A Khongoriin Els homokdűnék lábánál - 2016.07.24
Kezd elegem lenni a mindennapos írásból, szerintem változtatni fogok a struktúrán, lehet, hogy heti 1-re redukálom a bejegyzéseket, még nem tudom, de minden este ezt csinálni egy olyan lassú számítógépen, amilyet nem láttam, miközben olyan helyeken jár az ember, ahova többé nem jön vissza, épületes marhaság. Az első bejegyzésemben írtam, mennyire utálok naplót írni, hát ma elért megint az érzés, így röviden fogok írni, inkább képet fogok szerintem belinkelni.
Nagyon élveztem a mai napot, bár a nagyrésze megint az UAZban telt. Megint tettünk egy megállót egy faluban, aminek a főtere így festett:
Biztos olcsó az ingatlan errefelé, és tele a hétvége izgalmas programokkal. El is mentünk gyorsan, mert a nomádok sokkal izgalmasabbak, mint ezek a települések.
Kora délután érkeztünk meg a mai családhoz, ahol az eddig látott legnagyobb kosz fogadott. Tevéket és kecskéket tenyésztettek, de ezek a jurták között időztek, így gyakorlatilag bokáig gázolt az ember a szarban, ráadásul a teve egy olyan büdös állat, hogy nehéz mellette megmaradni. A budi is olyan koszos (szaros) volt, hogy mindnyájan mellé mentünk intézni a dolgunkat. A vicces az volt, amikor egy holland pár, aki ugyancsak itt lakott, kb 5 percig állt és nézte a pottyantóst, miután megállapodtak, hogy a dombok közé mennek inkább. A kezdeti sokk után elmentünk tevegelni a dűnék alatt. Én természetesen megkaptam a legagykárosultabbnak kinéző állatot, amire már a legelején gondoltam, hogy bármit, csak ezt ne, de szerencsére tudott viselkedni.
Tevegelés után homokdűnemászás jött, de én nem mentem fel a tetejére, tejesen meg voltam halva már a felénél. Ettől függetlenül nagyon élveztem az egészet.
Hazaérve összedugtuk a fejünket, és megegyeztünk, hogy itt túl nagy a kosz, és holnap továbbállunk, felesleges két estét itt tölteni, inkább a tavaknál legyünk többet, ahova 2 nap múlva megyünk.
Este még órákig néztük a csillagokat, mert annyi volt, amennyit még nem láttunk, és szerintem a civilizációba visszaérve a fényszennyezés miatt nem is fogunk egy darabig.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.