2016.06.08 - Varsó, Lengyelország

Egy dolgot gyorsan ki kell jelentenem. Busszal Varsóba menni hülyeség. Ha nem tűztem volna ki célul, hogy repülés nélkül jutok el Nepálba, eszembe sem jutott volna. Az a pár ezer forint plussz, amibe a Wizzair kerül, megéri. Több hátránya is van az éjszakai busznak, de én most az előnyeit fogom kiemelni.

Az első és talán legnagyobb, hogy mint az összes többi busz, ez is a Népligetből indul. A nappali buszokkal ellenben, az éjszakaira várva kint a útszéli büfénél, nem nagyon látni   hétköznap normális embert azon a környéken. Herbáltól darabokra esett kisebbségieket viszont annál többet. Kombinálva ezt a Népliget brutál balkáni hangulatával, gyorsan megjön az utazási kedv, és már csak arra várunk, hogy bárhol, csak ne itt.

A másik előny, hogy roppant kevesen választják ezt a fajta közlekedési lehetőséget. Mi is voltunk vagy 6-an a buszon, így nincs zacskókkal zörgés, horkolás, és kevesebb az esély, hogy valaki kitol egy jó büdös kulát, aminek az élvezeti faktorát nem kell bemutatnom. Sikerült is viszonylag gyorsan elaludni, de ez sajnos nem volt hosszú életű.

Szlovákiába érvén az ember a Budapest - Bamakon érezheti magát pár órán keresztül, amíg Rózsahegy környékét el nem hagyja, mert onnan, mintha egy másik országba lépnék. Az utak tükörsimák, a falvak tiszták és gyönyörűek (igaz, utóbbit nem tudtam megfigyelni előbb, mivel teljesen sötét volt).

Innen már közel van Lengyelország, ahol viszonylag gyorsan véget ér a dombos táj és elfogynak a látnivalók. A Krakkó és Varsó közti 6 óra teljesen látnivaló mentes, így a legjobb lehetőség az alvásra.

Mi fél óra késéssel érkeztünk meg a lengyel fővárosba, ahol elkezdődött a kalandom a tömegközlekedéssel. A sráctól, akinél laktam, megkaptam a részletes útvonalat, nagyon remekül elmagyarázott mindent, csak azt nem tudtam, hogy egyes vonatok (mint az S-bahn Németországban) nem állnak meg minden megállóban, így üdén, kialvatlanul kikötöttem Varsó egy elég fura negyedében. Lényeg, hogy végül sikerült átvenni a kulcsot, felmenni a lakásba, lezuhanyozni, és elindulni a belvárosba.

Varsót én mindíg egy ilyen ronda szocreál városnak képzeltem, ahol itt-ott kúszik be a modern. Első pillantásra nem is okozott csalódást, aztán megláttam azt a töménytelen mennyiségű felhőkarcolót, amivel telerakták a várost. Itt érdemes megemlíteni a kultúr palotát, ami egykor dominálhatta a látképet, mára azonban egy lett a sok torony közül.

A történelmi központot viszonylag nehezen találtam meg, mert térképem nem volt, gyalog voltam, és csak annyi infóm volt, hogy "arra és jobbra". Ott is volt, de 12 óra buszozás után olyan messzinek tűnt, hogy azt hittem, már félúton vagyok Gdanskba.

Meg kell mondanom, arra hogy ilyen szépen helyreállították a belvárost, abszolút nem számítottam. Ez talán csak drezdai mércével mérhető, de talán azon is túltesz. Igaz, hogy 2 utca az egész, de jó hosszú utcák, és simán el lehet szuttyögni pár órát bennük.

Nekem is sikerült, bár nem arról vagyok híres, hogy sokat tudnék tökölni egy helyen. Igaz, annyira fáradt voltam, hogy mozogni alig tudtam, leülni sem nagyon, hisz a seggem még a 12 óra buszutat nem heverte ki. Mindenesetre rengeteg park van a városban, ahol nagyon kellemes ücsörögni, és tele van jobbnál jobb nőkkel.

Azért minimum 10km legyaloglása után, hulla fáradtan sikerült hazaérni és a szállásadómmal történő kis baráti diskurzus után lefeküdni emberi időben.

Ide még visszajövök. Holnap irány Vilnius.