Ella - 2016.10.01

Ella és környéke lenyűgözően szép, de megmondom őszintén, az idevezető út az, ami igazán feledhetetlenné tette nekem ezt a két napot.

Kandyból kalandosan sikerült elindulnunk, mert a vonatra, amivel reggel jöttünk volna, minden ülőhely jegy elkelt, állni meg azért csak nem akartunk 5-6 órán át, így elmentünk a Kandy előtti város vasútmegállójába, hogy majd ott felszállunk, és ha Kandyben leszállnak sokan, majd szépen leülünk, elvégre úgysincs informatikai rendszer. Ott közölték velünk, hogy ők csak azt látják, hogy minden jegy elkelt Kandyből is és ők adnak jegyet, de állni fogunk, az tuti. Mentünk hát vissza a városba és gyakorlatilag a tuk-tukból kiugorva már fent is voltunk a buszon, ami Nuwara Eliya városkába tartott.

Az út valami fantasztikus. Kandy kb 500 méteren van a tengerszint felett, Nuwara Eliya meg 2000, így gyönyörű kanyargós utakon megy a busz, bár úgy vezetnek a sofőrök, mint a félőrült, így fogódzkodni, meg vigyázni kell még ülve is, nehogy a nyitott buszajtón kiszédüljünk egy ralisabb kanyarbevétel közben. Újból Nepálban éreztük volna magunkat, amennyiben nem a tea ültetvények között vezetett volna az út. Bár, ha úgy vesszük, iszonyatos pusztítást végzett itt az ember, mert a dzsungel szinte teljes egészében eltűnt, mégis a teaföldek látványa a hegyek oldalában káprázatosan szép

Nuwara Eliya egy hűvös klímájú város, legalábbis amikor mi ott voltunk, volt vagy 15 fok. Sok ház és tér emlékeztet kicsit Angliára, az időjárás viszont teljesen. Mi 2 órát voltunk itt, egy rövid séta, és egy felejthető ebéd erejéig, de ha valaki nem sietős, akkor mindenképp érdemes itt egy napot eltölteni, mert a helynek olyan hangulata van, amit legutoljára Új-Zélandon éreztem, az pedig nem ma volt. A hely olcsó, és sok természeti látnivaló, főleg vízesések vannak a közelben, meg a Világvége nevű sziklaszirt, ami egy kedvelt turistalátványosság, de iszonyat lehúzós árakon. Kirándulni Ellában is tudunk, de ott ingyenes, így mi úgy döntöttünk, hogy inkább nem itt töltünk el egy napot, hanem majd a déli parton, ami olcsó, és legalább lehet pancsolni.

Az Ellába vezető út már nem annyira látványos, de ez is igen szép, amennyiben nem valamelyik jelentéktelen kisváros zajos utcáját rójuk éppen. Megérkezvén Ellába, ami az ország egyik leglátogatottabb faluja, rögtön látjuk, miért is jönnek ide olyan sokan. Körben hegyek, rajtuk hol dzsungellel, hol teaültetvénnyel, mindenfele kirándulási lehetőségekkel. A város maga egy főutcából, és pár apró utcácskából áll. Abszolút falusias jellege van, amint elhagyjuk a központot, ami teljes mértékben a turisták kiszolgálására (lehúzására) van ráállítva. Minden ház aljában egy étterem, vagy kávézó található, ajánlani azonban csak a falu szélén levőket tudom ár szempontjából.

Minket leszólított egy asszony az utcán, nagyon jó áron (10 dollár) ajánlva szobát, így nem is kerestünk tovább. A hely neve Nanda, olcsó, és van saját étterme is, ahol a háziak valami egészen kiválóan főznek. A falu többi kiszolgálóegysége számunkra az első itt töltött fél óra végeztével megszűnt létezni. 8 dollárért hullára zabáltuk magunkat.

Az este már többre nem is volt időnk, csak körbesétáltuk a falut, és megnéztük, merre kell másnap mennünk a Little Adam’s Peak nevű dombra, ami a fő program volt nekünk Ellában.

Reggel korán indultunk, ami javallott, mivel a nap elképesztő erősen tud sütni itt, napközben meg ronggyá éghetünk a dombtetőkön. A sétánk a teaföldeken keresztül, különféle szebbnél szebb növények között vitt. Végül egy szállodát megkerülve, kis kerülő úton sikerült is odavergődnünk és megmásznunk, ami nem egy megterhelő dolog, csak nagyon meleg volt. A kilátás viszont kompenzált a sok vesztett folyadékért.

Mivel viszonylag korán végeztünk, felmerült a kérdés, hogy akkor most másszuk meg a fenti képeken látható hegyet, vagy menjünk el megnézni, egy, még az angolok által épített vasúti hidat. A híd mellett tettük le a voksunk, egyszerűen túl meleg volt. Biztos van valami egyszerű út, de mi egy viszonylag nehezet találtunk csak, ami az erdőn át vezetett, de legalább emlékezetesebb lett.

A híd érdekes volt, de hazasétálni a sínek között még inkább az volt, miután láttuk ezt:

Nem tükörfordításban annyit tesz, hogy vigyázzunk a rablókkal ezen az elhagyatott úton, és ne vigyünk magunkkal semmiféle értéket, amennyiben mégis ezt az ösvényt választanánk. Persze, nem volt semmi baj, így ha már ki nem raboltak, meg nem erőszakoltak, délután elmentünk megnézni egy vízesést a falu határában, amit a helyiek fürdőszobának használnak. Egész családok jönnek ide megmosni magukat, gyakorlatilag mindig tömeg van.

Ennél azért többet ki lehet hozni Ellából, mert vannak itt hegyek, amiket meg lehet még mászni, teagyárak, fűszer ültetvények, és egyéb dolgok kicsit távolabb, de nekünk ennyi elég volt igazából mostanra. Barátnőm nem az a mászós típus, én meg nem szeretek vízesések előtt üldögélni és bámulni a vizet, szóval nézünk valami újat holnap.

A cél Mirissa, reméljük az egész napos buszozás nem lesz egész napos.