Kazan - 2016.06.29

Bennem mindig az a kép élt Kazanról, hogy egy borzalmas hely, teljes kilátástalanság, és minden lepusztult. A Tvrtkonak volt az az utolsó magyar hadifoglyos története, amit olvastam, és azt a bizonyos foglyot ebben a városban tartották egy elmegyógyintézetben. A történetben bemutatja a várost, és elég lehangoló benyomást kelt. Ehhez képest az elmúlt 5-6 évben úgy kipofozták a várost, hogy számomra eddig az összes eddig látottat veri. Mindketten nagyon élvezünk itt lenni, kár, hogy este már állunk is tovább, de hát vár Szibéria.

Kazany Tatárföld fővárosa, de tatárral sokkal nem találkoztunk, oroszok vannak túlnyomó többségben a városban. Mivel tényleg egy elképesztő hangulatos és szép város, folyamatosan érkeznek ide az ország minden szegletéből. A vendéglátóink is oroszok, de sok mindent tudnak a helyi kultúráról és sokat is segítettek nekünk. Számomra, mivel egy napot töltünk csak itt, talán a legfontosabb, hogy kóstoljak valami tatár kaját, mert azt lehet, hogy nem lesz alkalmam többször enni.

Reggel kaptunk reggelit, és sok tanácsot, hogy érdemes ezt a napot eltölteni. Nem is olvastunk semmit, vagy néztünk térképet, indultunk, ahogy azt ajánlották. A túra elején megnéztünk egy szépen felújított tatár városrészt, ami pár éve még borzalmas harmadik világbeli állapotokat idézett, mára viszont a város egyik fő célpontja lett. Kezdenek itt is rájönni, hogy egy sétálóutca kialakítása, a régi házak felújítása hosszú távon sokkal jobban megéri, mint bekúrni valami ipari szart a város közepére.

Miután itt végeztünk átgyalogoltunk a központba, ahol egy hosszú sétálós rész vezet a Kremlig tele éttermekkel és boltokkal. Itt sikerült találnunk egy menza jellegű éttermet, ahol különféle tatár fogásokat tálaltak a pultban nevetséges árakon. Mivel ez egy vissza nem térő alkalom, nem néztük az árakat, csak dobáltuk fel a különböző tányérokat a tálcára. Összesen 9 különböző fogást ettünk, majd jött a sokk, amikor az egész hóbelebancért italokkal elkértek nem egész 3000 forintot. Kb epehányásig ettük magunkat, de nem mondhatnám, hogy a tatár kaja el fog terjedni a világban. Igazából érdekesek a fogások, sok rizst és húst használnak, de ha ezen fogások hozzávalóit odaadjuk egy magyarnak, azért az jobbat fog belőle csinálni.

Mondanom sem kell, kedv már nem sok maradt ezután a további városnézésre, bár a java még hátravolt, így megerőszakoltuk magunkat és mentünk tovább. Amit ezután láttunk, az tulajdonképpen Lalának volt igazán érdekes, mert mecsetben én már jártam, és tudtam, hogy ami kívülről káprázatosan szép, az belülről azért elég semmilyen. Itt is hasonló volt a nagymecset, kintről uralja az egész környéket, de belül semmi extra. Érdekes azonban Oroszország közepén ilyeneket látni. Láttunk pár muszlimot is, akik a helyet rendeltetésszerűen használták, de nem ők, hanem az orosz turisták voltak inkább a jellemzőek. A Kreml a mecset körül is megér egy hosszabb sétát, mert tele van szép épületekkel, és gyönyörű kilátással.

A Volga túloldalára nem gyalogoltunk már át, mert ekkora ebéd után ez lehetetlen volt, inkább hazamentünk, és rápihentünk az éjszakai vonatútra, mivel nem tudtuk mi lesz. Én lélekben felkészültem a nulla perc alvásra. A vonat igazából semmi extra, se nem túl szar, se nem túl jó, cserébe viszont elképesztően túl van árazva. Mire az út végére érünk, simán elverünk 7-800 Eurót csak vonatjegyekre fejenként, amihez képest viszont a minőség retek, de legalább tiszta ágyneműt kaptunk.

Egész éjszaka utazni fogunk Európa és Ázsia határára: irány Yekaterinburg