Budapestről valameddig Ázsiába

2016. július 20. 16:28 - Powerpill

44. nap - Kirándulás a Terelj Nemzeti Parkba

Ulánbátor - 2016.07.20

Nagyon le vagyok most harcolva, nehéz lesz hosszan írni, pedig sokminden történt ma. Bevezetésnek talán csak annyit írnék, hogy mivel már említettem, hogy Ulánbátorban nem nagyon lehet sok időt eltölteni, és tegnap későn este még úgy döntöttem, hogy befizetek mára egy túrára, amire az egyik szobatásram hívta fel a figyelmemet.

A túra egy ottalvós, kirándulós, vezetett út volt, de én lebeszéltem velük, hogy este hozzanak haza, elvégre holnap indulok egy 9 napos túrára a Góbi sivatagba. Az ár is viszonylag elfogadható lett így, én meg boldog voltam, mert láthattam valami olyasmit, ami bár az eredeti terveimben benne volt, de mivel nem találtam egynapos túrát, már lemondtam róla.

A reggelt egy másik hostelben indítottuk, ahonnan elvittek egy kilátópontra, amiről az egész várost be lehetett látni. A szovjetek építették, igazából egy világháborús emlékmű, de mára már körbenőtte a város.

dsc02164.jpg

dsc02167.jpg

Sokat nem is érdemes itt időzni, mert ezután elautóztunk a világ lagnagyobb lovasszobrához, ami a nagy kánt ábrázolja, és elég szürreális alkotás a semmi közepén, a fővárostól kb 50 km-re.Az egész egy turistalátványosság, mert ahogy az ember belép a szobor belsejébe, olyan, mintha egy hotel lobbyjában találná magát. Lifttel fel lehet menni a jó fejére, ahonnan gyönyörű a kilátás, az egész hatalmas semmiséget, ami körülveszi a tájat be lehet látni. Állítólag ez az a hely, ahol Dzsingisz kán egy arany ostort talált, ami erőt adott neki a világ meghódításához.. Ez található a szobor kezében (a ló fején azok ott emberek, csak a méretek végett).

dsc02173.jpg

A szobros látogatás után jöhetett végre a természet, ami miatt az ember Mongóliába jön. Bár kozel vagyunk a városhoz viszonylag, az utak errefele már nem zsúfoltak (bár veszélyesek, mert úgy vezetnek, mint az állatok), a főútról letérve meg egész szar minőségű földutak találhatóak csak mindenfele. Mi is ilyenekem jutottunk el a Teknős-szikláig, ami ugyancsak egy látványosság, de szerintem csak amiatt, mert közel van a városhoz, és pár kilométerre van innen egy templom, ahova sok turista jön. Mi felmásztunk rá, ami vízhólyagos lábbal elég kellemetlen volt, de túléltem.

dsc02199.jpg

Ezután ejtőztünk kicsit egy közeli jurtatáborban, ahol a útitársaim a ma estét fogják tölteni, utána meg egy jó hosszű sétát ejtettünk a fent említett templomba. Érdekes volt a hely, de ami a város közepén van szerintem sokkal szebb, itt igazából a táj az, ami miatt megéri idejönni. Az a béke és nyugalom, ami itt körülveszi az embert manapság már elég nagy értékkel bír. A formája mellett még azért hííres ez a képződmény, mert az 1937-es tisztogatások alkalmával ide bújtak el a buddhista szerzetesek, mivel rengeteg kis üreg van a sziklákban, és a kommunisták nem is találták meg őket.

dsc02225.jpg

Én ezt követően visszajöttem a sofőrrel a városba, ettem először egy, aztán mégegy vacsorát, mivel egy szobatársamat el kellet kísérnem miután hazaértem a kajálásból. Így most tele gyomorral fogok neki a pakolásnak, mivel holnap indulok a Góbiba 9 napra, ahol sem áram, sem víz nem lesz, szóval a holnapi napi bejegyzés csak jövő héten fog felkerülni. Még zárásnak annyi, hogy úgy döntöttem, repülővel megyek Pekingbe, mivel olyan drága a vonat, és olyan körülményes a lejutás más módon, hogy így jobban megérte, bár nem volt olcsó kicsit sem.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://foldonvizen.blog.hu/api/trackback/id/tr588903504

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Budapestről valameddig Ázsiába
süti beállítások módosítása