Naha - 2016.11.01
Mint előző bejegyzésemben írtam, nekem személy szerint nagyon bejött Oszaka, de simán kihagyható egy japán kirándulásból. Vannak azonban olyan helyek Kiotó környékén, amiket botorság lenne kihagyni, ha pénzünk és időnk engedi. Három ilyen helyen voltunk, amit szerintem a top 3, és tényleg csak időhiány miatt nem néztünk meg mást. Ami tényleg kihagyhatatlan, az Nara, ami Japán első állandó fővárosa volt, a Koya hegy, ami a helyi buddhizmus legszentebb helye, és Himeji, ahol az ország legszebb vára található. Ezeken kívül itt van még Asuka, ami a japán civilizáció bolcsője, illetve Ueno, ami a nindzsák központja volt anno. Mi sajnos az utóbbi kettőbe nem jutottunk el, de az első három minden pénzt megért.
Koyasanon voltunk először, és ez volt az egyetlen hely, ahol eltöltöttünk egy éjszakát is, úgy ahogy azt kell, egy buddhista kolostorban. Ez sajnos egy még japán szinten is elég drága mulatság, de mivel egy apró városról van szó, ahol az idegenforgalmi szálláshelyek mindegyike (talán egy-két Airbnb cowboyt leszámítva) ilyen kolostorokban található (összesen 50-ben), ez megkerülhetetlen, és tényleg egy nagyszerű élmény. Mivel a buddhisták napjai elég korán kezdődnek, ezért, ha a reggeli rituálékat látni szeretnénk, feltétlenül itt kell éjszakáznunk.
Mi este érkeztünk meg vonattal a hegy lábához, majd sikló/busz kombóval jutottunk fel magába a városba. Ez gyalog is megtehető, ha valaki nem akar ezreket fizetni, de én hálát adok mindennek, aminek lehet, hogy sötétedés után érkeztünk meg, és nem indultunk el emiatt gyalog, ami az eredeti tervünk volt. Hazafelé így jöttünk le, és láttuk, hogy ez egy elég brutál caplatás lett volna hegynek felfelé, ami minimum egy órán keresztül tartott volna elég meredeken.
Érkezésünk elég későre esett, így csak éppen hogy beestünk a kolostorba a recepció (ilyen is van) zárása előtt, ettünk egy fasza vegán vacsorát, majd mehettünk is aludni. Reggel ugyanis korán kellett kelni, mivel 6.30-kor kezdődik a reggeli ima, majd utána a tűzszertartás.
Ezek után reggeli, és hosszú séta következett a városban. Van itt mit nézni még akkor is ha az ember nem megy be a kolostorokba. Egy hatalmas temető van a város egyik végében, ahol nagyon hangulatos egy reggeli séta.
Ezután számos más lehetőség kínálkozik a városban. Mivel az idő nem volt a legjobb, amikor ott jártunk, így a kirándulás (erdei kolostorokhoz, stb) nekünk kimaradt, de a város körbesétálásával is eltelt egy nap. Megnéztük a Tokugawa mauzóleumot, a Garan nevű központi templomot, és számos egyéb kisebb buddhista emléket.
Kiotó környéki kirándulásaink második állomása Nara volt, ami, mint említettem, Japán első állandó fővárosa volt valamikor a VIII. századtól. A város amúgy az eddigiekkel szemben nagyon szerencsés eloszlású, mert a látványosságok összesen 3 helyen vannak, nem pedig szétszórva mindenfelé. Nekünk így is csak kettőre maradt időnk.
A legfőbb nevezetességek a Nara Parkban vannak, ami a város szélén van, nem messze a pályaudvartól. Az első dolog, ami fogad itt minket, a rengeteg szarvas, amik csak úgy szabadon mászkálnak a városnak ezen a részén, és abszolút nem félnek az emberetől.
A parkban található több templom, amik közül a Todaji a leghíresebb, ahol Japán legnagyobb bronz Buddha szobra található a világ legnagyobb fából készült épületében.
A parkban érdemes egy hosszabb sétát ejteni, mert itt található még a Kofukuji templom, aminek a pagodája nagyon szép, a Kasuga templom, valamint a Yoshikien és az Isuien kertek, de maga a park is nagyon hangulatos.
Nara közepén található a Heijo palota, ahova mi nem mentünk el, de egy nagyon híres fényképezkedős szpot, de az egész komplexumból csak egy épület maradt meg, a maradék egy hatalmas mező, illetve romok. Ezt áldoztuk mi be a Horyuji templom miatt, ahol a világ legöregebb faépületei találhatóak. Egy baj van csak ezzel a hellyel, hogy egy órányira vannak busszal a várostól. Ezt az utat meg lehet szakítani féúton, mert van két világörökségi templom még itt, de nekünk időhiány miatt ezeken nem sikerült megnéznünk (meg aztán már tényleg nem voltunk templomos hangulatban).
Himeji tényleg csak a vára miatt híres, de nekem ez volt talán a legfontosabb célpont a japán túra alatt. Ha valaki nekem azt mondja, Japán, nekem rögtön ez az épület ugrik be, így az utazás előtt egy kikötésem volt: Ide mindenképp el kell jönnöm, egyedül, vagy sem, nem érdekel. A vár miatt megérte, mert tényleg gyönyörű, de amúgy más nincs a városban.
A vár körüli kert is le tudja kötni az embert egy-két órán át. Minket sajnos túlságosan is lekötött, mert így nem volt már időnk felmenni a város melletti hegyen található hegyre (Shosha), ahol pl az Utolsó szamuráj című borzalom film egyes részei is forogtak. Állítólag gyönyörű, de marad a legközelebbi alkalomra.
Nagyon tömören ennyit a Kiotó környéki túráinkról. Ezzel le is zártam ezt a részt, amiről simán tudnék vagy 40 oldalt írni, de sajnos ez így utólag már nem lenne az igazi. Sajnos ez a naplóírás dolog megint megbukott, egyszerűen képtelen vagyok naponta rászánni időt a dologra. Így a vége felé érzésem szerint kihalt belőle minden személyesség, és szép lassan elindult a standard utazási-bloggá válás irányába (bár ezt kimondottan kerülöm, nagyon is). Még írok egy bejegyzést Okinawáról, amivel a japán utam véget is ér sajnos.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.