Habarana - 2016.09.25
Az 5 órás tuk-tukos utazás egy élmény volt, bár remélem, a középfülgyulladás elkerül majd minket mert a menetszél kifújta a csigát a fülünkből. Vicces egy olyan pici járműben utazni, amiben egy országúti koccanás során maximum löncshús marad az emberből. Egy olyan kultúrában, ahol az „erősebb autóm van, enyém az elsőbbség” mentalitás érvényesül, gyorsan rá lehet jönni, mennyire szar dolog is a tápláléklánc alján.
Negombo - 2016.09.23
Iszonyatos leharcolt állapotban sikerült megérkeznünk Sri Lankára, miután persze a gépen semmit nem sikerült aludnunk, hisz rövid útról volt szó, és kaptunk reggelit is. Az első dolog, ami feltűnt, az a meleg volt, meg hogy a repülőből kilépve nem éreztük azt a mindent átható rothadás szagot, amit India nagy részében. Már emiatt is kevésbé érdekelt minket a fáradtság, és izgalommal csaptunk bele az új kalandba.
Chennai - 2016.09.20
Ennek a mai napnak soha nem akar vége lenni!! Valami borzalmas állapotban vagyunk, szétültük a seggünket, éhesek vagyunk, álmosak, mintha soha nem aludtunk volna és körülöttünk tele az egész reptér gyökérrel. Amúgy a nap nem indult rosszul…
Bogmalo - 2016.09.19
Goa természetesen meseszép hely, meg kb minden igaz, amit az ember olvashat róla a neten, meg mindenhol. De ez az állítás szezonra igaz csak, mert máskülönben olyan kihalt és nem karbantartott a hely, mint Balatonszemes egy átlagos januári kedden. Mi megcsíptünk egy szezon előtti hetet itt, ami első nap majdnem el is zavart minket, mert ugye mit csináljon az ember egy üres és koszos tengerparton, ahol még úszni sem engedik. Végül is nem bántuk meg, hogy maradtunk, csak kicsit többe került.
Aurangabad (után valahol) - 2016.09.12
Elhagytuk Bombay, illetve a barátom által nekünk biztosított lakás kényelmét, és ideje volt újból hátunkra kötni a hátizsákokat, mert Aurangabad és környéke egy nagyon izgalmas hely. Maga a város is szép, ráadásul található benne egy mini Taj Mahal, amit csak kevesen ismernek és látogatnak, de a nagy szám mégis Ellora és Ajanta barlangjai.
Bombay - 2016.09.10
Bombay nem az a város, amit feltétlenül látni kell egy indiai túra során, mi is csak azért mentünk, mert egy jó barátom ott él, és meghívott minket magához, amiről később kiderült, hogy a város elit negyedében van. Ezt azonban nem úgy kell elképzelni, mint bármit, ami elit otthon. Érdekes 3 nap volt, de nem túl mozgalmas. A Mimbai/ Bombai elnevezésről nem tudtam dűlőre jutni, hisz az itteniek mind Bombaynek nevezik, de a hivtalos elnevezése már Mumbai. Én maradok emiatt a Bombaynél.
Udaipur - 2016.09.06
Udaipur egy végtelenül kellemes meglepetés volt végre. Hallottuk, hogy az egyik legszebb és legtisztább város Indiában, de nem tudtuk, mire számítsunk, így próbáltunk nem várakozásokkal tekinteni az ittlétünkre. Hiába szép és tiszta egy város, ha több ezer turista van, attól még élvezhetetlen marad. Itt szerencsére nem ezt tapasztaltuk, hanem James Bondot.
Pushkar - 2016.09.03
Eredetileg Ajmerben akartam félbeszakítani a Jaipur-Udaipur utat, mert az tűnt egy viszonylag érdekesebb nagyvárosnak, ráadásul egy tó is van a közepén, amit az európai fejemmel úgy gondoltam, hogy "de jó is lesz egy város közepén kiülni a partra". A Delhi utazási ügynök erről az ötletemről kb 1 perc alatt beszélt le, amikor az utat foglaltuk. Bár Ajmerben van néhány szép templom, de mire ide eljut az ember, függetlenül attól, hogy dél-észak, vagy észak-dél irányban utazik, már csömöre lesz ezektől, és más érdekességet nemigen találni itt. Ami viszont tényleg szép, és érdekes, és ami miatt sok-sok turista jön mégis errefelé, az Pushkar, ami egy kicsi város Ajmertől pár percre kocsival.
Dzsaipur - 2016.09.01
Eljött az ősz papíron. Itt sokat nem éreztünk belőle, mert a ruha változatlanul búvároverallként tapad ránk, a nap meg süti teljes erővel az utca szélén rohadó zöldségmaradékokat. Megérkeztünk Dzsaipurba, a drágakövek és a maharadzsák fényűzésének fővárosába.
Agra - 2016.08.30
Két bejegyzéssel ezelőtt megfogadtam, hogy nem írok többet a szemétről és a szarról, hanem csak a szépről és a jóról. Így nem írom le, hogy néz ki a Delhiből kivezető főút környéke és a külváros. Legyen elég annyi, hogy egy picit gusztustalan még indiai viszonylatban is, és persze elképesztő mennyiségű ember éli ebben a trágyában a mindennapjait. Lőttem pár képet, de csak később vettem észre, hogy a memóriakártya már megint a számítógépben maradt, immáron negyedszer az út alatt. Mondjuk nem bánom, hogy ez a kosz nem marad meg emléknek. Szerencsére azonban nem emiatt marad emlékezetes a mai nap, mert sok szépet és érdekeset láttunk, amit ha nem autóval vagyunk, tuti kihagyunk.