Sauraha - 2016.08.19

Újból két nap következik egyben, mivel megint sikerült 8 órát zötykölődnünk egy buszon. Gondoltam, a mai napot, csak hozzáfűzöm a tegnapi nem túl hosszú bejegyzéshez, amit már nem volt erőm képekkel feltölteni.

Harmadik közös napunkat Katmanduban ejtőzéssel töltöttük, amire kettőnk közül igazából nekem volt szükségem. Kinéztem egy Álmok kertje nevű helyet nem túl messze a szállásunktól, ami egy igazán meglepő kis oázis a város beton és kosz dzsungelében. Mivel belépődíjas, ember sem sok van, leginkább olyan helyi fiatalokat láttunk, akik itt próbálnak meg párt találni, esetleg, akik a randijukat ide szervezték. A kert igazából kicsi, de jól meg van csinálva, hogy azért el lehessen tölteni itt egy kis időt. Én a fényképezőgépemet próbálgattam hosszú ideig, így sikerült annyi virágos meg bogaras képet lőnöm, mintha csak a Discovery fizetne érte.

A menetrendszerű eső kezdete előtt sikerült hazaérnünk, ahol lebizniszeltem a holnapi utunkat a Chitwa nemzeti parkba, és onnan Pokharába. 27-én kell elhagynom az országot, ezért kényelmesre vesszük a figurát és szép komótosan csináljuk meg ezeket a dolgokat. A kirándulásokat a monszun miatt a következő alkalomra halasztottam.

Este egy Funky Buddha nevű helyen tartottuk meg az eheti csaló-napunkat (amikor nem nézzük, mi mennyibe kerül, csak élvezzük az életet), ami nem bizonyult rossz választásnak, bár hippi akadt itt is rendesen, ami Katmanduban elkerülhetetlen.

Reggel 4-kor keltett valami utcai zaj, ami után már nem aludtam vissza, hisz a buszunk 7-kor indult már kb félórányi gyaloglásra a háztól. Persze nem indult időben, és az ötórás út majdnem 8 lett, a katmandui völgyből kiérve irtózatos utakon. Engem álomba rezgetett a busz, de többen elég szarul lettek (köztük barátnőm). Óránként álltunk meg pihenni, de ez érthető, mert az utak félelmetesek itt (egyik oldaladon végtelen sziklafal, a másikon olyan szakadék, hogy ha leesel, esés közben van időd megírni a végrendeleted). Ráadásul itt is olyan őrülten vezetnek, mint mindenhol, így elég gyakran le is pottyannak errefelé buszok (2 napja esett le egy az újság szerint, rajta 30 emberrel).

Délutánra sikerült megérkeznünk a szállásunkra, a Chitwan Safari Lodge nevű helyre. Egész jó:

A mai nap tartogatott még egy látogatást egy elefánt-központba, amiről nem írnék részletesen, mert nekem a megláncolt elefántok nem nyújtanak semmiféle pozitív élményt. Állítólag ezek a kormány tulajdonában vannak, de hogy mit csinálnak, nem tudni. Este egy, a helyi őslakosok (tharuk) által szervezett táncestre voltunk hivatalosak, ami marha jó is lehetett volna, ha nem duruzsolnak a fülünkbe folyamatosan és megállás nélkül a kínaiak. Elképesztő zajt csaptak itt is, mint mindenhol, ahol megjelennek, ráadásul a telefonok monitorjai miatt néha semmit nem láttunk a táncból (ez nem csak az ázsiaiak velejárója, hanem minden turistáé). A fő szám nekem, amikor az egyik arc beöltözött pávának és így választott párt magának (persze csak jelképesen). Végül is élveztük a dolgot eléggé, jó zárása volt a napnak.