Tobolszk - 2016.07.02

Ahhoz, hogy eljussunk Tobolszkba, nagyon meg kellett szenvedni a szervezés alatt, de erről már írtam. Mivel a város nem fekszik a transz-szibériai vonal fő vonalán, elég nehézkes az idejutás, így viszonylag kevés látogatót is vonz, ami nagy kár.

Maga a város tényleg nem nagy szám, ráadásul az utazás Yekaterinburgból hosszú és unalmas. Amikor megérkeztünk lapos seggel és fáradtabban, mint 20km gyaloglás után, és megláttam a várost, komolyabban elkezdtem gondolkozni, hogy igazából mit is keresünk itt. A vasútállomás kb 10km-re található a várostól, és amíg a busz beér nem lehet a szovjet kockaházakon kívűl látni semmit, borzalmas látványt nyújt az egész. Amikor beérünk a központba azonban kárpótol mindenért. Ami itt fogad, egész lenyűgöző: Újabb és még nagyobb szovjet blokkházak, de ezeket már nem csak a buszról tudjuk megcsodálni, hanem egészen közelről elmélyülhetünk a szocialista kreativizmus eme 10-15 emeletes megnyilatkozásaiban. 

Mivel ugye elfelejtettem szállást intézni előre, a város egyetlen megmaradt szabad szobája maradt az opciónk, amit szégyenszemre a booking.com-on sikerült lefoglalnom. Ennek az oldalnak azonban van egy marha nagy előnye, márpedig, hogy a szállás GPS koordinátáit kiírja, így nem kell szarakodni a cím oroszról latinra történő átírásával (amit eddig egyszer sem sikerült úgy csinálnunk, hogy a GPS felismerje), és a kilométer hosszú utcákban a cím keresésével. A címek keresése külön megérne egy posztot, mert van, hogy 6-7 panel tartozik ugyanazon cím alá, mert csak a főbb utcák vannak elnevezve. Szóval követve a booking.com koordinátáit egyszer csak eljutottunk egy használaton kívüli üzem épülete elé. Jó kis éjszaka lesz, gondoltam, de sikerült telefonon elérni a nőt, aki a hostelt vezette, és kiderült, hogy mint semmi más, természetesen ez sem működik rendesen az országban. Végül kijött értünk, és elsétáltunk a kb másfél km-re levő panellakásból kialakítótt (nevezzük) hostelbe, ami nem is volt rossz.

A szovjet hányinger környék kiégette a retinámat, így menni már nemigen akartam sehova, de ha már megtettük ezt a négyórás kitérőt, csak keresni kellett valami látnivalót. Megtaláltuk, és igencsak meglepődtünk, mert egy csodaszép kis kreml található a város szélében egy dombtetőn. Tobolsz volt egykor Szibéria fővárosa, de amikor megépült a vasút, és az innen jóval délebbre ment, elvesztette a jelentősségét. Az egykori védelmi épületek azonban szuperül helyre vannak állítva és talán a Kazanival vetekszenek. Ha a szép környezet nem lett volna elég, még egy operafesztivált is odaszerveztek erre az estére, így a hosszúra nyúlt sétánkat élőzene kíséretében tehettük meg.

Az emberek itt már elkezdtek egyre ázsiaibbá válni. Nagyon érdekes látni, hogyan változik át az összetétel pár óra vonatút után, igaz, itt már Hanti-Mansiföld határán vagyunk. Az öltözködés is teljesen másmár. Eddig azt vettük észre, hogy főleg a nők nagyon sokat adnak arra, mit vesznek fel, és hogyan néznek ki, de itt ez mintha már nem lenne szempont. Amúgy a szandál zoknival, mintha kötelező lenne egész Oroszországban, de még a flip-flopot is képesek felhúzni zoknira, amit nem tudom, hogy csinálnak. Amíg ezen megállapításokat tettem, szépen véget ért az operafesztivál és a napunk is.

Holnap irány Tyumen.