Budapestről valameddig Ázsiába

2016. július 20. 15:45 - Powerpill

43. nap - Gandantegchinlen

Ulánbátor - 2016.07.19

Ulánbátor nem az a város, ahol nagyon sok időt el lehetne tölteni, de ha az ember már itt van 3 napot, akkor szét kell húzni a városnézést, mert különben halálra unja magát. Bár itt tényleg minden van, ha evés-ivásról beszélünk, és a város olcsó, de a turizmus még nem tört teljesen utat magának. Ha az embert érdeklik a közepes vagy alacsony minőségű múzeumok, akkor abból van elég, de program és látnivaló nem sok.

Én a mai napra a buddhista templomot terveztem be szép lassú tempóval. Nem is keltem fel délig, de a tegnap esti koncert után elég álmos és fáradt voltam, hisz a városban nem ért véget hajnalig a dáridó, és sokszor felkeltem. Miután összeszedtem a dolgaimat kisétáltam a templomhoz, ami elég nagy és szép is, de ami a legjobb, hogy szinte csak helyiek voltak, amikor én arra jártam, így teljesen élőnek tűnt. Megmondom őszintén, azért többre számítottam, de tudva azt, hogy az ország gyakorlatilag minden buddhista emlékét elpusztították a szerzetesekkle együtt 1937-ben, jó látni, hogy ez áll, és valami emlékeztet a régi időkre, amikor nem minden üveg és acél volt (meg beton ugye).

dsc02158.jpg

dsc02154.jpg

dsc02146.jpg

dsc02131.jpg

Az egyetlen dolog, ami nem tetszett, az az volt, hogy kocsival ki-be lehetett járni egyeseknek, és jártak is. Ez pont a fenti képen látszik legjobban. Olyan a hely, mintha egy parkoló lenne a közepén. Az épületek is viszonylag újnak hatnak, de azért szépek és tele vannak élettel. Ami viszont teljesen nem mindennapos, az a kétemelet magas szobor a központi templomban. Ez tényleg egy lenyűgöző dolog, bár a képen biztos nem jönnek ki a méretei. Ennek a neve Avalokiteśvara és mellesleg a világ legnagyobb fedett térben található szobra a maga 26 méteres magasságával.

dsc02138.jpg

Miután végeztem ezzel az épületegyüttessel, hazasétáltam, mert olyan meleg volt, hogy nem lehetett elviselni. Nem is nagyon kezdtem magammal semmit estig, amikor egy szobatársammal elsétáltunk vacsorázni egy tradícionális mongol étterembe. A mongol kajáról annyit érdemes tudni, hogy nem finom, de sok. Mivel errefelé nem nagyon van hagyománya a fűszertermesztésnek, a húsok kb mind natúrok, és sütve vannak. Én egy birkafejhúsba futottam ma este bele, amit egyszerűen lehetetlen volt megenni, mert minimum fél kiló volt az adag, hozzá krumpli, meg mittomén. Ízre jó volt, mert a szósz, amit adtak hozzá megmentette, de amúgy semmi ízesítést nem használtak. Nem egyszerű a dolog, nem is fogok most ilyet enni egy jó darabig, de szerintem holnap délig sem semmit.

Holnap még nem tudom, mit fogok csinálni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://foldonvizen.blog.hu/api/trackback/id/tr78903408

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Budapestről valameddig Ázsiába
süti beállítások módosítása