Tartu - 2016.06.17

Átérni Észtországba olyan, mintha Magyarországról mennénk át Ausztriába. Mintha ez az ország nem is a szovjet blokk része lett volna. Az egy nap alatt annyit figyeltem meg, hogy ez már nem Kelet Európa, de még nem Skandinávia. Ide is vissza fogok jönni majd kicsit jobban felfedezni a helyet, de kocsival. Idén csak Tartu és Tallinn van a menün, azok is kb rohanva.

Maga Tartu egy nagyon hangulatos kis város, nem túl sok látnivalóval, de mindenképp megéri megállni, mert egy nagyon jó bulihely, egyetemi város lévén. Természetesen egész nap esett az eső, így a városnézéshez egy kenut kellett volna hoznom. Végre azonban nem kellett kilométereket sétálnom, a hostelem a város főterén volt, pár percre a buszpályaudvartól.

Viszonylag későn érkeztem meg, hosszú volt az út Rigából, és elképesztő kényelmetlen busz volt. Szerencsére leült mellém egy orosz csaj, aki tökéletesen beszélt angolul, így tudtunk az úton dumálni. Adott pár tippet Szentpétervárhoz, így a terv még útközben is változik. Azt mondta, Tartuba partyzni járnak az emberek, meg fogom látni, milyen jó az éjszakai élet. Megláttam...

Gondoltam, nem spórolok, ha már eljöttem ezekbe az országokba, kipróbálom a helyi ízeket, így elmentem egy tradícionális észt étterember, ahol valami fenséges sült húst toltak elém gomba szósszal. Ami érdekes, hogy inkább húst esznek itt, mint halat. A skandináv tapasztalataimból kiindulva halat vártam, de nem sértődöm meg. Vicces még, hogy mindhárom balti országban ugyanazt az orosz hússalátát adták el nekem, mint tipikus helyi specialitást, és mindenhol máshogy hívják. Tartuban éppen észt krumplisalátának nevezték, bár krumplit csak nyomokban tartalmazott, de finom volt.

Fizettem, és távozóban voltam éppen, amikor utánamszólt egy félrészeg amerikai figura az étteremben, hogy honnan származom. Sikerült is reggel 4-ig belecsúsznom vele az éjszakába. Egy iraki veterán volt, akit lelőttek, így leszerelték. Most, mivel agydaganata van, de rengeteg pénze, gondolta körbejárja még a világot, amíg teheti és nem spórol semmin. Hát az italon nem spórolt az biztos, de letettem nála én is a magyarok névjegyét, nem hagyhattam, hogy megszégyenítsen. Nagyon jó helyeken jártunk, az egyikben összeismerkedtünk egy helyi lánnyal, aki elvitt még tovább, amikor már nem kellett volna. Az alvást meg kell becsülni egy ilyen úton, ezt nem fogom elfelejteni. Nem éri meg fennmaradni egész éjjel, amikor másnap reggel indulás van...

Holnap irány Tallinn.