Ulan Ude - 2016.07.15

A mai posztot egy orosz összegzéssel szerettem volna nyélbe ütni, de az utam Ulan Ude-be olyan volt, hogy inkább azt írom meg.

Reggel könnyes búcsút vettünk egymástól. Egy hónap múlva, ha minden igaz, Kathmanduban találkozunk, de meglátjuk, mi lesz a vége. Még a tibeti papírjaim nem jöttek meg, szóval semmi sincs kőbe vésve, simán lehet, hogy kínai körtúrát csinálok. Szóval egyedül, álmosan felszállok a vonatra, ami nyolc és fél órán át zötyög Burjátföld fővárosa fele, de mivel egyedül utazom, már nem érdekel a komfort fokozat, így harmadosztályú jegyet vettem. A harmadosztályt pedig az alábbi szar minőségű képpel tudnám illusztrálni:

Leültem a helyemre, ahol egy elképesztő jó kiscsaj ült le velem szemben, meg ráadásként két burját kissrác. Itt ugye rengetegen vannak egy kocsiban, szóval sok nem kellett, rögtön mellénk szegődött egy kibaszott részeg orosz arc, aki azonnal elkezdte csapni a lánynak a szelet. Mondott mindenféle marhaságot, én csak a Sztálint meg a Lenint értettem, de nem is érdekelt több, mutatólag kitettem a karom a pultra a lány mellé, hogy ha közeledik, akkor balhé lesz. Kiderült, hogy a faszi veterán, mutogatta, a papírjait, de még a rendőrség is békén hagyta, csak rászóltak, hogy normálisan azzal a viselkedéssel, aztán továbbálltak. Nagyon élveztük, főleg én a társaságát, kibaszott mocskos és büdös volt, de úgy érezte, hozzám kell dörgölőznie, mert az olyan jó.

Végül is elfáradt, de a show ezután következett, mert felment a felettünk levő ágyra és levette a cipőjét, ami által egy számomra eddig teljesen új és ismeretlen bugyra a pokolnak nyílott meg. Nem viccelek, a könnyem kicsordult a lábszagtól, ilyet én még nem éreztem. Olyan kemény volt, hogy a 4 széksorral (ezt később láttam csak) előttünk ülő, elég jó izomzatú orosz fazon odajött, felverte az ürgét, és egy pár éles beszólással elküldte lábat mosni. Mi viszont ottmaradtunk a cipőjével és a zoknijával, amit viszont érintsen meg, akinek két makkja és három anyja van. Valaki viszont eltűntette őket, ami életet mentett, sőt, jókat derültünk, amikor a forma leesett az ágyról és budira menet elkezdte keresni a cuccait. Gyerekes, de ez van. Nem túl sok a szórakozási lehetőség egy olyan vonaton, ami inkább hasonlít egy menekült táborra.

Nagyon hosszú volt az út, rajtam kívül mindenki aludt a kocsiban, én meg csak néztem a Bajkált, ami errefele teljesen más képet mutatott, mint Olkhon környékén. Itt már voltak végtelen erdők, és mivel a parton mentünk végig, láttuk az egész fürdős-napozós felállást, ami külön élmény volt. Sajnos erről fotókat nem tudok nyújtani. Büdöskénk is Ulan Ude-be jött, így szépen leszálltunk a vonatról. Ő balra, én jobbra…

Bárcsak én is balra mentem volna! A szar GPS-em elvitt a város egy teljesen másik végébe, ami egy 30 kilós zsákkal azért elég messze van. Én emlékeztem, hogy a vasút másik oldalán van a szállás, de arra nem, hogy melyik irányban, és ebben a városban a vasút nem kicsit hosszú. Lesétáltam a lábam, mire elértem a szállásra, ami igazából egy kamionstop, de van kaja és sör, meg bebaszkurált burjátok. Az utóbbihoz annyit, hogy megittunk két sört velük, egy szót nem beszéltek angolul, de sikerült kiveséznünk, a menekült-válságot, Putyint, Szíriát és az Europopot. Kicsit ki is fárasztott a kézzel-lábbal kommunikálás.

A "szállodám"

Holnap városnézés…