Bogmalo - 2016.09.19

Goa természetesen meseszép hely, meg kb minden igaz, amit az ember olvashat róla a neten, meg mindenhol. De ez az állítás szezonra igaz csak, mert máskülönben olyan kihalt és nem karbantartott a hely, mint Balatonszemes egy átlagos januári kedden. Mi megcsíptünk egy szezon előtti hetet itt, ami első nap majdnem el is zavart minket, mert ugye mit csináljon az ember egy üres és koszos tengerparton, ahol még úszni sem engedik. Végül is nem bántuk meg, hogy maradtunk, csak kicsit többe került.

Szerettem volna két posztot írni Goáról, mert az északi és a déli része teljesen különbözik, de aztán a déli négy napunkat olyan lazára vettük, hogy elég izzadtságszagú lenne összekaparni róla 5 sornál többet.

Kezdjünk egy közérdekű közleménnyel! A turisták lehúzásában a helyi kormány nem titkoltan működik együtt a lakossággal. Nem lehet pl. fix árakkal taxizni, így taxis cégek sincsenek nagyon, be van tiltva az Über (így a taxisok olyan pofátlan árakkal dolgoznak az ország többi részéhez képest, amikkel csak akarnak) és minden olyan közösségi dolog, ami Indiában teljesen bevált, és az életet olcsóbbá teszi. Mindezt azzal az indokkal, hogy maximalizálják a helyiekhez a turistáktól beérkező pénzeket. Nagyon résen kell lenni, ha nem akarunk teljesen ostoba összegekért utazni. Érkezésünkkor, menjünk ki a buszállomásról, amint csak lehet, és keressünk egy „pre-paid” taxi pultot, vagy intsünk le egy tuk-tukot és reménykedjünk benne, hogy a sofőr egy picit legalább rendes.

Mi északon, Morjimen kezdtük, mert egy helyi barátom mondta, hogy ez az egyik legjobb hely szezonban. Most nem volt az, sőt mondanám inkább, hogy szezonon kívül kerüljük el messziről. A probléma itt az, mint az átlagos balatoni faluval otthon. Egy kis ideig pörög itt az élet, de aztán teljes halál van. Ezt  falut az oroszok tartják el, így minden oroszul is van kiírva, és a helyiek is beszélik a nyelvet, amit vicces hallgatni.

A tengerpart viszont rettentően koszos, bár ez nem hiszem, hogy a goaiak hulladéka lenne, elvégre a világ egyik legmocskosabb országának a kellős közepén található a hely, és a Bombayben látott szennyezés után simán el tudom képzelni, hogy a rengeteg ótvar egy részét itt mossa ki a víz. Sajnos szezonon kívül nincs pénz szemétszedőket fizetni, mire viszont van, az a tengerparti életmentő. Ő az, aki megkeseríti a kevés turista életét teljesen, mert egy percig nem engedi, hogy a vízben legyünk, merthogy ugyebár a hullámok és az áramlatok. Igaz, ami igaz, tényleg elég háborgó a tenger, de ebben azért simán lehetne úszni. A baj, az indiai turistákkal van, akik úszni egyáltalán nem tudnak, ráadásul úgy viselkednek, mint a partra vetett hal, amikor a víz mellett vannak, hempergőznek benne és teljesen elvesztik az eszüket. Simán el tudom képzelni, hogy folyamatosan fulladtak bele a tengerbe, mielőtt meghozták volna ezt az úszástilalmi rendeletet. Szóval Goán várni kell a szezonig, amíg a tenger égszínkékké válik, és szelíddé, mint egy kismacska.

Amúgy Goában nincsenek nagyvárosok, a legnagyobbak is 200.000 lakos körül vannak csak, az egész állam olyan, mint egy nagy falu, szóval szezonon kívül jól nézzünk körül, hova megyünk! A közhiedelemmel ellentétben nincs minden sarkon night klub, kurvák és drog. Ez olyan, mint bármelyik tengerpartjából élő országban bárhol a világban.

