Sauraha - 2016.08.20

Valami rettenetes időjárás van itt Dél-Nepálban. Igazából annyira meleg nincs, kb 30 fog, de a páratartalom olyan magas, hogy ha az ember elhagyja a szobába felszerelt ventilátor közvetlen környezetét, a ruha azonnal úgy rátapad, mint egy búvároverall. Napi 3 zuhannyal el lehet viselni, de én ma összesen hétszer voltam. Persze nem szappannal, nem akarom, hogy átlátszó legyen a bőröm, csak jó úgy ülni a hűvös kövön, miközben folyik az emberre a hideg húgyszagú víz.

Nagyon korán keltünk, mert hétkor már megreggelizve úton kellett volna lennünk a kenus helyre, hogy elcsípjünk egy jó korai időpontot, amikor az állatok még nem veszik be magukat a dzsungelbe, és esetleg még látni is lehet valamit. Ez természetesen csak addig tartott, amíg a kínai csoport nem késett kb fél órát a reggeliről, így minket is elütve terveinktől.

A csónaktúra jó volt, láttunk rengeteg madarat, meg krokodilt, de ezeken kívül mást nem. A forma aki jött velünk, azt mondta, hogy monszun idején a szafari nem a legjobb ötlet, mivel az állatok nem nagyon mennek le a folyóhoz, mert minden nap esik az eső, így elég sok víz összegyűlik mindenhol. Ha októberben jön az ember, akkor van az igazi jó szezon. Ez kb az egész országra igaz, a nyári hónapokban elég halott minden. Ebben csak az az érdekes, hogy nemhogy csökkentenék az árakat az idegenforgalomban, de inkább még pofátlanabbul próbálnak átkúrni, nehogy egyetlen dollárt is otthagyjon az ember (nem turizmus, de nekem a mosodában próbálták beadni, hogy pár alsógatya, 5 pár zokni és 7 trikó összesen 4 kiló, így többet kell fizetnem). Szóval a holtszezon itt nem a legjobb, Chitwan nyugodtan kihagyható, bár a napunk nagyon jól sikerült.

Ezek nem mi vagyunk, hanem az útitársaink

A csónakázás után tettünk egy rövid dzsungelsétát két helyi vezetővel. Bár szarvasokon és majmokon kívül más állatot itt sem láttunk, nagyon élveztük a sétát mindketten. Emberrel nem találkoztunk, és fura mód itt még szemetet sem láttunk eldobva, amiben kivétel nélkül mindenhol bokáig gázol az ember az országban. Túránk egy elefánt-szaporító központnál végződött, ahol megint csak a tegnap látott módon voltak láncra verve az állatok, így én nem mentem körbe, és a mondókát sem hallgattam végig. Egyetlen hathónapos kiselefánt nem volt leláncolva (még), így vele elidőztünk kicsit. Odajött hozzánk, hagyta, hogy megsimogassuk, és megitta az összes ásványvizünket, majd otthagyott. Jó volt látni, hogy legalább ő tud viszonylag szabadon mozogni. Délelőtt aztán kihajtják az állatokat a parkba legelni, de nem tudom, hogy ott mennyire mozoghatnak szabadon. Szar tudni, hogy az országban az elefántok túlnyomó többsége így tengeti a mindennapjait. Vannak, amik a kormány, és vannak amelyek magánemberek tulajdonában vannak. Az utóbbiaknak van rosszabb dolguk, mert ezek elsődleges funkciója a pénzszerzés. Ezekkel viszik a turistákat szafarira, stb.

Rohadt ellentmondásos, de én is részt vettem egy ilyen szafarin elefántháton, de mivel barátnőmnek ez volt az egyik vágya, elmentem rá. Érdekes volt, mert nem tudtam ezelőtt elképzelni, hogy milyen lehet egy ekkora állat hátán ülni (négyen ültünk rajta), de a végére nagyon megsajnáltuk őt, mert a faszi, aki „vezette” egy bottal ütötte rendszeresen a füle tetejét, ami már ki volt sebesedve. Egyedül akkor tűnt boldognak az elefánt, amikor a folyón kellett átkelni, ilyenkor megállt és össze-vissza spriccelte magát, így minket is vízzel, hogy hűsöljön kicsit. Vettünk neki azért hálából egy nagy csokor banánt, amit úgy evett meg, hogy észre sem vettük, már el is tűnt a cucc. Állatok tekintetében megint csak azt tudom mondani, hogy semmi extra, mert bár láttunk szarvast, majmot, madarakat, meg valami repülő izét, ami állítólag bogár volt, de szerintem helikopter, a főbb dolgok nem jöttek elő. Orrszarvú persze itt sincs sok, de nagyobb eséllyel látni, mint Afrikában, viszont tigris állítólag van elég, és gyakran találkozni is velük. Hát nem tudom, nem voltam még tigris, de ha az lennék, én tuti nem várnék a seggemen ülve, amikor 8-10 elefánt trappol felém emberekkel megrakva, hanem inkább elpucolnék a viharba. Marketingdumának mindenesetre jó.

Ami viszont nem jó, az hogy holnap hajnalban kell kelni, mert irány Pokhara, ami bár 180 km, de állítólag 5-6 óra az út és iszonyat rázós.