Peking - 2016.08.02

Van ugye az a szakállas vicc, hogy az orosz törpe a világon a legnagyobb. Hát szerintem viszont a kínai törpe megfogja ezt az orosz törpét és beteszi a füle mögé. Itt minden olyan hatalmas, hogy szavakkal nehéz leírni, ha az ember nem járt még erre, de érzékeltetésnek próbáljunk meg metrómegállókkal számolni (és most nem a Demszky-vonal 200 méteres megállótávolságait vegyük alapul): Az olimpiai központban 4 metrómegálló van, ugyanazon a vonal, tehát hosszában úgy a Kossuth - Deák távolság négyszerese, ha nem sokkal több (nem gyalogoltam rajta végig), a Tiananmen téren 3 megálló van, igaz 2 különböző vonalon, de akkor is. A Tiltott várost nem tudom megállókkal leírni (4 megálló hosszú kb), de 5 órámba telt minimális megállásokkal, hogy bejárjam. Ja, és ha már metró, az itteni a világ második legnagyobb rendszere, csak a shanghaji nagyobb nála. Hát ilyen távolságokat sétálgatok le itt naponta.

A nap úgy indult, ahogy meg van írva. Felkeltem magamtól reggel 7-kor, így 8 után nem sokkal már a Tiltott városban voltam. Oldalról mentem be taktikusan, hogy elkerüljem a tömeget. Ma viszont mintha nem lenne légszennyezés, mert gyönyörű napos idő volt, de emiatt kb mozogni sem lehetett a melegtől. Árnyékban megpihenni milliók között meg elég nehéz.

Szóval kolbászolgatok a bejáratnál, erre odalép hozzám egy család, hogy akarnak velem közös képet csinálni. 'Go on' -mondom, mire rögtön elkezdenek egyenként pózolgatni mellettem. Ez megismétlődött még kétszer, mire beértem magára a helyre, és ott is elég sokan fotóztak sunyiból, hátha nem veszem észre őket. Így lettem egyeseknek nagyobb látványosság, mint a világ egyik csodája. Az van ugyanis, hogy tényleg iszonyat mennyiségű turista keresi fel ezeket a helyszíneket, de leginkább vidékről jött emberek, fehért nem sokat látni igazából. Ezek a vidékiek viszont tényleg először látnak fehér embert és teljesen be vannak zsongva. Képzelem, mi lehet egy fekete ember esetében, szerintem az be sem jut a palotába.

Maga a Tiltott város olyan hatalmas, hogy belegondolni is lehetetlen, hogy mindez egy ember miatt került ide. Simán elkezdtem megérteni az akkori kommunistákat, akiknek ez egy kicsit sok volt. Nekem csak bejárni ezt a komplexumot volt sok. Nem vagyok egy fényképezgetős típus, de itt sikerült több, mint 200-at csinálnom, de igazából lehetetlen fényképeken visszaadni az egésznek a hangulatát. Bár a kínaiak egy bejáratott útvonalon, viszonylag gyorsan végigrobognak az egészen, de ha az ember rászánja az időt és körbemegy az összes palotába és elbolyong a kertekben, simán rá tud menni egy egész nap. Igaz, a legtöbb palota nagyon hasonlít egymásra, szóval a fényképeken olyan, mintha az ember többször ugyanazt fotózta volna más szögből, pedig nem.

Délutánra sikerült végeznem itt, utána a kijáratnál levő út túloldalán van egy park, aminek a kezepén van egy domb, ahonnal nagyon szé kilátás nyíilik a városra. Ezt minden itteni látogatásba be kell iktatni, bár a helyieket mintha nem hozá lázba a dolog annyira.

Innen, ha az ember a nyugati bejáraton távozik csak 200 méterre van egy másik park, ahol ugyancsak van egy hegy, és egy nagy tó. Itt a parkokért belépődíjat szednek, szóval nincsenek tele mindenféle alakokkal, teljesen biztonságos és tiszta az egész. Ebben a parkban található a ............, ami egy ikonikus épülete a városnak, ráadásul a kilátás is igen jó innen.

