Elsen Tasarhai - 2016.07.28

A mai napon felkerestük Mongólia régi fővárosát, ami mára egy jelentéktelen kisváros lett, de temploma az egyik legrégebbi Mongóliában. Megéri ide eljönni, ráadásul sok-sok történelem előtti emlék is található errefelé, így UNESCO védelem alatt áll az egész.

Reggel kelés után kicsit körbejártam a család jurtáit és megfigyeltem a jaksajtkészítés lépéseit. Ez kb ugyanaz, mint otthon falun.

Csöpögtetés

préselés

szárítás

Mondanom sem kell, ma is egész nap vezettünk, de az eddigieknél sokkal rosszabb utakon, alkalmanként elhagyva azokat, mert a füves puszta kevésbé volt rázós, mint a kitaposott földút. Érdekes, hogy mindenhol kiszáradt erdőket látni. Ennek okát jó lenne felderíteni, mert gyönyörűek lennének a tájak, de a sok száraz fa eléggé lehangolóvá teszi.

Dél körül megálltunk vizet vételezni egy városban, ahol próbáltam pár dolgot venni, de a boltok szinte teljesen üresek voltak, viszont voltak fura dolgok a polcokon, pl Worchestershire szósz- Gondolom, ezek senkinek nem kellenek itt.

Csendespihenő mongol módra

Délután 4 felé érkeztünk meg Mongólia régi fővárosába, Kharkhorinba, ami a világ talán első multikulti városa volt 700 évvel ezelőtt, volt itt templom, mecset, buddhista kolostor, minden. Az akkori uralkodó próbálta erre hozni a selyemutat, így egy hatalmas város épített itt, ahol a világ minden tájáról voltak mesterek, művészek. A várost a kínaiak lerombolták, és a régi tégláiból építették a kolostort, amit a mai napig is látni. A városból magából semmi nem maradt. A kommunizmus alatt múzeumként működött a hely, de manapság megint eredeti funkcióját tölti be.

A templom után már Ulánbátor felé vettük az irányt. Kharkhorintól kb 1 órányira találhatóak homokdűnék, melyek nem olyan magasak, mint a pár nappal ezelőttiek, de szép látványt nyújtanak az utolsó éjszakánkhoz, amit a túrán töltünk. Holnap már a városban alszunk.