Nehéz volt 150 nap utazgatás, és gyakorlatilag a naponta történő helyváltoztatás után újból egy helyben maradni huzamosabb ideig. Nem is ment sokáig, összesen 5 napig. Bár még nem vagyok otthon, barátnőmék családja Tbilisziben tett róla, hogy ne érezzem magam úgy, mint egy utazó. Egy biztos, 5 nap alatt sikerült bepótolnom az kimaradt alvással töltött órákat, és a totál alacsony kalória-bevitelt. Ez adott annyi új energiát, hogy felüljek egy minibuszra és körbenézzek Jerevánban 4 napig.

Kicsit olyan érzése van az embernek, amikor átlép Grúziából Örményországba, mintha Magyarországról menne Ukrajnába, már ami az útviszonyokat és az infrastruktúrát illeti. Elég rázós az út, a vezetők meg életveszélyesek. Függetlenül attól merre megyünk, kanyargós lesz, és az itteniek a grúzokhoz hasonlóan szeretnek azzal majerkedni, hogy a lehető leglehetetlenebb és legbalesetveszélyesebb helyeken előznek. Ne lepődjünk meg, ha a buszunk lejtőn lefelé kanyarban előz, miközben alattunk 150 méteres a mélység. Gyengébb idegzetűeknek ajánlom egy kis csacsa (törkölypálinka) beszerzését a grúz oldalon, vagy konyakét az örményen. Igaz visszafelé már nem egy félőrült vezetett, de a világnak ezen a részén ehhez szerencse kell.

A két főváros között több lehetséges közlekedési lehetőség is van:

• Az első a már fent említett minibusz. Ezek kb fél óránként indulnak mindkét irányba (üresen, vagy csak pár emberrel nem indulnak el, ilyenkor várnak, amíg újabb utasok szállnak fel), és azt mondhatni, hogy ha nem vagyunk kétméteresek, akkor viszonylag kényelmesek is. Tbilisziben Ortachala állomásról, Jerevánban Kilikia állomásról mennek. Próbáljunk meg ablak mellé ülni, mert középen, ha kifogunk egy őrült sofőrt, egész úton kapaszkodhatunk valamibe. Kellemetlen, hogy a minibuszok mindkét városban a város szélére érkeznek meg, így innen még be is kell jutnunk a központba, ahol lakunk. Jerevánban ez viszonylag egyszerű, mert az 5-ös busz kb 15 perc alatt bent van az operánál. Tbilisziben van egy pár iránytaxi meg busz a megállóban, és mivel a város jóval nagyobb, mint örmény társa, érdemes megnézni, előre, hogy a legjobb odajutni, ahol éppen lakunk.
• A másik, és talán a legkényelmesebb módszer a „tele-taxi”. Ez annyi, hogy kimegyünk a fent említett buszmegállókba, ahol sok autó parkol az út mellett, rajtuk egy tábla, hogy éppen Jereván, vagy Tbiliszi az úti cél. Ezek nem átverősek, bátran oda lehet hozzájuk menni, de jobb ha tudjuk, hogy 2016 telén 30-35 lari (kb 4000 Ft) egy út. Plusz 5 lariért le lehet velük beszélni, hogy címre menjenek, feltéve ha a belvárosban lakunk. Ez nagy hátizsákkal mindenképp megéri, bár Jerevánban tényleg nincs erre szükség, hisz a városba bevezető út az operánál ér véget, és szerintem a legtöbben ott szállnak ki, így mi is csak kipattanunk itt és nem kell fizetni pluszban. Ebben még az a jó, hogy ha többen vagyunk és mienk az egész kocsi, használhatjuk bátran turistabuszként pár lari többletköltségért, mert van mit nézni útközben.
• A vonat valamivel lassabb megoldás, de minden bizonnyal gyönyörű alternatíva. Ha spórolni akarunk a szálláson, akkor alvós vonattal megyünk, és aznap amikor megérkezünk, simán fel tudjuk fedezni bármelyik várost a kettő közül, nyerve ezzel egy napot szállodán. A határátkelés mondjuk az éjszaka közepén van, szóval kialudni nem fogjuk magunkat. Árakat nem tudok, de minden bizonnyal ez a legolcsóbb módja az utazásnak.
• A fentieken kívül van még több módja a transzportnak, de ezek már nekem túl turistás megoldások, így nem kérdezősködtem utánuk. Ilyenek pl a túrabuszok, amik annyiból lehetnek jók, hogy útközben megállnak két Unesco világörökségi templomnál az örmény oldalon, közel a határhoz, ahova Jerevánból hosszas, és nehézkes amúgy eljutni (simán kihagyható amúgy ez a két látnivaló). Ha magán taxival kívánunk menni, akkor ez bármennyibe kerülhet 100 és 200 dollár között. Ha beszéljük valamelyik helyi nyelvet, vagy az oroszt, akkor olcsóbb, ha nem akkor számoljunk többel. Ez marhaság, ha egyedül utazunk és nem éri meg. Ha van valami orosz nyelvtudásunk, vagy vagyunk elég kalandvágyóak, nyugodtan próbáljuk meg a stoppolást is.

