Pushkar - 2016.09.03

Eredetileg Ajmerben akartam félbeszakítani a Jaipur-Udaipur utat, mert az tűnt egy viszonylag érdekesebb nagyvárosnak, ráadásul egy tó is van a közepén, amit az európai fejemmel úgy gondoltam, hogy "de jó is lesz egy város közepén kiülni a partra". A Delhi utazási ügynök erről az ötletemről kb 1 perc alatt beszélt le, amikor az utat foglaltuk. Bár Ajmerben van néhány szép templom, de mire ide eljut az ember, függetlenül attól, hogy dél-észak, vagy észak-dél irányban utazik, már csömöre lesz ezektől, és más érdekességet nemigen találni itt. Ami viszont tényleg szép, és érdekes, és ami miatt sok-sok turista jön mégis errefelé, az Pushkar, ami egy kicsi város Ajmertől pár percre kocsival.

Még mielőtt elkezdeném sorolni, mi miatt érdemes Pushkarba ellátogatni, még tartozom egy dzsaipúri délelőtt beszámolójával, pár dologgal, ami kimaradt az előző napok programjából. Délután kettőkor indult a vonatunk, így volt pár óránk reggel bepótolni, amit lustaság, vagy fáradtság miatt tegnap nem néztünk meg. Ezek közül a város óvárosa érdemelne több figyelmet, és ezt ajánlom nem kihagyni senkinek. Elsőre bár gusztustalannak, és túlzsúfoltnak tűnik az egész, mint Indiában eddig kb minden, ahol eddig megfordultunk, de ha kicsit megemeljük a fejünket, egész különleges és egységes építészettel lehet itt találkozni. Sajnos így nem lehet közlekedni, mert viszonylag gyorsan kivasalnának valami járművel, vagy a bokánkat szegnénk az egyenetlen utcakövön, így érdemes megállni valami kevésbé őrült helyen és onnan nézelődni. Ha épp elkapunk két másodpercet, amikor sem kocsi, sem gyalogos nem blokkolja a kilátást, akkor még fényképezni is lehet.

Miután itt kisétáltuk magunkat, a Royal Albert Hall felé vettük az irányt, ami egy múzeum. Izgalmas az indiai kiállítási része, de a többi annyire nem mozgatott meg minket. Mindenesetre az épület impozáns, nincsenek benne sokan, és ha valakinek nem kell rohannia, mint nekünk, akkor érdemes talán rááldozni egy pár órát az indiai szekcióra (én mondjuk az egyiptomiról készítettem képet).

Maradt még egy templom, majd a városi parkban sétáltunk egy picit. Az utóbbi nem túl fotogén, és teljes mértékben hanyagolható is a programból. A templom meg nagyon szép, de tényleg minden faluban találkozni ilyennel, így talán érdemesebb lesz innentől csak a legfőbbekre fókuszálni.

Amiről viszont úgy gondoltam, hogy sokat fogok írni, az a vonatállomás, és az út. Ehhez képest egész normális viszonyok fogadtak. Bár a pályaudvaron elképesztő zsúfoltság volt, emberek ültek, feküdtek, hugyoztak, stb mindenhol, mégsem volt ótvar kosz és büdös, a vonatoknak, amiknek még a tetején is emberek utaznak meg nyomuk sem volt. Igaz, elég nagy a tömeg a kocsikban is, a mienkben, ami csak kicsivel volt drágább, mint a "sima másodosztály" viszont alig voltak, így remek kis utunk volt. A vonatokon az utastájékoztatás nem létezik, meg a WC-t inkább hanyagoljuk, de amúgy teljesen rendben van az egész, már nem is félek annyira az alvós járattól.

