Peking - 2016.08.01

Valami miatt, én egész életemben, amikor a kínába utazás felmerült, midíg a Mennyei béke Templomát akartam megnézni. Tudom, hogy a fal és a Tiltott város sokkal nagyobb szám, de engem egyik sem hozott sohasem igazán lázba, valami miatt ez a templom viszont igen. Úgy döntöttem, hogy az egész napomat e köré építem fel, a Tiltott város közelébe sem vagyok hajlandó ma menni.

Kinéztem a térképen egy útvonalat, ami nem tűnt soknak, pár sarok erre, pár arra, pár amarra, és már ott is vagyok. Közben pedig elveszek kis utcákban, hogy magamba szívjam a város hangjait, szagát (itt nem a szmogra gondolok) és az egész ritmusát. Bármilyen nagyvárosba utazom, így szeretem kezdeni, mielőtt rátérnék az igazi turistáskodásra. Gyakorlatilag már az első fél órában rájöttem, miért hiányzott nekem Ázsia. Az egész egy hatalmas őrültek háza, tömeggel mindenhol, különböző illatokkal, amik kiszűrődnek a fűszerboltokból és a többszáz kis étteremből, vagy utcai sütödéből, stb. Nagyon megörültem, hogy itt lehetek.

Bár aludni nem sikerült, mert az indonéz gyerek úgy horkolt, mintha az élete múlna rajta (lehet, az is múlt), de teljesen feltöltődve energiával vágtam neki a mai kis körutamnak. A "kis" jelzőt úgy az első óra után dobtam is ki a kukába, mert kb addigra jutottam el a második sugárútig, ahol jobbra akartam fordulni, és ami a térképen volt kb 1 centi. Az első probléma, hogy tájékozódni nehéz, mert a táblákon és a térképeken két teljesen különböző dolog szerepel. A latin leírása a kínai szavaknak itt úgy megy, hogy ki mit gondol szerintem. Mire eljutottam arra a pontra, ahonnan már tudtam tájékozódni, annyira elfáradtam, hogy egy pillanatra elbizonytalanodtam, hogy a mai nap menni fog-e. Gyorsan le is szedtem a programról pár kis templomot, amit meg akartam út közben nézni, mert féltem, hogy az igaziba nem fogok így eljutni. A félelmeim nem voltak alaptalanok, kb délután 1-re sikerült lekeverednem a mai úticélomhoz, úgy, hogy a dögmeleg miatt már 2 liter folyadékot magamba vételeztem, és annyira fáradt voltam, hogy le kellett ülnöm. Fogalmam sincs, mennyi volt a táv, ami csak pár házblokk a térkép szerint, és sajnos meg sem tudom nézni, mert ugye a Google itt a cenzúra áldozata, így a térkép funkciója sem megy.

Megérkezvén a templomhoz, egyből visszatért belém az energia, de gyorsan le kellett ülnöm, hogy kiélvezhessem a tudatot, hogy végre eljutottam ide. Betettem az éppen aktuális kedven zenémet, és nekiindultam felfedezni ezt a helyet. Külföldivel csak elvétve találkoztam, leginkább a vidékiek képviseltették magukat itt, elképesztő mennyiségű ember volt, bár megmondom őszintén, a turista helyeken kívül sokkal több emberre, és zsúfoltságra számítottam. Képeket készíteni az egymást, vagy magukat fotózó kínaiaktól elég nehéz volt készíteni, de azért összejött pár:

A gyönyörű hely után visszatértem a város forgatagába, és elindultam megnézni egy kisebb buddhista templomot, és egy mecsetet, ami a térkép szerint a sarkon volt. Hát megint sikerült bedőlnöm a térképnek, és az utolsó uncia energiáimat is sikerült lesétálnom. A templomban már mozogni sem tudtam, így inkább csak ültem és macskáztam. Mindenesetre nem kell ezután több templomot megnéznem, mert mindegyik ugyanolyan.

Ekkor kezdett megjelenni a nap, ami egész nap nem volt látható a szmog miatt, az emberek meg elkezdték fotózni. Hát nekem ez volt a kultúrsokk. Hogy mi lehet itt télen, amikor beizzítják a szénerőműveket, el sem tudom képzelni. Lehet, hogy emiatt is vagyok az átlagnál fáradékonyabb.

Visszametróztam a központba, és a turistautcán végigsétálva kijutottam a Tiananmen térre, de bemenni már nem volt energiám, inkább hazafelé vettem az irányt, ami még azért innen 20-25 perc séta. Az én energiaállományommal több, mint egy óra lett, de megérkeztem, és azzal a mozdulattal, ahogy leültem, lehúztam egy jó hideg sört. Ekkor csapta meg a fülemet valami magyar szó, amit az elmúlt 2 hónapban nem sokszor mondhattam el, így felaptam a fejem, és megláttam egy magyar párt, akikkel rögtön összecimbiztem. Ők ma éjjel mennek haza, a transz-szibériaival jöttek el eddig.

Még kimentem egy vacsorát enni, ami nem túl kreatív választás volt, de kb ennyire maradt erőm és pénzem: marhahúsos tészta. Az nem tudom, miért van, hogy ezeket az ízeket egyszerűen képtelenek európában leutánozni, bár talán az egyik legegyszerűbb kínai ételről beszélünk, kb 4 alapanyaggal. Mondjuk ez a pizzával is így van...

Holnap megnézem a Tiltott várost, de hogy azután mire marad időm, az még rejtély, terv nincs.