Budapestről valameddig Ázsiába

2016. szeptember 11. 18:36 - Powerpill

90 - 92. nap - Itt egyszer egy Bond-film forgott

Udaipur

Udaipur - 2016.09.06

Udaipur egy végtelenül kellemes meglepetés volt végre. Hallottuk, hogy az egyik legszebb és legtisztább város Indiában, de nem tudtuk, mire számítsunk, így próbáltunk nem várakozásokkal tekinteni az ittlétünkre. Hiába szép és tiszta egy város, ha több ezer turista van, attól még élvezhetetlen marad. Itt szerencsére nem ezt tapasztaltuk, hanem James Bondot.

Indulásunk Pushkarból kora reggelre lett időzítve, nem is voltunk a legjobb állapotban. Szerencsére most a vonaton csak fekvőhelyek voltak, így és gyorsan végig is vertem magam a helyemen és kb csak Udaipur előtt keltem fel, ami 4-5 órás útra fekszik Ajmertől. Útközben csak az árusok keltik fel az embert, mert kb 3 percenként végigrohan valaki a kocsin vagy teát, vagy valami harapnivalót árulva. Errefelé úgy oldják meg, hogy ne legyen tumultus a büfékocsiban, hogy nincs is büfékocsi, csak árusok. Olcsó, és kényelmes, így nem kell előre eltervezni, esetleg napokra előre, hogy mit akar az ember majd enni-inni, mint Oroszországban. A vonatok alvós kocsijai tiszták, viszonylag kulturált állapotok uralkodnak rajtuk, bár a kínaival nem szabad összehasonlítani.

Udaipurban az első dolog, amit az ember lát, hogy nincs akkora tömegnyomor, és ótvar, mint a többi városban, ahol eddig jártunk. A tuk-tuk vezetőnk elmondta, hogy itt a helyi kormány nagyon szigorúan veszi a szemétkérdést, és hónapokon belül úgynevezett „Smart Cityvé” alakítják a várost. Bár európai állapotokról nem beszélhetünk, de roppant jó volt látni, hogy van hely, ahol civilizált körülmények között lehet sétálni ebben az országban.

dsc04791.jpg

A másik, amit gyorsan észrevesz az ember, az a folyamatos James Bond utalások. Ennek nem igazán tudtam felfogni, mi értelme van, de eztán kiderült, hogy az Octopussy című alkotás itt játszódik, amire a helyiek nagyon büszkék, és vannak helyek, ahol mind a mai napig minden este 7-kor levetítik a filmet. Annyira Bond mánia van itt, hogy a helyiek folyamatosan mutogatták nekünk a selfie-ket, amiket a Skyfall szereplőivel készítettek, amikor itt jártak népszerűsíteni a filmet.

A paloták, amik a hegyen, és a vízen vannak, olyan mérhetetlen luxust sugároznak, hogy tényleg egy Bond filmen érezheti magát az ember néha, bár sajnos a legszebbeket nem lehet megközelíteni, mert vagy az uralkodó család használja még őket, vagy luxushotel nyílt bennük. A mi szállodánk is egy gyönyörűen felújított régi épületben van, bár a pushkarival nem tud versenyezni, mert az egy palota volt, ez meg egy régi városi lakóház.

Bár viszonylag emberi időben érkeztünk, túl sokat elkső nap nem csináltunk, csak elmentünk sétálni egyet a városban, majd le a vízparta, ahol megvártuk a naplementét. Sajnos Indiában a naplemente nyáron is elég korán  van, 7 előtt, és utána gyorsan olyan, mintha lekapcsolták volna a lámpákat, nagyon gyorsan besötétedik. Emiatt viszonylag rövidebbre kell tervezni a napi programot, mint mondjuk otthon Európában. Udaipur viszont tele van tetőre építet éttermekkel és bárokkal, amik jobbnál-jobban, és szinte mindről gyönyörű kilátás nyílik a tóra és a városra. Itt végre bátran bele lehet menni az éjszakába, főleg az óvárosban, ahol nem kell olyan nagyon odafigyelni, hogy hol és mit eszik-iszik az ember. Az árak jók, a helyek és az ételek minősége is. Mi a szállodánk tetőtéri éttermében vacsoráztunk első este, mert nagyon olcsó volt, a kilátás remek, és mint kiderült végül, az ételek is elképesztő finomak voltak.

