pihenünk rendesen. Minket csak tegnap a következő helyeken próbáltak lehúzni: szálloda, másik szálloda, buddhista templom, hindu templom, kisbolt, gyümölcspiac, étterem, Unesco világörökségi helyszín, és akkor az utcán leszólító árusokról ne is ejtsünk szót. Nem az alkudozással van a baj itt, hanem, hogy a legtöbb helyen el sem adják nekünk az árut, ha nem a teljesen nyilvánvalóan lehúzós árakat fizetjük ki érte. Nem erre akarom kihegyezni ezt a posztot, csak ha már naplót írok, akkor kiírom magamból ezeket. Zárójelben fogom beszúrni a dolgokat.

Dambulla - 2016.09.27.

Nem is tudom, mikor volt az, hogy az összes képem online volt, és az aznapi történéseket végre egyenesben tudjam feltölteni. Nehéz ez, amikor az internet egy olyan luxus, hogy egy olcsóbb szálláson körberöhögnek vele. Ennek örömére írok egy posztot egy olyan napról, amikor igazából nem nagyon történt semmi, de nem tudom, mit hoz a holnap, és mikor leszek újból naprakész.

Polonnaruwa - 2016.09.26

Megmondom őszintén, Polonnaruwáról annyit tudtam eddig, hogy van. Továbbá, hogy egyszer valamikor régen ez volt Sri Lanka fővárosa, ja meg hogy Unesco védett. Ennyi volt a munícióm, amikor elhatároztam, hogy ellátogatok ide. Erre találok itt egy akkora romvárost, hogy felfogni alig tudom.