Budapestről valameddig Ázsiába

2016. június 23. 15:03 - Powerpill

16. nap - Minibuszok és kertek - Szentpétervár körül

Szentpétervár - 2016.06.22

Marha jó volt reggel, amikor szólt a nő, akitől a szállást béreljük, hogy kb 2 hétig nem lesz melegvíz. Persze ezt nem lehetett előre mondani, így szerintem legközelebb Moszkvában fogok mosakodni. Hál’istennek mára lett olyan igazán marha meleg is. Sebaj, a mai nap elég intenzívnek nézett ki már reggel is, főleg, hogy az eredeti terveknek megfelelően a Peterhof után meglátogatandó Kronstad-ot kukáztam utolsó pillanatban, és betettem helyette Katalin oalotáját, ami természetesen teljesen máshol található, odajutni meg nem könnyű.

04_pushkin_43.jpg

Kezdjük az elején. Reggel, útban Peterhof felé megvolt az első kultúrsokkom. Van egy viszonylag olcsó alternatíva kijutni a városból erre a helyre, nem kell a turisták által megszállt hajókra kivárni a sorunkat, hanem „csak” el kell kapni egy minibuszt egy városközponttól távolabb eső helyen. Igen ám, de ezt az oroszok is tudják, akik ugyancsak ezrével özönlenek megnézni ezt a palotát, így olyan tömeg fogadott a buszmegállóban, hogy alig tudtunk mozogni. Minden minibusznak természetesen saját megállója van (megy vagy 6 különböző Peterhofba), egymás mögött, így ha az egyik megérkezik, a tömeg fejvesztve rohan át arra a megállóhelyre, taposva, lökdösve egymást. Én gondoltam, faszom fog „running back” edzést tartani, így kinéztem az egyik buszt, és amikor a tömeg átnyomult a másik megállóba, hogy felfurakodjon a másik minibuszra, és szépen leálltam a padkára, és türelmesen megvártam a mi buszunkat, ami pár perc múlva jött is, a tömeg meg megindult felénk. Úgy látszik, az európai gondolkodás azért jóval az orosz felett van, hisz én elsőként szálltam fel a buszra, igaz ehhez egy, a hónom alatt előrefurakodó öregasszonyt nagyon csúnyán orrba kellett „véletlenül” basznom könyökkel és hátrataszajtanom. Lalát kicsit megnyomorgatták, de neki is sikerült elsők között felszállni a buszra, így nem kellett egy Ford Transitban végigállnunk a 40 perces utat. Egyébként egy ilyen marshrutka így néz ki belül:

wp_20160622_10_22_08_pro.jpg

Peterhof valami egészen magával ragadó. Mi csak a kertbe mentünk be, mert engem az épület, főleg az oda kígyózó sort meglátván, nem érdekelt, sokkal fontosabb volt, hogy Katalin palotájába be tudjunk jutni, ahova úgy hallottam, hogy 2-3 órás sorok állnak, szóval el kellett indulni. Előtte azért eltöltöttünk kb 2 órát a kertben, ami nem egy nehéz feladat, hisz valami egészen hatlamas, ráadásul ez volt az utolsó pont, ahol láthattuk a tengert. Szibéria nem a partjairól híres. Ja, és ráadásnak még egy sirály is leszart, csak mert miért ne.

dsc01277.jpg

dsc01298.jpg

Peterhoftól ugyanazzal a minibusszal, most már sokkal kultúráltabb körülmények között utaztunk vissza a városba, ahol el kellett menni valami megabrutál kommunista városrészbe, ahonnan a Pushkinba tartó marshrutka indult.

Természetesen léteznek sokkal emberbarátibb alternatívák ezeket a turista helyeket megközelíteni, de azok elég drágák, és tele van hangos és idegesítő külföldiekkel. Igazi orosz tapasztalathoz csak a minibuszt tudom ajánlani. Megbízhatóak, rendszeresen járnak, lés nevetségesen olcsók. Mi a 30km útért fizettünk kb 170 forintnyi rubelt.

Amikor megérkeztünk, itt is az fogadott, mint az előző állomásunkon: egy 300 méteres sor, ami később kiderült, sosem lett rövidebb, ha az ember egyszer beállt, hisz itt Ázsiában a sorbanállás egy fikcionális dolog, mindenki ott áll be, ahol akar, a mögötte állók meg elégedetlenkedhetnek nyugodtan, senkit nem érdekel. Mi röpke másfél óra alatt bent voltunk, de ami ebben a babakék épületben várt ránk az valami gatyába szarató volt. Annyi arany és borostyán, amit én még nem láttam falon. Nagyon nem az én ízlésemnek való, de elképesztő, és a méretek tényleg hatalmasak (Oroszországban mi nem az?). Ezután még a kertben sikerült eltölteni megint másfél órát sétálással (ami kötelező, ha az ember idejön), így a mai napot jórészt minibuszokon és kertekben (aminek jó része sorbanállással telt) űztük el.

dsc01362.jpg

dsc01332.jpg

dsc01328.jpg

dsc01316.jpg

Lezárásként annyit meg kell állapítanom, hogy Szentpétervárra 1-2 napra bűn eljönni, nekem a fele sem fért bele a 3-ba. Én 10 napot javasolnék, ha az ember mindent szeretne részletesen megnézni, és megtapasztalni. Csak Peterhof felé az út mellett láttam a buszból 3 olyan palotát, amire simán el tudnék verni 2-3 órát. A múzeumok gyönyörűek állítólag és nagyon érdekesek. A Hermitázs maga egy teljes nap. A városban el kell veszni, vagyis csak úgy céltalanul sétálni, így az ember eljuthat olyan helyekre, ahova turisták ritkán. Nekünk sikerült, és bár teljes mértékben nem vagyok elégedett a programmal, hisz alulterveztem kicsit az itt töltött időt, de úgy érzem, kihoztuk a maximumot, amit lehetett és teljesen el vagyok ájulva ettől a várostól, de hát ez is volt utazásom egyik fő pontja.

Holnap irány Moszkva.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://foldonvizen.blog.hu/api/trackback/id/tr698834938

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Budapestről valameddig Ázsiába
süti beállítások módosítása