Yurga - 2016.07.07

A nagyon szar szóviccnek semmi köze a mai naphoz, mert egeret nem láttunk, de macskát is csak az ablakban. Viszont, amit este műveltünk a továbbjutás során, azt mesébe illő volt.

Gyakorlatilag az egyetlen ok, ami miatt eljöttünk Tomszkba, az volt, hogy láthassunk fos állapotban levő szibériai faházakat, amik nem csak a turisták miatt lettek meghagyva, meg aztán amúgy is kezd kicsit tökünk tele lenni a nagyvárosokkal. Tomszk egy kicsi város orosz viszonylatban, lakják vagy 600.000-en, és a térképen sem tűnt nagynak. Na ehhez képest lesétáltuk a lábunkat. Nem siettünk reggel, mivel csak este fél 9-kot indult tovább a vonatunk, és holnap hajnalban (2:30-kor) még át is kell szállni. Ez megintcsak annak az eredménye, hogy otthonról szépen elterveztem mindent, hogy este 10-kor átszállunk, irány az ágy, és átalusszuk az estét, aztán reggel frissen megérkezünk Krasznojarszkba. Aztán itt jön ugye az egységes moszkvai időszámítás, ami totál elkúrta az egész programot (ennél csak a Krasznokarszk - Irkutszk lesz jobb, amit ugyanilyen okokból kifolyólag faszám betettem hajnali 3-as indulásra).

Szóval gyalog indultunk útnak a városnak, ahol igazából sok látnivaló nincs. Ezt be sem kéne már írnom a posztba, hisz Kazanytól keletre nem sok hely ér meg 2 óránál többet. Lenin szobor, szockó épületek, hagymakupolás templom. Dióhéjban ennyi, már fotót sem csinálok ezekről. Az érdekes talán viszont a fent említett faházak sokasága, mert ezek túlélték az elmúlt évszázadot, és lehet látni, hogyan éltek errefelé régebben. Persze, jobb lenne egy kis faluba menni evégett, de ez most nem fog beleférni, meg amúgy is, amit látni lehet a házak körül, az a kupi. Elképesztő szartemető kb minden kert, látni itt rozsdásodó Volga kasznitól, törött kertiszéken át mindent. "Jó lesz majd valamire" -mondja biztos Szergej, aztán belefullad szépen okosan a saját mocskába. De hogy ne csak mindíg a negatívot írjam, íme egy kép egy normálisan rendben tartott átlagos portálról:

Tomszk egyébként az egyik legöregebb szibériai város, több, mint 400 éve alapították, amit a tízemeletes kockaházak között sétálva azért nehéz elképzelni, de errefelé a szovjetekig nem nagyon építkeztek másból, csak fából. A szovjetek viszont nemcsak paneldzsungeleket építettek, hanem egy atomerőművet is, aminek köszönhetően Tomsz mellett található Oroszország egyik legnagyobb zárt városa, Szeverszk, amit megközelíteni sem lehet halandó embernek, de oda- és elköltözni is elég macerás. Elég sok ilyen város van amúgy az országban, amelyek lakói jobban élnek, mint az átlag, de gyakorlatilag börtönben vannak. Sok ilyen város létezése a mai napig nem ismert még Oroszországban sem. Itt van egy Wikidepdia link (az angol verziót anjánlom) , illetve egy pár éves blogbejegyzés, amit érdemes elolvasni az egyik ilyen városról.

Visszatérve Tomszkra, hosszú sétánk során több olyan utcát sikerült végigjárnunk, ahol a régi szibériai építészet emlékei mind a mai napig használva vannak, és hangulatossá varázsolják a környéket, bár a hatalmas szegénység szembetűnő, ha az ember jobban a házak mögé néz. Mindenesetre ezek az épületek tényleg nagyon szépek. A következő ház régen biztosan egy módos családé lehetett (ma amúgy társasház, de lehet, annak is épült):

Sajnos a legtöbb ilyen ház nincs jó állapotban, még az ablakok is koszosak, sok össze is dőlt már, vagy éppen összedőlőben van. Pedig egy végtelenül egyszerű épületet mennyire fel tud dobni pár faragás.

Ja, és a multikulti sem hiányozhat, a faházak között egyszercsak feltűnt egy méretes mecset, ami nem a migrásáradat miatt született, hanem tanújele, hogy itt azért régóta élnek egymás mellett mindenféle vallások és népek.

Szépen el is ment a nap, aztán irány az állomás, mert fél 9-kor indultunk tovább Yurgába, ahonnan éjszaka mégtovább Krasznojarszkba. Itt véget is érne a mai poszt, de mint oly sokszor, most is meg kellett bizonyosodnunk, hogy itt másként működnek a dolgok.

befejeztük az pályaudvar melletti kis sütödében a vacsinkat, és mivel volt még 10 percünk a vonatig, gondoltuk, nem futunk, 2 perc az egész. Hát a vonat viszont gondolt egyet és elindult 5 perccel előbb, így pont az orrunk előtt ment el, ha nincsenek a hatalmas hátizsákok, fel is tudtunk volna ugrani rá. A rajtunk kedélyesen derülő rendőrök elmondása szerint, van ilyen, ide kell érni fél órával a kiírt indulás előtt, és nincs baj. Szerencsére Yurga nincs messze, így biztosak voltunk benne, hogy minibusz vagy busz megy oda gyakran. Hát megy a nagy lófaszt, az egyetlen megoldás a taxi volt, ha nem akarjuk lekésni a csatlakozást is, ami viszont már egy keményebb 100 Eurós tétel lett volna, szóval eltaxiztunk 100 kilométert. Szerencsére nem kértek túl sokat az útért, ez már nem Moszkva, de hála a gyorsabb ideútnak, most várhatunk 4 órát a monori állomással hasonló nagyságú épületben, ami nem lesz túl izgalmas.

Holna irány Krasznojarszk, hacsak el nem alszunk, és le nem késsük ezt is...