Új-Delhi - 2016.08.29

A tegnapi masszív impulzus-bevitel után mára kicsit visszafogottabra terveztem a programot. Kicsit el kellett kezdeni foglalkozni az út további részével is. Sajnos semmi nem olyan egyszerű errefelé, mint ahogy azt az ember eltervezni. Gondoltam, majd kimegyünk a vasútállomásra, veszünk egy jegyet a következő úticélhoz , aztán csókolom. Aha, persze!

Új-Delhi - 2016.08.28

A tegnapi szokatlan bejegyzés-befejezésnek az az egyszerű oka, hogy sikerült írás közben bekómáznom, és amikor magamhoz tértem, csak arra a pár szóra maradt erőm, ami a poszt vége lett. Ma viszont bepótlom a mocsokról, szarról, és egyéb szívmelengető dologról szóló beszámolómat, de ezután megpróbálom majd csak a szépet és a jót prezentálni, mert nem akarom senkinek a kedvét elvenni attól, hogy ideutazzon.

Új-Delhi - 2016.08.27

Két dolog miatt jó, hogy az elmúlt pár nap ingerszegény volt. Az egyik, hogy kipihentem magam és friss elmével érkeztem meg Indiába, ami már az első pár órában próbára tett, a másik, hogy nem kellett írnom. Illetve nem is az írás a baj, hanem a képek feltöltése, ami szerintem gyorsabban menne, ha a biteket felírnám egy papírra, elküldeném galampostával haza, és valaki begépelné nekem. Gondoltam, ez fog az elkövetkező időszakban a legjobban zavarni, aztán jött a fekália...

Pokhara - 2016.08.24

Lazára vettük az elmúlt 4 napot, bár lehetett volna aktívabban csinálni, az tuti, de aki ebben az ítéletidőben aktívkodik, az meg is érdemli.

 Sauraha - 2016.08.20

Valami rettenetes időjárás van itt Dél-Nepálban. Igazából annyira meleg nincs, kb 30 fog, de a páratartalom olyan magas, hogy ha az ember elhagyja a szobába felszerelt ventilátor közvetlen környezetét, a ruha azonnal úgy rátapad, mint egy búvároverall. Napi 3 zuhannyal el lehet viselni, de én ma összesen hétszer voltam. Persze nem szappannal, nem akarom, hogy átlátszó legyen a bőröm, csak jó úgy ülni a hűvös kövön, miközben folyik az emberre a hideg húgyszagú víz.

Nagyon korán keltünk, mert hétkor már megreggelizve úton kellett volna lennünk a kenus helyre, hogy elcsípjünk egy jó korai időpontot, amikor az állatok még nem veszik be magukat a dzsungelbe, és esetleg még látni is lehet valamit. Ez természetesen csak addig tartott, amíg a kínai csoport nem késett kb fél órát a reggeliről, így minket is elütve terveinktől.

A csónaktúra jó volt, láttunk rengeteg madarat, meg krokodilt, de ezeken kívül mást nem. A forma aki jött velünk, azt mondta, hogy monszun idején a szafari nem a legjobb ötlet, mivel az állatok nem nagyon mennek le a folyóhoz, mert minden nap esik az eső, így elég sok víz összegyűlik mindenhol. Ha októberben jön az ember, akkor van az igazi jó szezon. Ez kb az egész országra igaz, a nyári hónapokban elég halott minden. Ebben csak az az érdekes, hogy nemhogy csökkentenék az árakat az idegenforgalomban, de inkább még pofátlanabbul próbálnak átkúrni, nehogy egyetlen dollárt is otthagyjon az ember (nem turizmus, de nekem a mosodában próbálták beadni, hogy pár alsógatya, 5 pár zokni és 7 trikó összesen 4 kiló, így többet kell fizetnem). Szóval a holtszezon itt nem a legjobb, Chitwan nyugodtan kihagyható, bár a napunk nagyon jól sikerült.