Ha megvan az eljutás módja, akkor nem is kell nagyon szervezni semmit tovább, csak élvezni az 5-6 órás utat. A határátkelés könnyed, de forgalomfüggő. Odafelé egy óra alatt voltunk meg, visszafelé, kb 20 perc alatt. Ki kell szállni mindkét oldalon a kocsiból, és a belépéskor a csomagunkat magunkhoz venni, mert átnézhetik (nem fogják). Itt még tudunk magunknak venni valami snacket a duty free-ben, hogy megszabaduljunk az aprónktól, de pénzt ne nagyon váltsunk!

Útközben készüljünk fel, hogy gyönyörű képeket lehet lőni az örmény oldalon, mert az út valami fantasztikus hegyvidéken keresztül vezet. Én sajnos rossz helyen ültem, de azért próbálkoztam.

Jerevánba érkezvén gyorsan rá lehet jönni, hogy a város kialakítása elképesztően egyszerű. A központból minden irányba sugárutak vezetnek ki a külvárosokba, ezeket meg pár helyen körút köti össze. Elég nehéz eltévedni, és a belváros tényleg nem nagy. Próbáljunk valahol az opera környékén lakni, mert ott vannak az éttermek, és a hostelek. A szállásfoglalás nem túl egyszerű, mivel minden elképesztően túl van árazva. A szállodai szobák drágák, mivel kevés van belőlük, az Airbnb választék szar és drága, így maradnak a hostelek. Pár helyen lehet 5-6 dollárért ágyat szerezni, vagy privát szobát 15-20-ért. Ez azért már sokkal jobban megéri egy olyan országban, ahol az indiaival vetekszik az olcsóság. Sokat úgysem fogunk a városban lenni, mert tényleg nem túl izgalmas.

Az éttermek nagy része nagyon olcsó és kiváló. Bátran beülhetünk akár a főutcán is valahova, nem fogjuk a gatyánkat otthagyni, de a legjobb helyek persze a mellékutcákban vannak és ezeken senki nem beszél angolul, olvasni meg mi nem fogunk tudni a menüről semmit. Ahol én megfordultam mindig kerítettek valakit, akivel meg tudtam értetni magam, szóval menjünk be bátran bárhova, ahol látjuk, hogy sokan vannak. Húsokat kell enni, mással szerintem nem is érdemes próbálkozni. A vegák is biztos találnak maguknak valamit, mert van sok zöldséges étel, de nem az a jellemző, hogy zöldségevők lennének ezek a népek.

Sörben a Kilikiát tudnám talán ajánlani, mert olcsó és jó, de van sokféle, bár egyik sem hagyott mély nyomot bennem. Amit viszont mindenképp érdemes itt kipróbálni az a brandy. Sajnos tisztában vannak vele, hogy a világon az egyik legjobb, amit itt csinálnak, így az áraikat is ennek megfelelően állították be. Nem biztos, hogy az Araráttal kell kezdeni, de ha megtehetjük, miért ne?

A városban a látnivalók egy fél nap alatt bejárhatók, vagy szánjunk rá egy teljes napot, de akkor már tényleg mindent megnéztünk. Sok régi épület nincs, az egész város egy szovjet blokk-ház kollekció. A Cascade talán a legérdekesebb építmény, ami egy hatalmas lépcső, ami felvisz a dombtetőre, ahonnan szép kilátás nyílik a városra. Gondolom, az Ararát hegyet is gyönyörűen lehet látni innen napos időben, de nekem 4 nap alatt egyszer sikerült meglátnom, azt is a kocsiból, szóval ezügyben nem tudok nyilatkozni. Ez egy viszonylag új épület, az aljában tele a világ számos pontjáról összegyűjtött szobrokkal (van a londoni olimpiáról idehozott is), amik az érdekestől egészen a totális baromságig terjednek.

Ha felmásztunk a dolog tetejére, és a (valószínűleg korrupció miatt) soha be nem fejezett építkezés nem riaszt el minket a szovjet emlékműről látva, tegyük meg még azt a plusz párszáz métert, és sétáljunk el a Szabadság szoborhoz. Ez egy szovjet vidámparkon (vurstli) keresztül közelíthető meg egy parkon, ami amúgy nagyon hangulatos lenne, ha kicsit karban lenne tartva. Az aljában található egy múzeum Hegyi Karabakhról, de ezt én kihagytam.

