Krasznojarszk - 2016.07.09

Ahogy a tegnap esti bejegyzésemet befejeztem: Ma hátonfekvés, seggvakarás következett…

Nem is érdemes a mai napra szót vesztegetni. A nap egyetlen érdekessége az ablakunk alatti parkolóból felszűrődő „telepi-suttyó-party” zenei választéka volt, ami valami szar Lada nyitott ajtajain át bömbölt. Mint tegnap írtam, itt tényleg 1995-öt írnak még. Félelmetes olyan számokat hallgatni, amiket már az otthoni vidéki retro disco alkalmával is ciki lejátszani. Itt nincs más, még a modern pop zenét sem hallani sehonnan, amit minden országban tolnak az arcunkba. 12 órán belül kétszer hallgattam meg a Life is Life-ot.

Egy kis szervezkedés még befért a mai napba, már majdnem biztos, hogy sikerül feljutnunk holnapután Khuzirba, amit talán jobban várok, mint Szentpétervárt, bár nem tudom megmagyarázni, miért. Lassan vonatra szállunk, hogy az egész holnapot ott töltsük. Ez lesz az első igazi transz-szibériai élmény, hisz ez az első olyan vonat, ami Moszkvából az ország másik végébe közlekedik. Mivel ez az utolsó vonatutunk Oroszországban, gondoltuk, a csúcson hagyjuk abba. Ugyanolyan lesz, mint az eddigiek, csak ezen lesznek olyan arcok, akik már 5 napja a vonaton büdösödnek. Remélem, nem a mi kabinunkban.

Irány Irkutszk!