Dzsaipur - 2016.09.01

Eljött az ősz papíron. Itt sokat nem éreztünk belőle, mert a ruha változatlanul búvároverallként tapad ránk, a nap meg süti teljes erővel az utca szélén rohadó zöldségmaradékokat. Megérkeztünk Dzsaipurba, a drágakövek és a maharadzsák fényűzésének fővárosába.

Tartoztunk magunknak egy elég nagy falat lenyelésével még augusztus utolsó reggelén, meg kellett látogatnunk a Tadzs Mahalt, amit előző délután kihagytunk. Erre a legjobb időpont kora reggel. A komplexum hatkor nyit, és érdemes is hét körül legkésőbb odaérni, hogy gyakorlatilag egyedül élvezhessük ezt a fenséges épületet és annak környezetét. Ha már a környezetésől beszélünk, próbáljunk meg a főbejáraton bejutni, mert a többi így néz ki:

Annyi a kellemetlenség a főbejárattal, hogy a jegypénztár nem az épületnél van, hanem attól kb egy kilométerre, aminek nem tudom pontosan megfejteni az okát, de a helyi tuktukososk, riksások és kisvasútasok roppantul örülnek, mert kb mindenki, köztük mi is elmennek az épülethez, ott kurvára bepipulnak, amikor kiderül, hogy akkor most extra két kilométer séta következik, és nagyrészük már fent is ül a járműveken. Mi jó korán értünk oda, így sétáltunk (és nem is kellett az egész távot, mert félúton véletlenül rákérdeztem egy boltosnál, hogy hol a pénztár). Ha azonban a fenti kavalkádon akarjuk átverekedni magunkat, akkor jutalmunk nem marad el, eldugva az oldalsó kapuk mellett van jegypénztár, igaz, azt nem tudom, külföldieknek is árulnak-e jegyet.

Ottlétünk alatt éppen két tornyon végeztek felújítási munkálatokat, még itt sem vetemednek arra, hogy a legfőbb látványosságukat egyszerre felállványozzák. Emiatt szerintem az elkövetkező években itt mindíg lesz valami szerkezet az épület körül, de akkor is valami egészen elképesztő látványt nyújt. Igaz, nekem az Ashkardam jobban tetszett, és attól tényleg le kellett ülnöm, hogy felfogjam, mit látok, de ha belegondolunk, hogy ez jópárszáz évvel azelőtt épült, akkor máris többre foguk értékelni. Nem is pazarolnék rá szavakat, az épületet mindenki ismeri, fotókból, meg többezer, az enyéimnél sokkal jobb kerink az interneten, de azért beszállok a játékba.

Reggel 10-kor indultunk tovább Agrából Dzsaipurba, bár nem mondom, de a nap hátralevő részét becseréltem volna, hogy ittmaradhassak az uszodában pancsizni. Jópár érdekes dolgot láttunk útközben, de mivel folyamatosan rengeteg impulzus éri az agyunkat, sok dolognak nem adjuk meg a kellő figyelmet és tiszteletet. Kezdetnek itt van például egy 1500 éves (ennek utána kell néznem) templom egy faluban, amiről fogalmam sem volt, hogy létezik, míg a sofőrünk nem említette. Abhaneri templomában igazából csak a kora az, ami miatt megéri letérni a főútról, és megtenni azt a pár kilométert ide, viszont a mellette levő kút, vagy víztározó egészen lélegzetelállító volt nekünk, mivel ilyet még eddig nem láttunk. Elképzelni, hogy nekem oda le kell másznom két vödörrel a kezemben, libabőrössé teszi a hátamat.

Ezután egy fokkal szomorúbb helyre mentünk, a Dzsaipurtól 10 kilométerre levő Majom Templomba. Ennek a lokációja isteni, mert a hegyek között fekszik, és végre természetet is láthattunk a közelében, viszont maga templom nagyon lepusztult, és elképesztő koszos. Bár újítják fel szépen lassan, viszont sokkal gyorsabban pusztul, mint szépül, köszönhetően a rengeteg embernek, aki idejár fürdeni. Amúgy a víz, amiben fürdenek teljesen zöld, centiméteres algaréteggel, és elképesztő büdös. Nem tudom, minek ehhez Axe-ot hozni a mosakodáshoz, de ezt teszik. Érdekes hely, de nem akartunk sokat időzni.

Útközben próbáltam készíteni a kocsiból pár képet, hogy azért el lehessen képzelni, milyen is az utak melletti élet errefelé. A középszar minőségért bocs.

Dzsaipur első blikkre egy olyan város, aminek felfedezéséhez 2 nap kevés, viszont a szokásos ótvar itt is ellep mindent, szóval nem gyalog érdemes nekivágni. Úton-útfélem történelembe lehet botlani, elképesztő szép épületek vannak mindenfele, az óváros meg az egységesen nararancssárgás színű épületeivel tényleg különleges. Kár, hogy a földszinten élvezhetetlen az egész, de felfele kell nézni, és máris minden jobb lesz. A városnézést első este kihagytuk, mert másnap egy teljes napunk volt mindenre, ehelyett elmentünk megnézni egy textilfestőt és egy ékszergyárat. Dzsaipur a drágaköveiről és a textilekről híres, de minket az utóbbi nem villanyozott fel, a kövek viszont igen. Vásároltunk is egy hosszasabb alkudozás után.

Egész éjszaka valami fesztivál volt az ablakunk alatt, így teljesen kialvatlanul sikerült reggel felkelni, ráadásul még arra is rá kellett jönnünk, hogy országos szrájk van a múzeumi dolgozók körében, így a legfőbb dolgok, amik a belvárosban vannak egészen délután négyig zárva lesznek (amikor is kinyitnak másfél órára). A maharadzs palotája helyett így az erődben (ami ugyancsak a maharadzsa palotája amúgy) kezdtük a napot, ami nyitva volt, és talán jobban meg is érte így utólag, mint a másik. Gyönyörű kilátás nyílik innen a városra és a környező hegyekre, amelyek nagyrészén erődök maradványai vannak. A vár egy totál labirintus, rettentő könnyű benne eltévedni. Mi egyszercsak lent találtuk magunkat valami alagsorban egy vízgyűjtő kútnál, később meg egy pincében denevérek között, ami menekülőfolyosó volt régen, és egy másik erődhöz vezetett. Íg jár, aki lepattan a kitaposott útvonalról, viszont nagyon ajánlom, mert többet láthatunk így, mint a turisták jelentős része.

A vár után szétnéztünk kicsit a környéken. Érdekes, amikor egy világörökségi helyszínen a disznók az utcán érezhetik magukat a mennyországban.

Kis pihenő után aztán délután elmentünk a Jantar Mantarba, ahol a világ legnagyobb napórája található. Ezen kívül sok-sok további asztronómiai és aszrológiai eszköz. 

Innen csak pár perc a séta a  Városi Palotába, aminek igazából csak az udvaraiba lehet bemenni, feltéve ha az ember nem kíván fejenként 50 dolláros jegyet váltani, amiért meg lehet még nézni 1-2 szobát, amik biztos szépek, de kösz nem. Érdekes, hogy az uralkodó család még mind a mai napig itt él (meg több másik helyen), igaz, már nem uralkodnak, de a üzleti és politikai hatalmuk továbbra is jelentős annak ellenére, hogy az állam a vagyonuk nagy részét elkobozta anno (ami kb minden szebb épületet jelent a városban).

Reméljük, este nem lesz fesztivál, mert még holnapra is maradt azért program délelőttre a városban, aztán irány vonattal Pushkar.