Naha - 2016.11.01

Kiotó másik két részét, északot és délt is több részletben sikerült letudnunk. Csakúgy, mint a város egészében, itt is a templomok dominálnak, így mi ahelyett, hogy megpróbáltunk volna minél többet megnézni, kitaláltunk egy fasza sétaútvonalat a napra, és az ott található látványosságokat néztük csak meg. Elég volt, tényleg templom-túladagolást kaptunk már a városban.

Észak-Kiotóban két nagyon híres látnivaló van, egyikük a Kinkakuji, vagyis az arany pavilon. Ez eredetileg egy sóguné volt, később lett csak belőle templom, úgy az 1400-as évek elején. Mivel a város egyik leglátogatottabb nevezetességéről van szó, sajnos nem úszhatjuk meg, hogy ne egymást fotózó turisták között kelljen lavíroznunk a viszonylag hosszú séta alatt, amit a templom körüli kertben teszünk. Hálistennek Japánban nem verik ki az ember szemét minden méteren szelfibotokkal, sőt a helyiek oda is figyelnek embertársaikra, magyarul például ha látják, hogy jössz, elengednek, ha látják, hogy fotózol, megállnak, nem pedig belegyalogolnak a képedbe. Ezzel igazából roppant sok időt lehet nyerni, és erre itt jöttem rá, mivel egy ilyen zsúfolt helyen Indiában simán ott kellett töltenem 10-15 percet, hogy az egy kis szaros képemet megcsináljam. Szóval ember van dögivel, de a menet halad, és képeket is lehet lőni.

Tegyük hozzá, hogy mi ugye nem szezonban voltunk. Ezt a leginkább talán a Ryoanji templomban lehetett érzékelni. Ez a templom ad helyet Japán leghíresebb kőkertjének, amit naponta ezrek keresnek fel szezonban. Mivel hosszú percekig (vagy órákig) kell bámulni a 15 követ, amik a kavicságyban mohaszigeteken találhatóak, állítólagos meditatív hatásuk miatt, ezért eléggé össze tud itt gyűlni a nép. Mi arra számítottunk, hogy a sor legvégén, egy pillantás erejéig megnézzük majd ezt a pár követ, és már megyünk is, erre még le is tudtunk ülni kipróbálni, mit is esznek a helyiek ezen az egészen. Nem sikerült rájönnöm, mert sem meditatív hatást nem éreztem, sem nem sikerült megértenem mi került ezen 1400 Ft-ba. Meghagyom az efféle dolgokat a hozzáértőknek, én meg majd ellazulok Boards of Canada hallgatása közben. Mivel azonban ez Japán egyik leghíresebb turistacélpontja, sőt minden egyes Kiotóról szóló kiadványban szerepel a képe, meg kellett nézni.

Útba ejtettük még a Ninnaji templomot, amiben a legérdekesebb talán, hogy 1100 éve lett alapítva. Természetesen az eredeti épületekből már egyik sem áll, hisz itt is minden fából van, de ettől még szép, és a kert, ami körülveszi ugyancsak le tud foglalni minket egy ideig.Út közben ráadásul sikerült belefutnunk egy teaszertartásba, ami nem kicsit emelte a nap értékét, bár utána jól esett meginni egy sört.

Inkább keleten van, de ha Oszakából jövünk vonattal, könnyedén útba ejthetjük Gion városrészt, ami a város régi gésa negyede. Mivel Kawaramachi állomástól gyakorlatilag csak egy híd és egy kis séta választja el, mindenképp érdemes útba ejteni. Ha van nálunk egy kis pénz, akkor együnk-igyunk itt, hisz az egész városrésznek ez a vonzereje a régi épületeken kívül. Mi egy rövid sétát tettünk itt este, és inkább csak véletlenül keveredtünk ide, de mindenképp emlékezetes marad, bár gésákat már nemigen látni errefelé.

Dél-Kiotó nem bővelkedik látványosságokban, de van azért pár. Mi egyet nézünk meg, a Fushimi Inari templomot, amit igazából nehéz felfogni. Egy roppant hangulatos hegyi kirándulóútról van szó egy szenétly-komplexumban, ami ezernyi tori kapuval van kirakva. Annyi ilyen kapu van, hogy igazából ki sem látni alóluk, csak a hegy teteje felé kezdenek kicsit fogyatkozni, illetve több helyen ki vannak rohadva, így itt ki lehet kicsit kukkantani. Turista itt is van rendesen, és megkockáztatom, hogy szezonban elég kellemetlen hely lehet ez, de nekünk nem volt semmi kellemetlenségünk, főleg, mivel egész nap esett az eső aznap, amikor itt jártunk, csak akkor állt el, ahogy ideértünk. Nekem ez volt a város egyik legélvezetesebb programja, és ez volt az, amit utoljára hagytunk a listánkon, sőt majdnem ki is hagytuk. Nagy kár lett volna, mert a kirándulás fel a hegyre nagyon érdekes, és onnan a kilátás a városra fantasztikus, egészen Oszakáig ellátni.

A város nyugati része nekünk kimaradt, de ott is csak templomok és szentélyek vannak, amiből már nem kicsit lett elegünk, így nagyon vártuk már, hogy Okinavára érkezzünk, és fürödhessünk jó sokat. A következő bejegyzésem mégsem erről fog szólni, mivel Kiotó környékén olyan rengeteg dolgot láttunk még, hogy szerintem bele sem fog férni egy posztba, de megpróbálom.