dsc04661.jpg

dsc04696.jpg

Másnap aztán adtunk a városnézésnek. Reggel a Jagadish templomban kezdtünk, ami 450 éves, így viszonylag fiatalnak számít, viszont az építészete elképesztően gyönyörű és részlet gazdag. Ottjártunkkor pont egy tíznapos fesztivál kezdődött, így jó sok ember tartott szeánszot odabent, de a belső udvar gyakorlatilag üres volt, így sokáig tudtuk nézegetni az apró részleteket az épületen.

dsc04707.jpg

dsc04705.jpg

Innen csak párszáz méterre található a városi palota, ami talán a fő nevezetessége a városnak. A palotában ma egy múzeum-együttes működik, ami a régi uralkodói, majd gyarmati életet mutatja be nem túl részletgazdagon, de nagyon élvezhetően. Bár itt is inkább a kilátás az, ami a legmegkapóbb, az épület sem utolsó.

dsc04716.jpg

dsc04720.jpg

dsc04725.jpg

dsc04726.jpg

A következő dolog, amit kinéztünk, egy kilátó volt, ami kicsit kijjebb van a városból egy hegy tetején, ahová egy kabinos drótkötélpálya visz fel. Itt egy darab turistát nem láttunk, ami nagyon érdekes, mert talán innen lehet a legjobban belátni a várost tavaival és környezetével.

dsc04758.jpg

dsc04777.jpg

dsc04778.jpg

dsc04779.jpg

Hazafelé kerülőúton mentünk, így kicsit sokáig tartott, és eljutottunk a város turisták által kevésbé látogatott részére, de mocskot és igénytelenséget itt sem tapasztaltunk, így eldöntöttük, hogy ez lett a kedvenc városunk Indiában.

Szerencsére ma csak este 9-kor indul a vonatunk Bombaybe, így volt még egy napunk megnézni ezt-azt. Reggel csak üldögéltünk a vízparton, és élveztük a csendet, aztán találkoztunk egy őrült tuk-tuk sofőrrel, aki lyukat beszélt a hasunkba, majd fel is fogadtuk őt, és 4 dollárért kb körbevitt az egész városon. Egy uralkodói síremlékhellyel kezdtünk, ahol teljesen egyedül voltunk, nemhogy turisták, még helyiek sem voltak. Nem értjük, miért, mert lenyűgöző a hely, sok száz síremlékkel. Sajnos azonban a karbantartási munkákra nemigen költenek, így eléggé elhanyagoltnak tűnik az egész.

wp_20160906_12_10_26_pro.jpg

wp_20160906_12_14_16_pro.jpg

Ezután sofőrünk körbemutogatta nekünk a várost, majd egy tóparton kötöttünk ki, ahol egy szigeten, a Nehru szigeten kialakított parkba csónakáztunk ki, és töltöttünk el két elég nyugis órát. Itt találtuk ki, hogy jópár hét curry evés után kéne már valami mást is enni, és a pizza mellett tettük le a voksunkat. Jó sok ehetetlenül szar pizzát sikerült már ennem Budapesten, de főleg a Balatonon, de esküszöm, a mai mellett mindegyik eredeti nápolyinak tűnik. Kibaszott rossz volt, így maradok a currynél szerintem, azzal eddig nem lőttem mellé.

Ezzel kb véget is ért a nap, most a szálloda tetején várjuk, hogy végre indulhassunk az állomásra, és kezdetét vehesse a rendkívül vonzó 17 órás vonatút Bombaybe.

Címkék: India
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://foldonvizen.blog.hu/api/trackback/id/tr411695091

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Budapestről valameddig Ázsiába
süti beállítások módosítása