A lépcső aljában van az operaház, aminek a környéke szép, és rendes, sok festő árulja itt a képeit, amiket érdemes végignézni. Innen megy egy sétálóutca a Köztársaság térig, ami a város főtere. Sajnos ez olyan, mint nálunk a felvonulási tér, szóval egy hatalmas autóparkoló, nem nagyon élvezhető semennyire. Azért körbesétálni érdemes.

Innen jutunk el a Vernissage piachoz is, ami egy szép nagy bolhapiac. Rengeteg érdekes és értékes dolgot lehet itt találni, a sok gagyi között. Ha valakit ez érdekel, elég hosszú időt lehet itt eltölteni. Én megvettem a hűtőmágneseimet és viszlát.

Érdemes elsétálni az új nagy templomhoz is, ami szép kívülről, de nem nagyon esik útba, de kaphatunk egy fura szovjet-örmény keveréket a körülötte levő városrészből.

A másik vallási emlék, amit talán jó megnézni, ha arra járunk a perzsa mecset. Ez egy működő létesítmény, nem a turistáknak van kitalálva, de a belvárosban van, és ha a konyakgyárak felé sétálunk, elmegyünk mellette.

A konyakgyárakban befizethetünk kóstolókkal egybekötött túrákra, amik annyira nem drágák, és biztosan jók is, de engem nem nagyon mozgatott meg a dolog. Az örmény-holokauszt emlékmű annál is inkább, de ez a város szélén van, így ha valaki siet, nem árt buszt fogni. Gyalog kb egy óra a városközponttól, és nem egy hangulatos séta, azt bátran merem állítani. Itt a múzeumot nézzük meg, és az emlékművet. Sajnos a környezete nincs kicsit sem rendben tartva. Szomorú, hogy itt is csak addig érdekli a politikusokat egy beruházás, amíg átadják, utána hagyják lepusztulni.

Ezzel kb végeztünk is a várossal. Persze sok múzeum, kávézó, étterem, stb van, ahova érdemes bemenni, de a Tripadvisoron mindenki rakja össze magának azt a túrát, ami őt érdekli. Én a városon kívülre fókuszáltam inkább.

A legérdekesebb célpont Jereván közelében mindenképpen Garni és Geghard. Ezeket fél nap alatt meg lehet nézni, minibusszal könnyen elérhetők. Garni lesz az első állomásunk, mert itt tesz le a busz. A megállótól pár perc gyalog a Kaukázus egyetlen megmaradt pogány temploma. Görög-római stílusban épült 2000 éve, és bár egy földrengésben összedőlt, szerencsére a 70-es években újjáépítették. A templom maga csak azért érdekes, mert egyedi, szóval nem egy görögországi út után jöjjünk ide, mert semmi különlegeset nem fogunk látni benne. A környéke a hegyekkel és a folyóvölggyel viszont elképesztő szép. Ha van egy egész napunk erre a két látványosságra, akkor menjünk le a komplexum bal oldalán található kis ösvényen a völgybe, mert a kilátás onnan is nagyon szép a templomra, és hangulatos az egész.

Garnitól Geghardba sajnos elég rossz a közlekedés, mintha nem érdekelne itt senkit a turizmus. Gyalog kb másfél óra az út, de a kilátás végig nagyon szép. A legjobb azonban ha fogunk egy taxit, akivel beszéljük meg, hogy ott megvár és visszahoz minket, mert a kolostortól nem fogunk tudni máshogy visszajutni a civilizációba (max stoppal). Ez nem egy túl drága mulatság, de nem feltétlenül kell elkölteni ezt a pénzt. Én pl kerestem egy angolul beszélő családot, akikkel összebarátkoztam, és ők elvittek a kocsijukkal, majd utána vissza is dobtak Jerevánba. Mivel ide mindenki csak napos kirándulásokra jön, ezt könnyen el tudja intézni bárki. Geghard kihagyhatatlan egy örmény túrából, bár a Kaukázusban több ilyen sziklakolostor is található, csak Grúziában 2 is van, de nagyon érdekes mind.