Akkor elkezdhetek írni a címben szereplő kivárosról. Miután Ajmeren csak átrobogtunk, és láttuk, hogy megállni annyira nem érdemes, meg a vízpartot is jobb kihagyni, ha az ember nem akarja elsírni magát a kosztól, nagyon nem is akarnék erről a városról beszélni. Az út Pushkarba, ami egy hegy másik oldalán van viszont gyönyörű, de nagyon forgalmas. A városba beérve egy kicsit megijedtem, hogy azért ide nem nagyon kellett volna jönni, mert bár elsőre látszott, hogy csendesebb és másabb, mint az eddig látott helyek, de a retek itt is ellepett mindent, és a taxiból kb semmit nem láttunk, amit érdemes lett volna másnap megnézni. Ekkor megérkeztünk a szállásunkhoz...

Erre mondják, hogy kóbor kutya seggét is éri napfény. Szerencsénk volt, mert röhejes áron egy palotában lakhattunk. Igaz ráférne egy ráncfelvarrás, de kit érdekel? Az étterme is egészen olcsó volt, és kiváló vegetáriánus kajákat sikerült főzniük, eszünkbe sem jutott, hogy másnap máshol együnk. Gyertyafényes romantikus vacsi Indiában az uszoda mellett. Azért ez elég fasza (bár igen, a víz zöld).

Ma reggel bevettük mangunkat Pushkar dzsungelébe, hisz egy kisváros belvárosa is ilyen hangulatot kelt Indiában. Árus árus hátán, és mivel nagyon sok turista jön erre, elég rámenősek is. Velünk csak az italárusok járnak jól, mert azt viszont fogyasztunk rendesen. Minimum 10 liter vizet és cukros lónyálat fogyasztunk el ketten egy nap alatt ebben az irtózatós időben. Ma is mindenre jó volt az időjárás, csak sétára nem, patakokban folyt az izzadtság rólunk. 

Sikerült beleszaladnunk egy hindu fesztiválba, ami ma kezdődött, és az egyik központi programja, hogy a helyiek megfürdenek a tóban. Így természetesen sem megközelíteni, sem fotózni nem nagyon tudtuk a város központját. A fotózást a kedves szemérmes helyi férfiak nem tűrték meg (bár az elején serényen készítettem a képeket, amíg el nem magyarázták, hogy nem kéne), a megközelítést meg mi nem vállaltuk, mert cipő nélkül kellett volna elég nagy sertéstelepen átsétálnunk, ráadásul áldozatot kellett volna kb mindenhol bemutatnunk (aminek ugye legfőbb része, hogy aktívan ürül a zsebünk).

Nagyon bírtuk a városban, hogy tényleg kicsi, másfél óra alatt teljesen körbesétáltuk, és azért volt mit látni. Igaz, kb minden, ami lényeges, az templom, de érdemes pl a szikhekébe bemenni, mert az egy újdonság lehet.

Amit viszont nem szabad kihagyni, az a hegy tetején levő kilátó (igazából hindu templom, de be nem érdemes menni). A keményebb arcok felmehetnek gyalog is, mi fejenként 1 dollárért felvitettük magunkat egy kabinos drótkötélpályán. A kilátás pazar, és el lehet fent tölteni elég sok időt, csak a köveken ugrálva. Ha kedvünk tartja, teveháton vissza is lehet menni a faluba. Sok-sok teve és tulajdonosa (inkább az utóbbi) várja, hogy egy turista horgukra akadjon, hisz a város határában találhatók kisebb homokdűnék, ahova "sivatagi szafarikat" szerveznek. Igazából semmi extra, de ha valakinek ez kell, hát tudom ajánlani, mert olcsó, és még egy tevehátas városnézést is leszervezhetünk, ami poénnak nem rossz.

Összességében megérte ide eljönni, ha másért nem, hát a szállásunkért biztosan, de simán el lehet tölteni itt egy-két plusz napot, ha az ember nem rohan, mint mi. Van sok jónak kinéző étterem, bár, és az egésznek nagyon barátságos hangulata van. Holnap viszont irány Udaipur, az Octopussy városa.