Tehát Morjim nem jött be, minden étterem, bolt, hotel, klub zárva, így egy este után mentünk is a fővárosba Panajiba. Ez egy elég rendezett város, bár goai mércével elég nagy és zajos. Itt folyamatosan van élet, de a tengerpartja valami katasztrófa, ami a tömeget és a koszt illeti, de most éppen építettek valamit, szóval reméljük, nem marad ez mindig így. Minket a monszun jelentősen gátolt a mozgásban, de sokat láttunk a városból, igaz ezek nem turista látványosságok, hanem inkább csak felüdítően szép környékek India többi része után.

Harmadik napunkon befizettem egy észak goai körtúrára, ami jónak jó, drága sem volt, de nem feltétlenül fontos megejteni. Északon a tengerpartok legfontosabb látnivalók, amikből mellékelek egy csokrot, illetve egy pár portugál emlék, de a déli országrész simán ver mindent.

Végezetül egy pár másodperc egy átlagos buszállomásról. Ha tudjuk, hová akarunk menni, és értjük a helyiek darálását, semmi problémánk nem lesz megtalálni a járatunkat (de, lesz). 

Ha a helyieknek át kell menniük északról délre, vagy fordítva, az számukra olyan, mintha külföldre kéne buszozniuk, hiába pár kilométer csak Panaji és Margao, a két főváros, de turisztikailag is elkülönül a két terület. Északra a bulizni vágyók jönnek, míg délen inkább a nyugalom, és a csend a jellemző. Fogtuk is magunkat, és lementünk délre, ahol mivel az első három napban semmit nem tudtunk pancsolni, rátettem egy pár dollárt a szállásköltségekre és egy uszodás szállodában foglaltam szobát. Az Alagoa Resort volt az eddigi utam legjobb szálláshelye, három teljes napig ki sem mozdultunk szinte. A medence mellett volt az étterem és a kocsma, ahol lebratyiztam rögtön mindenkivel, így a pár esti tengerparti sétát leszámítva egy párszáz négyzetméteren töltöttük el az egész időt. És imádtuk!

India többi részével összevetve nevetségesen olcsón az alkohol (a magyar pénztárcának persze drága), így végre sört is lehetett inni normális áron. A helyiek előszeretettel fogyasztják a kesudióból, vagy a kókuszpálmából készített roppant erős (40-44%) szeszt, a fenit. Ezek karcossága leginkább egy otthoni tanyasi házi vegyigyümiével vetekszik, így Sprite-tal, vagy limonádéval keverik. Ja, és egy liter ára kb 500 forint. Ide még beszúrom, hogy az átlag család szinte minden nap hal curryt eszik legalább egyszer (jártunk egy családnál, ott mondták), de ez nem a legjobb választás a sörözéshez, én a vindaloot, vagy a xacuthit javasolnám, valami vörös húsból.

Utolsó nap Vasco de Gama városában aludtunk, közel a repülőtérhez, de előtte tettünk egy körtúrát délen. Meglátogattunk több különféle valláshoz tartozó templomot, egy fűszer ültetvényt, és Goa régi portugál városát, ami egy teljesen más világ.

És ha már a portugál kapcsolat, akkor érdemes leírni, hogy az itteniek egy teljesen más nyelvet, a konkanit beszélik, aminek nem sok köze van a hinduhoz, a portugálhoz meg semmi az égvilágon. Viszont a lakosság nagy részének, aki nem India más részérő települt be, van portugál útlevele, vagy kérhet, amennyiben az egyik szülője 1961 előtt született, vagyis még portugál állampolgár volt. Itt egyedül az országban a foci a legnépszerűbb sport. Az EB-n a portugáloknak drukkoltak

Dióhéjban ennyi. Holnap reggel 4-kor kelünk, mert repülünk Chennaiba (Madras), ami utunk indiai részének vége lesz.