Peking - 2016.08.03

Ma sikerült beleszaladnom egy pofonba, és utána a Nagy Fal adta a másikat.

Reggeli közben megpróbáltam rákeresni, hogy melyik részére érdemes elmenni a falnak, ahol talán nincs annyi turista. Mivel ugye Google nincs ebben az országban, a többi kereső meg szart sem ér, elpöcsöltem a dologgal, de csak sikerült megtalálnom amit szerettem volna. Fal is volt, hegy is volt, közel is volt, ám turista nem volt. Teljesen ideálisan hangzott, így felírattam a recepciós gyerekkel kínaiul a neveket, amik a tájékozódáshoz kellettek, és nekiindultam. Csak egy busz száma volt kb az információm, meg hogy hol kell leszállni, és onnan hogyan kell továbbmenni. A pályaudvart marha könnyen megtaláltam, nagyon könnyű a metróban tájékozódni.

Ekkor jött viszont az első gebasz: nem tudtam pénzt kivenni az ATM-ből valami miatt, így el kellett gyalogolnom egy bankba, hogy beváltsak szar árfolyamon Eurót. Ezután megyek vissza az állomásra, ahol meg is találtam a buszt, ami nekem kellett. A nő, aki a csomag-jegyeket árulta (hivatalos személy), viszont mondta, hogy ezzel a busszal 2 óra az út, van egy expressz busz, ami 1 óra alatt elvisz majdnem ugyanoda, és könnyű feljutni a falhoz. El is vitt, de a "közel" 50 km-re volt, és nem lehetett feljutni a hegyre.

Én erről eleinte semmit nem tudtam, így az összes taxis elküldtem a buszmegállóban melegebb éghajlatra (van ennél egyáltalán melegebb?), és elindultam gyalog felfedezni a falut, és keresni valami közlekedési eszközt. Ilyen egy kisváros errefelé:

Nem találtam semmi, engem viszont megtalált egy másik sofőr, aki röpke 200 yüanért el is vitt volna az úticélomhoz. 200-ért már vezetett túrára is be lehet fizetni kajával, így mondtam, hogy kösz, de kösz nem és elsétáltam. A faszi viszont követett, és nem adta fel. Megint elküldtem az ajánlatával együtt, és most már kissé ingerültebben és tempósabban lépkedtem. Befordulok a sarkon, mire megáll mellettem egy autó, és kipattan belőle ugyanaz a faszi egy térképpel, és magyarázza, hogy nagyon messze van a fal és nincs busz, de elvisz 150-ért. Mondom neki maximum 100, amit adok, mire hevesen rázza a fejét én meg mondom neki, hogy szarjon sünt, és otthagytam. Visszaérek a buszmegállóba, ahol ott a többi taxis, de ez a forma is ott termett, és kiosztott mindenkit, hogy én vele vagyok, így békén hagytak. Mondom, ha várunk mégegy embert, akkor felseben 50-50-ért elmegyek vele. Nem volt jó neki, így mondtam, hogy visszamegyek Pekingbe, őt meg bassza meg egy talicska aprómajom. Várom a pekingi buszt, mire megint ott terem az autójával, és mondja, hogy ok elvisz 100-ért. Itt már teljesen legyőzöttnek tartottam magam, egy olyan rendszerrel, egy olyan országban, ahol kivétel nélkül mindenki át akar baszni, nem tudok harcolni. Eddig sikerült, most nem. Simán lehet, hogy a jegyosztó bringa Pekingben ennek a faszinak volt a felesége és csak egy balekra várt, aki meg akart spórolni egy órát az életéből. 100 yuan nem a világ vége, és tényleg nagyon messze voltunk a faltól, 1 óra volt az út kocsival.

Le voltam győzve, de gondoltam, akkor én legyőzöm a falat és úgy megmászom, hogy le is omlik. Hát majdnem sikerült is. Úgy a hegy harmadáig jutottam falat még nem is láttam), mire a tüdőm úgy döntött, hogy elég neki a 35 fokos párás pokolból és nyugdíjba megy. Vizem szerencsére volt, azzal még betáraztam a városban, bár nem tudtam előre, hogy itt 20 yüant fognak kérni 1 fél literes üvegért (ami 1-3 boltban. Amúgy amikor mondtam, hogy "this is fucking bollocks" a 20 yüanos vízre, rögtön lement az ára 10-re. Pedig olyan kedves öregasszonynak tűnt elsőre, aki árulta a hivatalos boltban). Mire felértem a falhoz a víz ára felment 45 yüanra, ami már a pofátlanság netovábbja, úgy ki is osztottam az árust, hogy szólni sem bírt, a vendégek, akik meg voltak olyan hülyék és megvették ott üldögélve meg röhögtek, hogy hogyan lehet ennyi "fuck"-ot meg "bullshit"-et beletenni egy mondatba. Jó lesz nekem az én kis meleg 5 yüanos másfél literes vizem.

A fal valami olyan meredek, hogy ebben a nyári időben megmászni kész öngyilkosság. Nem számoltam hányszor ültem le pihenni, mire átsétáltam a másik őrtoronyba, de biztos vagy 6-szor. Ahova felmásztam viszont a falnak az a legtávolabbi része, ahova még turisták mehetnek. Innen már nincs karbantartva, és az egészet benőtte a növényzet. Érdekes volt a kontrasztot látni. A fal érdekes dolog amúgy, elgondolni sem tudom, mennyire ijesztőek lehettek azok a mongolok, ha egy ilyen építményt kellett felhúzni ellenük, bár lehet, még a mi szeretett vezérünk is felbasz egy ilyet a déli határokra, és máris nem kell ilyen messzire eljönni nézelődni. Mondjuk azt nem értem, hogy ide a hegytetőre hogyan gondolták, hogy a mongolok feljönnek lovakkal, de ők tudják.

Szóval félhalottan, de csak sikerült megmásznom a falat, bár ez is egy nagy pofon volt, mert holnap tuti nem leszek képes kikelni az ágyból. A tiencsini programot töröltem, helyette a nyári palotába akarok elmenni, ami UNESCO helyszín, szóval van még mit nézni Pekingben. Szerintem még 2-3 teljes nap programja maradt a városban, ami a kimarad.

Ja, és hogy hazajutni hogy sikerült? Úgy ahogy kijutni szerettem volna. Két busszal, amiből az egyik 3 yüan volt, a másik 12, és 2 óra volt tényleg az út a városba, de 15 yüanért részemről 5 is lehetett volna. A mai nap tanulsága: ha kínában bárki hozzádszól, az már akkor hazudik, amikor a "hello" végére ér!