Pont az ellenkező irányba kell Jerevánból elindulni, hogy eljussunk az „örmények Vatikánjába”, Etchmiadzinba (fogalmam sincs, hogy kell magyarítani). Ez ugyancsak egy jó félnapos program, de hacsak nincs autónk, nem tudjuk Garnival egy nap alatt letudni a közlekedés miatt. Kilikiából mennek minibuszok fél óránként, amiknek a végállomása Etchmiadzin központja. Mivel 3 helyszín van a Jereván felé vezető főút mellett, amit mindenképp érdemes megnézni, én a következő útvonalat javaslom:

Szálljunk le a semmi közepén a buszról Zvartnots romjainál, majd ezek megtekintése után induljunk el gyalog Etchmiadzin felé az autópálya mellett (erre ez nem illegális, én vagy négyszer sétáltam el rendőrautó mellett, senkit nem érdekelt). A város szélén lesz a Hripsime templom, kb félúton, majd a város központjában az örmény ortodox egyház központja. Egy óra alatt simán gyalogolható az egész, de ha pont jön minibusz, intsük le, kerül körülbelül 100 forintba a vonaljegy. A központból fogjuk a Jerevánba menő minibuszt, mert állandóan tele van, de itt még le tudunk ülni.

Zvartnost egy görög templom romjain épült hatalmas templom maradványai, amik egy földrengésben pusztultak el. Az egyetlen hely a 3 közül, ahol belépőt kell fizetni, de ez nem vészes (kevesebb, mint 700 Ft).

Hripsime egy 1500 éves templom, ami az egyik legöregebb az országban. Az eredeti, perzsák által lerombolt épületet a 4. században építették még.

Etchmiadzin városában a templomokon kívül az égvilágon semmi érdekes nincs, de ősrégi templomból van elég. A katedrálist, kb a 4. század óta folyamatosan építik, bővítik, jelenleg éppen felújítják. Nem kell egy hatalmas épületre gondolni, inkább életkora, és jelentősége fontos. A környező komplexum érdekes, mindenképpen jó, ha körbesétáljuk.

A szent Gayane templom (a komplexum mögötti utcában):

Ami az örmény embereket illeti, Grúziában mindenki mondta, hogy mennyire nem barátságosak és vigyázzak velük. Hát nekem mindenki nagyon szimpatikus és segítőkész volt, még az is aki egy szót sem beszélt angolul. Ha megtanulunk pár szót örményül, teljesen odalesznek a gyönyörtől, és kinyílnak nekünk. A grúzok valamivel tán vendégszeretőbbek, de azért az örményektől is lenne mit tanulnunk, bár sajnos itt sem mosolyognak túl sokat. Politikáról ne beszéljünk velük, mert a rendszerük velejéig korrupt és rohadt és kb teljesen csak arról szól, hogy Azerbajdzsán így, Azerbajdzsán úgy. Karabakh kérdését ne nagyon feszegessük, hagyjuk rájuk, hogy Örményországhoz tartozik és kész, máskülönben csúnya szituációkat eredményezhet. Egy szobatársam kezdett valamit magyarázni ezzel kapcsolatban egy örmény faszinak, aki nagyon nem volt ettől boldog, így ott is hagytam őket. Beszélgessünk utazásról, mert azt szerencsétlenek nem nagyon engedhetik meg maguknak, és nagyon kíváncsiak, mi van a világban, esetleg kajákról, mert az itt egy központi téma.

Ami az árakat illeti, majdnem minden nevetségesen olcsó. A szállodák lehúzósak, de ne járjunk szállodába, az adott ország kultúráját nem ott ismerjük meg. Egy főre 5-7000 forintból kényelmesen ki tud jönni egy átlag backpacker naponta, amiben van egy éttermi étkezés, belépők, szállás, közlekedés és 2-3 sör a boltból.

Sajnos Örményország nem egy átutazó ország, mert sem Azerbajdzsán, sem Törökország felé nincsenek nyitva a határok, így marad Irán, vagy vissza Grúziába. Sajnos Iránba a vízum elég drága, ha itt útközben akarjuk megcsináltatni, és hosszadalmas, így legtöbbünknek ez az ország csak egy pár napos kirándulás marad Grúzia felől, egy olyan kirándulás, ami azért nagyon megéri.

Ahol laktam:

One-way Hostel Tumanyan

41 Tumanyan str, Jereván, Örményország

http://onewayhostel.com/

1300 Forint volt egy ágy 10 személyes szobában 2016 őszén reggelivel

Ahol jót ettem:

Artashi Mot

31 Moskovyan str, Jereván, Örményország

http://www.artashimot.info.am/product.html

1500 Forint volt egy kiadós leves, és két nyárs kebab kenyérrel (másnap ebédre is maradt egy rúd hús)

The Most Tasty Khinkali

10 Tumanyan str, Jereván, Örményország

2500 Forint volt egy leves, és egy nagy tál khinkali sörrel a belváros kellős közepén.