Új-Delhi - 2016.08.29

A tegnapi masszív impulzus-bevitel után mára kicsit visszafogottabra terveztem a programot. Kicsit el kellett kezdeni foglalkozni az út további részével is. Sajnos semmi nem olyan egyszerű errefelé, mint ahogy azt az ember eltervezni. Gondoltam, majd kimegyünk a vasútállomásra, veszünk egy jegyet a következő úticélhoz , aztán csókolom. Aha, persze!

Kiderült, hogy a jegyek nagyrésze a vasútra már rég elkelt, az utazási irodák jó előre felvásárolták őket. A busz annyira nem vonz errefelé, bár kétségtelenül egy olcsó opció, és elég jó is a buszpark, de lassú. Mi sokat szeretnénk gyorsan látni, hogy aztán maradjon idő pihizni a tengerparton, ezért cserébe viszont a zsebünkbe kell nyúlni. A Delhi-Agra-Jaipur háromszögben annyi látnivaló van, hogy a legésszerűbb megoldásnak a kocsi tűnik. Vezetni akkor sem lennék hajlandó, ha fizetnének érte, így maradt a sofőr.

Reggel a tuktuk sofőr elvitt egy irodába, ahol kb fél óra alkudozás után megoldották nekünk az elkövetkező 10 napunkat, egészen Bombay-ig. A vége az lett, hogy szereztünk Jaipurig egy sofőrt, aki 3 napot velünk lesz, és visz mindenhova légkondis kocsiban (ez 3 hét halál meleg után nagy szám), aztán Jaipurtól vonattal le Bombayig Ajmeren és Udaipuron keresztül. Mindenhol szállodában fogunk lakni, és reggelit is kapunk. Nem mondom, hogy közel 3 hónap hátizsákolás után nem fog jól esni egy kis kényelem és tisztaság. Az árat már nem is néztem, de pont a felső határa annak, amit hajlandó voltam ezért fizetni. Persze a szuper-drága belépők nincsenek benne, ez csak a transzport és a hotel, ami így végül a 30 Eurós napi költséglimitemet felvitte 100-ra de nem érdekel. Aki egyszer eljut Indiába, megérti majd, hogy néha nem kell nézni a dolgok árát. Bónusznak még a mai napra odaadták a sofőrt, hogy körbevigyen Delhiben, és a sim kártyámat is elintézték. Utóbbit iszonyat drágán, de ez itt nem olcsó. Fel is hívtam a haveromat Bombayben, aki megerőstett, hogy jól döntöttem, itt északon így a legérdemesebb utazni, Bombaytől délre már simán lehet buszozni, meg vonatozni, az már egy más világ ott lent, sokkal kultúráltabb.

Leadtam tehát a sofőrnek a mai útitervet és el is indultunk a Humayun Mauzóleum felé. Ez egy Taj Mahal szerű épület, az iszlám mughal építészet egy fantasztikus emléke, amit pár éve hoztak helyre. Állítólag itt is mindenhol emberek és szar volt régebben, amerre a szem ellátott. Hát, ha így renoválják majd egyszer az egész országot, akkor tuti, ez lesz a világ legszebb helye. Sajnos, itt is éreztem azt, hogy a renováció óta senki nem nyúlt hozzá, de remélem, nem hagyják majd lepusztulni.

Következő állomásunk is egy síremlék volt, a Safdarjung. Ugyancsak az iszlám periódusban épült ez az épület is, de ez már sokkal kevésbé látogatott a turisták által, így kicsit jobban le is van pukkanva, főleg a környéke. Szerintem kötelező beiktatni ezt is egy városnézésbe, mert tényleg szép.

Ha már eddig muszlim napot tartottunk, akkor nem is volt érdemes változtatni, így elmentünk megnézni a Qutb Minar, ami a világ legmagasabb minarete, körülötte egy hatalmas méretű mecset romjaival. Félelmetes belegondolni, hogy mekkora épületegyüttes volt ez, amikor még állt. Maga a minaret, ami Unseco védettséget élvez, egészen szürreális, mert tényleg magas, összesen 73 méter és nagyon kitűnik a semmi közepéből. Ha belegondolunk, hogy ez 3-400 évvel ezelőtt mennyire magasnak tűnhetett… Szerintem azt hitték akkor az emberek, hogy az égig ér.

Hátra volt még a Lótusz Templom, ami egy modern épület, de amikor odaértünk, láttuk, hogy ez bizony ma zárva van. Sebaj, nem egy fő látnivaló, de szerettem voltna azért közelebbről látni.

És itt kapott el minket egy olyan monszun eső, hogy a kocsi is beázott. Bár ezek a Tata nevű indiai járgányok modernnek tűnnek, de nem kell meglepődni, ha az eső beesik, mert olyan tessék-lássék módon van az egész, főleg a gumi részek összerakva. Vicces volt.

A nap itt ért véget. Holnap irány Agra és a Taj Mahal