Miután felmásztam erre a hegyre is, körbesétáltam a tavat, ami nem is olyan kicsi, de nagyon szép. Sajnos az erőm már kezdett fogyatkozni, de még hátra volt a Dob- és Harangtorony, ami nincs messze ettől a parktól. Ezekbe felmászni már nem másztam fel, egy, mert nem volt energiám, kettő, kezdett kicsit kilenni már mindenem a belépődíjakkal. Azért, hogy végkimerültségben feldobjam a talpam, miután felmásztam többszáz lépcsőn kétszer, fizetni nem fogok. Legalább lentről is szépek ezek a tornyok.

Na, itt ültem fel a metróra, mert kész voltam a gyaloglással. Következő úticélom az olimpiai falu volt. Ennek dimenziói nehezen felfoghatók. Mint a bevezetőmben írtam, 4 metrómegálló hosszú a sétány, ami egy erdőben végződik, ahová már nem volt erőm elmenni, de biztos az is hatalmas, mert a térképen ahol minden kicsi, elég nagynak tűnik. A dicsőségfal meg elég jó ötlet, hosszú időt lehet eltölteni előtte megkereseni az otthoni érmeseket.

Hátra volt még a Tiananmen tér, ahol sikerült kicsit belekóstolnom a kommunizmusba. Bár annak a balfasz Maónak a bebalzsamozott teste abszolút nem érdekelt, mindenhonnan az ő feje köszönt vissza, A Tiltott város főbejáratáról, a szuvenrboltok kirakatából, stb. Ez egy igazi felvonulási tér, annak minden hányadék tulajdonságával együtt, körben ronda épületekkel. A biztonsági ellenőrzés nem könnyíti meg a térre a bejutást, csak 1-2 hely van, ahol be lehet menni, szóval ha az ember egy rossz helyen próbálja megközelítenia  teret, körbe kell mennie, ami nem kis séta. Mielőtt eljutottam volna az ellenőrzésre megtalált egy "tipikus kínai turista", aki nagyon örült, hogy találkohatott velem, és hogy gyakorolhatja az angol beszédet. Kérdezgette, mennyire tetszik az ország, mit csinálok otthon stb. Na, ez a titkosszolgálat. Aki erre nem jön rá, annak nem maradt sok agysejt a fejében. Lepattintottam a faszti, mondván, hogy bemegyek fotózni, és beálltam a sorba. Hátranéztem és láttam, hogy telefonál valakinek. Mondom, tuti lesz egy másik "tipikus kínai turista" a másik oldalon. Hát így legyen lottóötösöm! Ahogy kilépek az ellenőrzésből, jött a figura, hogy "de magas vagy, honnan jöttél?". Gondoltam "nabazdmeg de meglepődtem, hogy pont itt találtál rám". Eljött velem sétálni, közben az otthonomról kérdezgetett, milyen az élet, stb, mert hogy ő nem tud utazni, de szeretné megismerni a világot. Kb az egész sétám alatt velem volt. Végülis egy jót beszélgettünk, majd otthagyott, gondolom, kereste az új potenciális kapitalista lázítót.

Innen már séta volt hazafele, de még nem volt vége a napnak. Miután a Tiltott város előtti térre értem, újból elkezdtek velem fotózkodni a kínaiak, mjd leszólított egy nő, hogy ő is turista és gyakorolni akarja az angolját. Mondom, ez baszki nem igaz! Ő is jött velem, majd jó pár perc után kibökte, hogy meleg van, és üljünk le meginni valamit. Mire a "no", ami egy nem túl hosszú szó végére értem, ő már ott sem volt, azonnal otthagyott. Na, ő vagy titkosszolgálat volt, vagy kurva, vagy a kettő kombinációja, vagy esetleg egy turstacsapda bár embere (amiből otthon már láttam eleget). Pár sarokkal később két másik nő kb ugyanezzel a dumával akart velem jönni enni és inni és "gyakorolni az angolt". Viccesen elküldtem őket a picsába, de én itt döntöttem el, hogy ma a hostelben vacsorázom, mert mitha ezek követnének engem, és amúgy is kivan a tököm az egész nappal, halott vagyok.

A kaja szar volt, de pont itt az ágyam a szomszéd szobában, így most pihi, mert holnap megpróbálok eljutni a Falhoz, amit még nem tudom, hogy fogok.