Valahol Baga Gazrin Chuluu közelében - 2016.07.21

Szóval ma reggel pár óra alvás után indult az igazi mongóliai élvezet. A túra, amire befizettem, az interneten egy notóriusan szar visszajelzéseket kapó arc cégénél történt. Mivel az utolsó komment évekkel ezelőttről való, én úgy hittem, hogy csakúgy, mint a főváros, ez is változott annyit, hogy ne legyen túl rossz. Elsőre jónak is tűnik,de ajánlani, majd csak az utolsó nap után fogom, elvégre még csak egy napon vagyunk túl.

Aludni nem sokat sikerült, mivel új szobába kellett költöznöm, és arra, hogy az ágy kinyitható, és nem csak egy kanapé, csak olyan hajnali 3 körül jöttem rá. Reggel elég kialvatlanul mentem le a ház elé várni, hogy az öreg UAZ, amiben az elkövetkező 9 napomat fogom tölteni, felszedjen. Némi késés után meg is érkezett a sofőr, egy nagyon szimpatikus mongol figura, és a túravezető, aki egy 19 éves vidéki lány, elég töredezett angoltudással. A buszban már bent ült egy makaói és egy maláj lány, de még körbe kellett menni a városon felszedni a további 3 embert, hogy teljes legyen a csapat. A maradék emberek egy idősödő ausztrál nőből, egy angol lányból és annak walesi palijából álltak. Elsőre elég jónak tűnt a csapat, nagyon megnyugodtam, hogy nem csak kínaiakkal kell utaznom, bár a két ázsiai lány nagyon jól beszélt angolul.

Ezzel nem volt még vége az ulánbátori kalandozásnak, mert be kellett szerezni még a 9 napra való kaját, így a piac fele vettük az irányt. A helyi piacot az otthoni régi Fény Utcai Piac és a 4 Tigris Piac ötvözeteként tudnám jellemezni, teljes mértékben kihagyható a programból, ha az ember erre jár, nekünk azonban sikerült 2 órát eltölteni itt, mire mindent beszereztünk. Nem a legjobb kezdése a napnak.

Ezután megebédeltünk és végre a Góbi fele vehettük az irányt. A mai táv 4 óra volt aszfaltozott úton, majd ezután kezdődhetett az igazi kaland a hírhedt mongóliai földutakon. Megálltunk pár képet csinálni, mire a következő bogarakba sikerült belebotlanunk, amitől sikerült a naciba szarni, mert nem kicsik, és ha arra kell ébrednem, hogy egy ilyen mászik az arcomon éjjel, tuti infarktust kapok:

Egy rövidebb offroadozás után megérkeztünk a mai napra rendelt látnivalóhoz, Baga Gazriin Chuluu-hoz, ami egy 15km hosszú és 10-12 km széles gránitsziklákból álló hegylánc. Maguk a sziklák nem lennének túl vonzók, de úgy, hogy a sztyeppe közepén hirtelen kinő egy ilyen a földből, elég érdekessé teszi őket. Található eldugva a sziklák között egy buddhista templom maradványai, ahol a szerzetesek a kommunista üldöztetést elől próbáltak elbújni, illetve pár vízforrás, aminek a vízét a helyiek a szemükbe dörzsölik, mert állítólag gyógyítja a bajokat.

Megint megemlíteném a kedvenc állatfajtámat itt, a kelet-ázsiai túristát. Két srácot láttunk messziről, akik egy privát túrán vehettek részt, és ahogy leparkolt a kocsijuk a sziklák mellett, ők rögtön, szelfibottal a kezükben romboltak ki, és mint az őrült kezdék fotózni magukat. Az egész környékből semmit nem néztek, csak a telefonjukon keresztül bámulták magukat, hogy milyen háttér előtt lőjék el a háromszázezderik fotót a saját fejükről. Mi hatan csak bámultuk őket, és arra vártunk, mikor esnek le a sziklafalról, de úgy látszik, ezek már egy evolúciós ugrás miatt, nem kell, hogy a lábuk elé nézzenek, mert a telefon már a testrészükké vált. Brozalmas látvány, és ha mi is ilyen irányba tartunk, akkor már inkább az atomháború.

Rövid vezetés után megérkeztünk mai szálláshelyünkre egy családhoz, akiknek egy jurtáját béreltük ki. Sajnos a nomád ló- és marhatenyésztő családdal nem sokat interraktáltunk eddig, mert messzebb laknak tőlünk, itt:

Holnap jobban belemélyedünk a Góbiba, és irány a Tsagaan Suvraga.