Szentpétervár - 2016.06.22

Marha jó volt reggel, amikor szólt a nő, akitől a szállást béreljük, hogy kb 2 hétig nem lesz melegvíz. Persze ezt nem lehetett előre mondani, így szerintem legközelebb Moszkvában fogok mosakodni. Hál’istennek mára lett olyan igazán marha meleg is. Sebaj, a mai nap elég intenzívnek nézett ki már reggel is, főleg, hogy az eredeti terveknek megfelelően a Peterhof után meglátogatandó Kronstad-ot kukáztam utolsó pillanatban, és betettem helyette Katalin oalotáját, ami természetesen teljesen máshol található, odajutni meg nem könnyű.

Kezdjük az elején. Reggel, útban Peterhof felé megvolt az első kultúrsokkom. Van egy viszonylag olcsó alternatíva kijutni a városból erre a helyre, nem kell a turisták által megszállt hajókra kivárni a sorunkat, hanem „csak” el kell kapni egy minibuszt egy városközponttól távolabb eső helyen. Igen ám, de ezt az oroszok is tudják, akik ugyancsak ezrével özönlenek megnézni ezt a palotát, így olyan tömeg fogadott a buszmegállóban, hogy alig tudtunk mozogni. Minden minibusznak természetesen saját megállója van (megy vagy 6 különböző Peterhofba), egymás mögött, így ha az egyik megérkezik, a tömeg fejvesztve rohan át arra a megállóhelyre, taposva, lökdösve egymást. Én gondoltam, faszom fog „running back” edzést tartani, így kinéztem az egyik buszt, és amikor a tömeg átnyomult a másik megállóba, hogy felfurakodjon a másik minibuszra, és szépen leálltam a padkára, és türelmesen megvártam a mi buszunkat, ami pár perc múlva jött is, a tömeg meg megindult felénk. Úgy látszik, az európai gondolkodás azért jóval az orosz felett van, hisz én elsőként szálltam fel a buszra, igaz ehhez egy, a hónom alatt előrefurakodó öregasszonyt nagyon csúnyán orrba kellett „véletlenül” basznom könyökkel és hátrataszajtanom. Lalát kicsit megnyomorgatták, de neki is sikerült elsők között felszállni a buszra, így nem kellett egy Ford Transitban végigállnunk a 40 perces utat. Egyébként egy ilyen marshrutka így néz ki belül:

Peterhof valami egészen magával ragadó. Mi csak a kertbe mentünk be, mert engem az épület, főleg az oda kígyózó sort meglátván, nem érdekelt, sokkal fontosabb volt, hogy Katalin palotájába be tudjunk jutni, ahova úgy hallottam, hogy 2-3 órás sorok állnak, szóval el kellett indulni. Előtte azért eltöltöttünk kb 2 órát a kertben, ami nem egy nehéz feladat, hisz valami egészen hatlamas, ráadásul ez volt az utolsó pont, ahol láthattuk a tengert. Szibéria nem a partjairól híres. Ja, és ráadásnak még egy sirály is leszart, csak mert miért ne.

Peterhoftól ugyanazzal a minibusszal, most már sokkal kultúráltabb körülmények között utaztunk vissza a városba, ahol el kellett menni valami megabrutál kommunista városrészbe, ahonnan a Pushkinba tartó marshrutka indult.

Természetesen léteznek sokkal emberbarátibb alternatívák ezeket a turista helyeket megközelíteni, de azok elég drágák, és tele van hangos és idegesítő külföldiekkel. Igazi orosz tapasztalathoz csak a minibuszt tudom ajánlani. Megbízhatóak, rendszeresen járnak, lés nevetségesen olcsók. Mi a 30km útért fizettünk kb 170 forintnyi rubelt.

Amikor megérkeztünk, itt is az fogadott, mint az előző állomásunkon: egy 300 méteres sor, ami később kiderült, sosem lett rövidebb, ha az ember egyszer beállt, hisz itt Ázsiában a sorbanállás egy fikcionális dolog, mindenki ott áll be, ahol akar, a mögötte állók meg elégedetlenkedhetnek nyugodtan, senkit nem érdekel. Mi röpke másfél óra alatt bent voltunk, de ami ebben a babakék épületben várt ránk az valami gatyába szarató volt. Annyi arany és borostyán, amit én még nem láttam falon. Nagyon nem az én ízlésemnek való, de elképesztő, és a méretek tényleg hatalmasak (Oroszországban mi nem az?). Ezután még a kertben sikerült eltölteni megint másfél órát sétálással (ami kötelező, ha az ember idejön), így a mai napot jórészt minibuszokon és kertekben (aminek jó része sorbanállással telt) űztük el.

Lezárásként annyit meg kell állapítanom, hogy Szentpétervárra 1-2 napra bűn eljönni, nekem a fele sem fért bele a 3-ba. Én 10 napot javasolnék, ha az ember mindent szeretne részletesen megnézni, és megtapasztalni. Csak Peterhof felé az út mellett láttam a buszból 3 olyan palotát, amire simán el tudnék verni 2-3 órát. A múzeumok gyönyörűek állítólag és nagyon érdekesek. A Hermitázs maga egy teljes nap. A városban el kell veszni, vagyis csak úgy céltalanul sétálni, így az ember eljuthat olyan helyekre, ahova turisták ritkán. Nekünk sikerült, és bár teljes mértékben nem vagyok elégedett a programmal, hisz alulterveztem kicsit az itt töltött időt, de úgy érzem, kihoztuk a maximumot, amit lehetett és teljesen el vagyok ájulva ettől a várostól, de hát ez is volt utazásom egyik fő pontja.

Holnap irány Moszkva.