Kandy - 2016.09.29

Ha a turistalehúzást felvennék a 2020-as tokiói olimpiai programba, Sri Lanka esélyesként indulna történelme első aranyáért. Arról már írtam, hogy itt micsoda borzalmas turisztikai mentalitás uralkodik, és hogy képtelenek megérteni, hogy az a plusz 50 cent, amit ma nyernek, a későbbiekben veszteség lesz nekik. Én például senkinek nem ajánlom ezt az országot, akit valamennyire is idegesít az, hogy egész nap folyamatosan észnél kell lenni, és figyelni, hogy ki hol próbál átverni, ezáltal ugye nem is pihenünk rendesen. Minket csak tegnap a következő helyeken próbáltak lehúzni: szálloda, másik szálloda, buddhista templom, hindu templom, kisbolt, gyümölcspiac, étterem, Unesco világörökségi helyszín, és akkor az utcán leszólító árusokról ne is ejtsünk szót. Nem az alkudozással van a baj itt, hanem, hogy a legtöbb helyen el sem adják nekünk az árut, ha nem a teljesen nyilvánvalóan lehúzós árakat fizetjük ki érte. Nem erre akarom kihegyezni ezt a posztot, csak ha már naplót írok, akkor kiírom magamból ezeket. Zárójelben fogom beszúrni a dolgokat.

Dambulléből Kandybe kicsit hosszú az út, ha az ember egy tuk-tukban kénytelen utazni, de hatalmas előnye, hogy így meg lehet állni, ahol csak akarunk, ami busszal és vonattal ugye lehetetlen. Mi két templomnál álltunk meg, az első az Aluvihara nevezetű buddhista sziklatemplom volt. Fura egy hely ez, mert bár láttam az eddigi helyeken fura dolgokat, az itt ábrázolt brutalitás kicsit váratlanul jött. Az egyik szobában jópár szobron mutatták be emberek kettéfűrészelését, agyuk kanállal való kipakolását, és egyéb nyalánkságokat. Tiszta vasárnapi családi program.

(Először itt próbálkoztak velünk, hogy kétszer fizessük ki a jegyeket, aztán még az adományozást is elvárták volna)

Ezután Matale városán keresztül vezetett az utunk, ahol egy hindu templomot készültünk megnézni, de ez sajnos nem sikerült, mert zárva volt.

(A második próbálkozás itt volt, a biztonsági őr próbálta meg nekünk beadni, hogy fényképkészítési díjat kell fizetnünk)

Megérkezvén Kandybe egy gyönyörű városban találtuk magunkat, szinte azonnal magával ragadott az egész. Körben hegyek veszik körbe a várost, a közepén meg egy szép tó terül el, aminek egyik oldalán található a Fog temploma, ahol Buddha egyik fogát őrzik állítólag, valamint az óváros. A másik oldalán a tónak egy domboldal van, ami tele van vendégházakkal és szállodákkal, kilátással a városra, de elég elszállt árakkal.

(Az első szállodában itt próbáltak ránk sózni egy szobát 5 dollárral drágábban, mint a booking.com-on volt, de amikor erre felhívtam a figyelmüket, ők nem voltak hajlandóak lemenni az árral, így eljöttünk. Kérdezték, mennyit fizetnénk a szobáért, mondtam max 2500 rúpiát, ami nekik kevés volt, de mondták, menjünk fel párszáz méterrel feljebb, ott van egy olcsó ház. Ott persze pont 2500 rúpiába került egy szoba, és már vártak minket. Milyen érdekes, persze, mint kiderült, ez is olcsóbb volt a neten.)

A Fog templomába nem jutottunk be, mert első nap valami rendezvény volt, így úgy döntöttünk, hogy körbesétáljuk a várost, meghagyunk mindent másnapra.

(Egy rendőr itt mondta, ad nekünk jegyet a templomkertbe. Nem kellett, mert másnap úgyis visszajöttünk, amikor ki is derült, hogy ide teljesen ingyenesen lehet bemenni)

A városban sok a turista, de van is miért, mert tényleg jó a hangulata, sok jó étterem van elérhető árakon, és sok helyre lehet innen egynapos kirándulásokat szervezni, így akár több időt is el lehet itt tölteni. Van egy kulturáltan kinéző piaca, meg úgy az egész infrastruktúra jó. Busszal az egész ország elérhető innen, és vasút is van.

(A piacon egyébként olyan 100-150%-al magasabbak pl a gyümölcsök ára ha az ember bőre fehérebb, mint az átlag helyié. Alkunak helye nincs, 900 forintot kértek el egy ananászért, egy petákkal sem fogadtak volna el kevesebbet, míg láttuk, hogy a helyiek vidáman vásárolnak feleennyiért. Arra is figyeljünk, hogy az üdítőkre és a vízre fel van írva a hatósági ár. Ha gyanúsan magas árakkal próbálkoznak, hagyjuk őket ott, mert próbálkoznak boltban és étteremben is!).

Kandy nevezetességei a második napra maradtak, mára. Reggel a botanikus kertben indítottunk volna, ha nem derül ki a bejáratnál, hogy ez is picit túl van árazva, így nem mentünk be. Helyette egy teagyárat választottunk, amiből errefelé van elég. Ez egy kisebb családi teagyár, „csak” napi 5 tonnát dolgoznak fel. Teaivóként nekem ez egy nagy élmény volt, főleg, hogy láttam azt, hogy amit mi otthon iszunk filterben, az gyakorlatilag az a maradék már, ami minden folyamat után visszamaradt és gyakorlatilag hulladékszámba megy nekik. Ez a gyár ezt nem is dolgozza fel. Az egész helyen olyan jó illatok terjengtek, hogy nagyon sajnálom, hogy az internetes szagátvitelt még nem találták fel.

Visszafelé a város mellett felmentünk egy dombra, ahol egy nagy Buddha szobor ül, és remek kilátás nyílik a városra. Ide mindenképp érdemes felmenni, ember is alig van erre.

A Fog temploma ezután jött, ami persze nem olcsó, nem is éri meg, de mivel ez egy rendkívül fontos helye egy kultúrának, ami az elmúlt 2 hónapban végigkísért, bementünk. Nagyon sok helyi jön ide, minden centiméteren imádkozik valaki. Érezni, hogy ez tényleg egy különleges hely nekik. A templom azonban szerintem kívülről érdekesebb.

 Ennyi volt Kandy. Bár egy nappal többre terveztem, de inkább felmegyünk a hegyekbe Ellába holnap.