Polonnaruwa - 2016.09.26

Megmondom őszintén, Polonnaruwáról annyit tudtam eddig, hogy van. Továbbá, hogy egyszer valamikor régen ez volt Sri Lanka fővárosa, ja meg hogy Unesco védett. Ennyi volt a munícióm, amikor elhatároztam, hogy ellátogatok ide. Erre találok itt egy akkora romvárost, hogy felfogni alig tudom.

Az esti egerészetem félig volt sikeres, mert bár a bakancsommal végigcsapkodtam a fél szobát, elérni csak annyit tudtam, hogy az a dög kiszaladt valami lyukon. Tuti, húsz perccel később ott volt megint a szobában, de engem totál nem zavar, barátnőmet meg meg tudtam nyugtatni, hogy már félúton jár Colombo felé, úgy elijesztettem. Ezután visszarendeztük a szobát, de persze az alvás már nem ment. Viszont a hotel menedzser egy olyan sri lankai reggelit rittyentett, hogy szerinte holnapig nem eszem semmit, így annyi energiánk volt reggel, hogy a tökömtudjamagashegyet is meg tudtuk volna mászni. Mint kiderült, szükségünk is volt rá.

Egy óra alatt letudtuk ezzel a kis seggrakétával a távot Habarana és Polonnaruwa között, miközben végig szép tájakban gyönyörködhettünk. Elefántot persze nem láttunk, hiába mondta sofőrünk, hogy mindenhol vannak. A lényeg, hogy épségben megérkeztünk, az utak Tata és Ashok Leyland volánjai mögött ülő harcosai ma sem ejtettek kárt bennünk.

Polonnaruwa egy 1000(+) éves város, de jelentőségét viszonylag gyorsan elvesztette még a 12. században. Manapság döntött úgy a kormány, hogy elkezdik talicskával belehordani a pénz, és újból egy fontos hellyé tenni. Ennek első lépése a múlt feltárása, amiből van, mit. Itt például valami kurva nagy dolog körül bontják le a hegyet:

A régi főváros romjai akkora területen terülnek el, hogy nem kis teljesítmény bejárni az egészet. 25 dollár/fő áron lehet bejutni, és megnézni mindent, de ezt a pénzt nem szabad sajnálni, mert egy, még az ókori Rómánál is nagyobb kiterjedésű területet lehet besétálnunk. Teszek be képeket, de ezek persze nem adják vissza az egész grandiózusságát. Mi ugye tuk-tukkal voltunk, és így sikerült nap végére végeznünk mindennel. Ha sétálnunk kellet volna, lévén, hogy ez Sri Lanka legmelegebb városa, tuti nem látjuk egy részét a dolgoknak.

Írni nem akarok a történelemről, meg hogy miért lett az egész elhagyatott anno, mert az internet ugye mindenben segít, de pár szót mégis. Természetesen ez is egy embernek köszönhető, mint a legtöbb világ csodája, ami emberünk halála után az ebek harmincadjára ment, köszönhetően az utódlásnak, meg a többi osotba emberi marhaságnak. Vegyük még ide a dél-india királyságok hódításait és meg is van, miért csak pár tégla magasságig ér az egész mostanság. De legalább eddig ér, és meg van őrizve, és gyönyörű! Fura, hogy Európában ilyenkor ugye a ki keresztényebb kinél című ostobáskodás zajlott, itt meg két egymástól teljesen különálló vallás megélt egymás mellett. Ma, kiegészülve pár másikkal továbbra is megél.

Mást írni nem nagyon tudok a mai napról. Le vagyok nyűgözve, és csak egy idézet (nem tudom, kitől, és pontosan hogyan szól, szóval ne használok idézőjelet) jut eszembe, miszerint az utazás az egyetlen dolog, amire ha a pénzedet költöd, gazdagabbá tesz.

Holnap irány Dambulle.