Oszaka - 2010.10.25

Bár Oszakában lakunk, és onnan járunk át Kiotóba, mégis úgy fogom megírni a két következő posztot, mintha Kiotóban székelnénk (sajnos a napok sorrendje így kicsit megkeveredne, így változtatok most egy kicsit a rendszeren). Ennek egyszerű oka van, Oszakában nincs semmi, Kiotóban van minden. Egyszerűen nem lehet végezni ezzel a várossal 1-2 nap alatt, félelmetes, mennyi látványosság van itt, és akkor még a környező városokról nem is beszéltünk. A Kiotóról szóló következő pár poszt nem lesz teljes, hisz nem is tudunk mindent megnézni négy látogatásunk alkalmával. Ha valaki idejönne, számoljon a városra és a környékre minimum egy hetet, és ne Oszakában lakjon!

A kiotói túrát érdemes minimum 3, de inkább 4 részre felosztani, és az egyes részekre egy teljes napot rászánni minimum, de ez sem mindig lesz elég. Mi először keletre mentünk, utána jött a közép, majd észak, és dél. Nem is nagyon akarnék itt a látványosságokról nagyon átfogóan írni, mert erről a városról tényleg venni kell egy útikönyvet, és alaposan áttanulmányozni. Én csak leírom nagyvonalakban, mi merre jártunk, és bár úgy érzem, mindent megnéztünk, ami minket érdekel, de mindenkinek saját magára kell hallgatnia, amennyiben ide sodorja a szél.

Kelet Kiotóban nem a főbb látványosságok vannak, de nekem a városban eltöltött napok közül messze ez volt a legélvezetesebb. Rengeteget kell sétálni, mire megnézzük, amit érdemes, de ez a város egyik csendes részén történik, körülöttünk hegyekkel és hangulatos utcácskákkal. Mi a Ginkakuji nevű zen templomban kezdtünk, ami tizenkettő egy tucat, de a körülötte levő kert csodás. Itt a japán kertépítészet minden ága fellelhető egy kertben. Amikor mi ott voltunk, volt ott legalább 3 iskolás csoport, így a nyugalom nem volt az az igazi zen, de ezt itt meg kell szokni, gyerekek mindenhol vannak.

Innen a filozófusok ösvényén sétáltunk végig, ami igazán cseresznyefa-virágzáskor a legszebb, mert az egész másfél órás út alatt ilyen fák alatt sétálunk a város szélén, csodás környezetben. Sok kisebb templom található itt, amiket út közben meg lehet nézni, de tényleg csak akkor, ha rengeteg időnk van. Az ösvény a Nanzenji templomnál végződik, ahol megint el lehet tölteni egy kevés időt, de a legérdekesebb itt egy tégla vízvezeték, amit tuti, hogy európai mintára építettek, és sok ilyet nem látni errefelé.

Innen lesétáltunk a városba, a Heian szentélyhez, ami hatalmas, és egy nagy kert is tartozik hozzá, ami érdekes, ha valaki szereti az ilyeneket.

Egy „kisebb” séta innen a Yasaka szentély, ahol újból el lehet tölteni egy kevés időt a környezet miatt. Mennek viszont innen kis utcák, amik tele vannak régi épülettel, majd közeledve az egyik legfontosabb látványossághoz, boltokkal. Pénzes embereknek ez maga a csoda, és itt is végtelen időt el lehet szórni, csak ételkóstolással. Mi csórók vagyunk, így ezt másra hagyom

Miközben mászunk fel a hegyre, egyszer csak a szemünk elé kerül az utcácskákból Kiyomizudera temploma, ami kihagyhatatlan egy kiotói túrából. Igazából ez is egy hatalmas komplexum, sok-sok szentéllyel, meg zegzugos hellyel, de ami a legfantasztikusabb, az a központi épület 15 méteres fa struktúrája, amivel a hegyoldalban áll. A templom 1300 éves (persze azóta rengetegszer kicserélték a fákat), így az egyik legrégebbi japán buddhista létesítmény az országban. A japán buddhizmus ábrázolásai és épületei annyira térnek el a tibetitől, mint a keresztény a muszlimtól, szóval gyakorlatilag mindennek más a stílusa, mint amit a túrám eddigi részei alatt láttam.

Ezután már ránk sötétedett (sajnos ez korán történik), de mindent láttunk, amit a mai napra kitűztünk célnak. Kiotó beváltotta a hozzá fűzött reményeket egy nap után.