Mirissa - 2016.10.07

Öt napot egy helyben lenni még eddig nem sikerült ezen út alatt, de amikor megérkeztünk a Mirissa nevű tengerparti kisvárosba, gyorsan világossá vált, hogy innen nem lesz tovább, csak a repülőtér felé.

Az ideérkezés nem volt kalandmentes, mert a buszút, ami 6 óra volt, és letett volna minket a ház előtt, ahol lakunk, nem lett teljesen kivitelezve, mivel az elmúlt két hónap során először rám jött a robbanófosás. Persze mikor ha nem, egy megszakíthatatlan buszút kellős közepén. Amikor a busz megállt valami számunkra ismeretlen városban, én leromboltam róla, és mentem intézni az intézendőt, de ez annyit jelentett, hogy az út még 2 órával tovább tartott, mert csak átszállós busszal tudtunk továbbmenni. A lényeg, hogy megérkeztünk, a szállásunk nagyon fasza volt, és az ára meg nevetséges. Kajálni is sikerült egy embereset minimális pénzért, és a tengerpart is isteni volt. Nem volt egy nagy truváj kigondolni, hogy innen azért nem nagyon mozogjunk tovább, pihenünk kicsit, pancsolunk és szarrá égünk.

A szarrá égésre nem kellett sokat várni, rögtön a második napunkon rájöttünk, hogy bár nagyon jó a víz, de benne ülve csúnya meglepetések érhetik az embert. A tanulság, hogy ne tévesszen meg a szél és a hűvös víz. Én rendben voltam, de kedves barátnőm kb egész nap a napon ülve összeszedett egy kisebb napszúrást, ami nem tartott tovább 1 napnál de nem volt kellemes.

Maga a falu, Mirissa részemről nagyon ajánlott, főleg így szezon előtt, mert pont félúton van két, a turisták által nagyon látogatott hely, Tangalle és Galle között. A legtöbben az említett két városba mennek, így azon eléggé lehúzósak. Mi a harmadik napunkon mentünk el Gallébe, ami egy Unesco által védett város, és sok holland építészeti emlék található itt. A város talán az ország legeurópaibb helye mind a mai napig, remek hangulata van, csak az árak vannak nagyon elszállva a turistás részeken.

Gallén kívül jártunk még Matarában, ami egy nem túl izgalmas hely, de ez van a legközelebb Mirissához, így ez a főhadiszállás, ha valami mást akar az ember, mint a fürdés, és a zabálás. A helyi kaja itt, de főleg a kisebb falvakban amúgy nagyon ajánlott. Én a kottut és a különböző tengeri szarokat tudom javasolni.

Amúgy az egész rész roppant érdekes, mert ránézésre nem található itt sok ház, ami vagy nem az elmúlt években épült volna, vagy nem mostanában lett volna felújítva. Ennek az oka a 2004-es cunami, ami az egész részt elmosta itt, rengeteg embert eltüntetve a föld színéről, és épülete nyomtalanul lerombolva. Manapság is sok foghíjtelket látni a falvakban, és sok a síremlék az utcák mellett, ahol a 2004-es dátum szerepel. Borzalmas pusztítást végezhetett itt az a pár hullám és az a pár perc. Gyakorlatilag minden helyinek van valami története ezzel kapcsolatban.

Mi próbáltunk nem a negatívot nézni, hanem élvezni az életet, legalább abban az öt napban, amit itt töltöttünk, mivel ezután szét kell válnunk. Én megyek Japánba, barátnőm meg haza Tbiliszibe. Holnap még vár ránk egy egész napos buszozás, rám egy fél nap Kuala Lumpur, aztán három hét Japán.