Ulan Ude - 2016.07.16

Kicsit kezd már zavarni, hogy egy hete nincs internet a közelemben, a posztokat, amiket megírok szépen derekasan Wordben, csak nagyritkán tudom feltölteni. Asszem jobb ezzel felkészülni Mongóliára, meg Tibetre, mert szerintem arrafele az internet nem egy elterjedt jelenség. Legalább a reggeleim nem a hírek olvasásával telnek, és a teljes hírhiány nem is olyan rossz (pl. tegnap este tudtam meg, ki nyerte a foci eb-t). Ma is konstatáltam ébredés után, hogy az ingyenes WiFi le van még rohadva, így el is indultam a mai nem túl rövid túrámra.

Ulan Ude nekem nagyon bejön, mert bár elsőre egy lerobbant város képét kelti, de nincs elszovjetesítve, és valahogy az egész olyan élhető benyomást kelt első blikkre. Mondjuk ideköltözni nem akarok, de Kazan után ez lett a második kedvenc városom ebben az országban. Hogy miért? Talán mert Kazan után itt találkoztam újból két teljesen eltérő kultúra keveredésével, és itt is működik a dolog. A lakosság túlnyomó többségben burját, és úton-útfélen belebotlani valamibe, ami az ő régi kultúrájukra emlékeztet. Sokan közülük buddhisták, így 2 buddhista templom is található a városban, amik feltétlenül megérnek egy látogatást, ha az utazót már erre hozta az út.

Én a magam részéről úgy döntöttem, hogy először a (ekkor még azt hittem, egy van) buddhista templomot keresem fel, mert az kint van a város szélén egy domb tetején, én meg befürödtem már nemegyszer a távolságok felmérésével ebben az országban. Mint azt gondoltam, a gyaloglás fél helyett egy óra lett, mert felmászni arra a szar hegyre nem volt könnyű 35 fokban. A séta ilyen lakóövezeteken keresztül vezet:

Végül is megérkeztem hulla fáradta, és egy kis pihenés után körbesétáltam a helyet. Ulan Udeben ha csak egy dolgot néz meg az ember, akkor ez legyen az. Nagyon szép a kilátás, és a templom is az. A jó az egészben, hogy élő. Amíg én fent voltam, addig egy darab turistába nem sikerült belebotlanom, csak helyiek voltak, akik pörgették az imakerekeket és imádkoztak a Buddha szobor előtt. Itt most kezdik újból megtalálni a régi kultúrájukat, amiket a szovjetek eléggé elnyomtak (bár vicces, hogy pont Sztálin húzatott fel egy buddhista templomot 30km-re a várostól). A helyet amúgy így kell elképzelni:

Miután végeztem, fogtam egy kisbuszt és visszamentem a belvárosba, ahonnan a következő úti célom az etnográfiai múzeum volt, amit sokat ajánlottak. Előtte azonban vallásos áhítattal meg kellett néznem eme műremeket:

Nem fűznék hozzá semmit, inkább lépjünk az etnográfiai múzeumhoz. Az intézmény viszonylag messze van a belvárostól, tippre olyan 10km lehet a táv, szóval gyalog nem érdemes nekivágni, megy oda minibusz. A buszon zötykölődve egyszer csak kinézek az ablakon, és megpillantok egy újabb buddhista templomot a semmi közepén, gaztól felverve. Első ránézésre viszont szebbnek tűnt az épület, mint amit reggel láttam, így elhatároztam, hogy visszasétálok ide ha nincs nagyon messze (messze volt).

A múzeum tele van burját és hun emlékekkel, amiket a régióból ide hordtak össze, elvégre a régió akkora, mint Európa. Nehéz lenne átugrani 300-400km-rel arrébb, csak hogy egy követ megnézzünk. Nem helyes, de legalább látni lehet őket. Az egész hely egy erdőben van, és jó messzire helyezték el egymástól a kiállított dolgokat, így nem olyan sűrű az egész, mint egy ilyen múzeum lenni szokott, simán el lehet hinni, hogy ezek a kövek, meg épületek itt voltak mindig is.

Amikor az ember kb 80 forintot akar spórolni egy vonaljegyen és emiatt 3km-t gyalogol, az már szerintem elég beteges, de én ezt tettem. Mondhatnám, hogy jó volt az erdőben, a csendben de, nem mondom. Nem tudom, hányadik félliteres vizemet vettem útközben, de a mai kiadásaim jelentős részét ezek tették ki. Elképesztő meleg volt. Kivégezve ezt az üveget is, megérkeztem a templomhoz, ami furán elhagyatottnak tűnt, bár sok helyi volt itt imakereket pörgetni, meg építkezések nyomait is fel véltem fedezni, de akkor is. Szerintem megéri ide eljönni, ha az ember a múzeum felé igyekszik, mert ezek más épületek, őszintén, nekem jobban is tetszettek.

Utána, mivel még nem voltam teljesen halott, körbesétáltam a belvárost, ami nagyon hangulatos és élettel teli. Ha már itt voltam, gondoltam, megnézem a buszállomást, ahonnan holnap hajnalban indulnom kell. Milyen jól tettem megint, hogy fostos voltam, elvégre a gps-em megint a város egy másik felére tette a helyet. A Here-t itt szerintem nem frissítették vagy 5 éve. Az utcán hatalmas orosz tudásommal kérdezgettem a népeket, hogy merre kell mennem, mire sikerült megtalálnom. Hát nem a szomszédban volt, holnap reggel, tuti lekésem a buszomat, ha ezt most nem nézem ki, hogy hova kell menni (taxit reggel nem nagyon találni). Lényeg hogy megvan, és bár teljesen kimerülten, de sikerült hazaérnem.

Holnap irány Mongólia!