Ezek nem mi vagyunk, hanem az útitársaink

A csónakázás után tettünk egy rövid dzsungelsétát két helyi vezetővel. Bár szarvasokon és majmokon kívül más állatot itt sem láttunk, nagyon élveztük a sétát mindketten. Emberrel nem találkoztunk, és fura mód itt még szemetet sem láttunk eldobva, amiben kivétel nélkül mindenhol bokáig gázol az ember az országban. Túránk egy elefánt-szaporító központnál végződött, ahol megint csak a tegnap látott módon voltak láncra verve az állatok, így én nem mentem körbe, és a mondókát sem hallgattam végig. Egyetlen hathónapos kiselefánt nem volt leláncolva (még), így vele elidőztünk kicsit. Odajött hozzánk, hagyta, hogy megsimogassuk, és megitta az összes ásványvizünket, majd otthagyott. Jó volt látni, hogy legalább ő tud viszonylag szabadon mozogni. Délelőtt aztán kihajtják az állatokat a parkba legelni, de nem tudom, hogy ott mennyire mozoghatnak szabadon. Szar tudni, hogy az országban az elefántok túlnyomó többsége így tengeti a mindennapjait. Vannak, amik a kormány, és vannak amelyek magánemberek tulajdonában vannak. Az utóbbiaknak van rosszabb dolguk, mert ezek elsődleges funkciója a pénzszerzés. Ezekkel viszik a turistákat szafarira, stb.

Rohadt ellentmondásos, de én is részt vettem egy ilyen szafarin elefántháton, de mivel barátnőmnek ez volt az egyik vágya, elmentem rá. Érdekes volt, mert nem tudtam ezelőtt elképzelni, hogy milyen lehet egy ekkora állat hátán ülni (négyen ültünk rajta), de a végére nagyon megsajnáltuk őt, mert a faszi, aki „vezette” egy bottal ütötte rendszeresen a füle tetejét, ami már ki volt sebesedve. Egyedül akkor tűnt boldognak az elefánt, amikor a folyón kellett átkelni, ilyenkor megállt és össze-vissza spriccelte magát, így minket is vízzel, hogy hűsöljön kicsit. Vettünk neki azért hálából egy nagy csokor banánt, amit úgy evett meg, hogy észre sem vettük, már el is tűnt a cucc. Állatok tekintetében megint csak azt tudom mondani, hogy semmi extra, mert bár láttunk szarvast, majmot, madarakat, meg valami repülő izét, ami állítólag bogár volt, de szerintem helikopter, a főbb dolgok nem jöttek elő. Orrszarvú persze itt sincs sok, de nagyobb eséllyel látni, mint Afrikában, viszont tigris állítólag van elég, és gyakran találkozni is velük. Hát nem tudom, nem voltam még tigris, de ha az lennék, én tuti nem várnék a seggemen ülve, amikor 8-10 elefánt trappol felém emberekkel megrakva, hanem inkább elpucolnék a viharba. Marketingdumának mindenesetre jó.

Ami viszont nem jó, az hogy holnap hajnalban kell kelni, mert irány Pokhara, ami bár 180 km, de állítólag 5-6 óra az út és iszonyat rázós.

Sauraha - 2016.08.19

Újból két nap következik egyben, mivel megint sikerült 8 órát zötykölődnünk egy buszon. Gondoltam, a mai napot, csak hozzáfűzöm a tegnapi nem túl hosszú bejegyzéshez, amit már nem volt erőm képekkel feltölteni.

Katmandu - 2016.08.17

A mai napra 3 Unesco világörökségi hely volt a terítéken. Ha már turistáskodunk, először csináljuk meg a "muszáj-dolgokat" -gondoltuk. Szerencsére a tegnap keserű szájíze el is tűnt, bár pusztítást láttunk ma is épp eleget.

Katmandu - 2016.08.16

Sajnos a mai bejegyzésemnek nem nagyon lesz pozitív hangulata, mert ami ebben az országban tavaly történt, arról nem igazán lehet pozitívan írni. Félek, hogy az elkövetkező napokban is úton-útfélen azzal fogok szembesülni, hogy micsoda irtózatos pusztítást végzett a múlt tavaszi két földrengés.

Katmandu - 2016.08.15

Az ok, amiért megint két napot írok le egyben egyszerűen annyi, hogy nem csináltam kb semmit ez idő alatt. Mivel barátnőm csak utánam 2 nappal érkezett, én úgy döntöttem, hogy nem indulok el egyedül felfedezni a várost, hanem megvárom őt, én addig telezabálom magam curryvel és meglátjuk, meddig lehet elmenni, mire az emberre rájönne az indiai szubkontinensen elkerülhetetlen szaporafosás.

Kathmandu - 2016.08.13

Tibet egyszerűen annyira magával ragadott, hogy nem voltam képes egy betűt sem írni, ki akartam élvezni minden percét. Most, megérkezve Nepálba, megpróbálom pár sorban összefoglalni a túra élményeit. Nem lesz könnyű...