Mivel utazásom év elején véget ért, pénztárcám és a bankszámlám pedig halálos ágyukon fekszenek azóta is, így egy darabig biztos nehéz lesz új bejegyzéshez való élményt szerezni. Most egy számomra hiánypótló írás következik, hiszen 6 hónapot töltöttem el Irak kurdisztáni részén, ahol az elmúlt kétszázvalahány nap útiterve is készült, és csak vízumügyintézés, és egy kis családlátogatás miatt jöttem haza két hónapra. Mivel úgy érzem, még a hátizsákos turisták között is csak a legkalandvágyóbbak veszik erre az irányt, de gondoltam, hátha van valaki kis hazánkban, aki szeretné  a világnak ezt a háborútól meggyötört szegletét is meglátogatni, így megpróbálok ezeknek segíteni.

Ha valaki azt hallja, hogy sziklaváros, szinte biztosan Kappadókia jut eszébe, pedig mennyire nem csak ott vannak ilyen helyek! Az örmény bejegyzésben írtam már egy szikalkolostorról (Geghard), meg hogy ilyen Grúziában is található, ráadásul sokkal érdekesebb is. Én David Gareja mellett még kettőben jártam mostanság, de ezek a fővárostól nyugatra vannak, így nem kombinálhatóak.

Grúziával kapcsolatban nem a legfőbb látványosságokról fogok beszélni, mert azokat először nem jelenlegi túrám keretében látogattam meg, illetve mivel a Wizzair errefele jár, biztos sokan, sok helyen írtak már ezekről. Pont a Wizzair, és az ország hozzáférhetősége miatt jöjjön pár kalandvágyóbbaknak való túra. Ebben a bejegyzésben az azerbajdzsáni határ környékére megyünk el egy egynapos intenzív túrára.

Nehéz volt 150 nap utazgatás, és gyakorlatilag a naponta történő helyváltoztatás után újból egy helyben maradni huzamosabb ideig. Nem is ment sokáig, összesen 5 napig. Bár még nem vagyok otthon, barátnőmék családja Tbilisziben tett róla, hogy ne érezzem magam úgy, mint egy utazó. Egy biztos, 5 nap alatt sikerült bepótolnom az kimaradt alvással töltött órákat, és a totál alacsony kalória-bevitelt. Ez adott annyi új energiát, hogy felüljek egy minibuszra és körbenézzek Jerevánban 4 napig.

Utolsó utáni bejegyzések.

Tbiliszi - 2016.11.18.

Ezzel a bejegyzéssel szeretném összegezni az utam eddigi részét. Eredetileg minden ország után szerettem volna egy ilyet írni, de később úgy éreztem már jobbnak (meg persze lusta is voltam), hogy ha hagyom ülepedni egy kicsit a dolgokat, és visszanézve írom le a véleményemet. Már két hete a Kaukázusban vagyok, idő közben eltöltöttem egy időt Grúziában és Örményországban is, de ezeket most szeretném kihagyni, mert a kaland igazából Japánban véget ért. Le szeretném előre szögezni, hogy minden, amit itt leírok, a személyes véleményem, amit csak és kizárólag az általam látottak és tapasztaltak alapján alakítottam ki. Tudom, hogy mindenkinek más érzéseket kelt egy vizit, vagy egy hosszabb idő eltöltése egy adott országban, így soha nem leszünk egy véleményen, de bennem ezek az érzések keletkeztek.

Minden országról, ahol legalább egy éjszakát eltöltöttem, és ért valami impulzus, írok valamit. 5 részre fogom szedni az összegzést: 1. Írok a látnivalókról, bár nem tételesen és az infrastruktúráról, 2. A helyiekről, 3. Szállás (kitérnék a Couchsurfingre mindenhol), evés, ivás, 4. pénz, 5. Végül, hogy visszatérnék-e az adott helyre (szigorúan, mint turista), amire a következő kategóriákat találtam ki: a) Mindenképpen, akár hosszabb időre is, b) Szívesen, c) Inkább nem, d) Nem. Ezeket egy mondatban meg is fogom indokolni. Lássunk hát neki!

Tbiliszi - 2016.11.06

A mostani bejegyzést hagytam egy kicsit érni. Nem is Japánból írom, mert egy, nem volt rá már érkezésem, kettő, talán ez volt az utam egyetlen komolyabb csalódása, és nem akartam, hogy a hirtelen impulzusok miatt valami félrevezetőt írjak.

Naha - 2016.11.01

Mint előző bejegyzésemben írtam, nekem személy szerint nagyon bejött Oszaka, de simán kihagyható egy japán kirándulásból. Vannak azonban olyan helyek Kiotó környékén, amiket botorság lenne kihagyni, ha pénzünk és időnk engedi. Három ilyen helyen voltunk, amit szerintem a top 3, és tényleg csak időhiány miatt nem néztünk meg mást. Ami tényleg kihagyhatatlan, az Nara, ami Japán első állandó fővárosa volt, a Koya hegy, ami a helyi buddhizmus legszentebb helye, és Himeji, ahol az ország legszebb vára található. Ezeken kívül itt van még Asuka, ami a japán civilizáció bolcsője, illetve Ueno, ami a nindzsák központja volt anno. Mi sajnos az utóbbi kettőbe nem jutottunk el, de az első három minden pénzt megért.

Naha - 2016.11.01

Kiotó környéke számos napos, illetve többnapos programot kínál. Mivel a közlekedés kiváló, így szinte bárhova el lehet menni kora reggel úgy, hogy este vissza is érhetünk még, szóval nem kell ezeken a nagyon drága helyeken még szállással is bajlódnunk. Mi Oszakában laktunk, nem Kiotóban, ezért közlekedési szempontból még jobban álltunk, hisz a másik város hiába híresebb, a nagyobb mégis Oszaka, így innen indul minden. 

Naha - 2016.11.01

Kiotó másik két részét, északot és délt is több részletben sikerült letudnunk. Csakúgy, mint a város egészében, itt is a templomok dominálnak, így mi ahelyett, hogy megpróbáltunk volna minél többet megnézni, kitaláltunk egy fasza sétaútvonalat a napra, és az ott található látványosságokat néztük csak meg. Elég volt, tényleg templom-túladagolást kaptunk már a városban.